Lusta vagy, Ildikó, méghozzá a javából – ez volt a mondás, ami nap mint nap elhangzott. Az ötvennégy

Camille se tient devant la fenêtre et regarde le bitume mouillé. Trois nuits d’affilée, elle a tiré un

—Αύριο οι εργάτες μου αρχίζουν να αλλάζουν σωλήνες, θα τα γκρεμίσουν όλα μέχρι το μπετόν. Οπότε θα μείνω

Figyelj, képzeld el, ahogy odaérünk a panzióhoz. Már a kapunál, még egy “jó napot”

Je me souviens encore de ce matin de mai, quand le contremaître a appelé à sept heures pour dire un seul

**December 15.** A szomszédok mosolyogtak, amikor Gábor bácsi, a házmester, etetni kezdte a kóbor macskát

Vous savez, il y a ce moment où vous êtes si bien seule que vous vous étonnez vous-même. Vous êtes dans

Θυμάμαι εκείνη τη μέρα σαν τώρα. Φτάσαμε στο εξοχικό, δίπλα στη λίμνη του δάσους, και αντί για καλωσόρισμα

— Figyelj, szomszéd, rég láttam a macskátokat a lépcsőházban. Hogy van? Él-e, egészséges? A szomszéd

— Holnap kezdik a munkások a csöveket cserélni a lakásomban, szétvernek mindent a betonig. Úgyhogy nálatok