“Ne legyél már ilyen!” – mondta vidáman Dóra a kolléganőinek, Klárának és Annának. “Gyertek el hozzám szombaton, jó lesz együtt lenni, megiszunk egy teát, és megtáncolunk egy jót!” A lányok boldogan bólintottak és nevetve beleegyeztek.
“Rendben, viszek egy üveg jó bort!” – ígérte Klára, aki mindig tudta, hol található a legfinomabb borok.
“Én meg főzök valami finomat!” – szólt közbe Anna, akiről mindenki tudta, hogy kiválóan főz.
“Dóri, de miért éppen hozzád? Nem lenne jobb egy kávézóban?” – kérdezte Klára.
“Jaj, lányok, a kávézóban már eleget ülünk! Itthon legalább szabadabban érezhetjük magunkat. Ott nem kezdünk el spontán táncolni, mert rögtön azt hiszik, hogy részegek vagyunk!”
“Igazad van, Dóri” – helyeselt Anna. – “Otthon tényleg jobb. Na, akkor meg is beszéltük!” – és mind a hárman kacagtak egyet.
A három nő, mind negyven körüli, egy irodában dolgozott, és már régóta közeli barátnők voltak. Közös volt bennük még valami: mindhárman egyedülállóak voltak. Dóra tíz éve vált el, Klára sosem volt férjnél, de volt egy felnőtt lánya, aki már külön élt, Anna pedig férjnél volt egyszer, de a férje otthagyta, amikor a fiuk három éves volt. Azóta néha randizgatott, de semmi komoly. Dórának egyszer majdnem sikerült férjhez mennie, de a vőlegénye hirtelen Németországba költözött egy másik nővel, ötéves szerződést aláírva – magyarázat nélkül.
“Hát menjen a sűrűjébe!” – reagálta erre a híre, bár persze szomorú volt, hiszen ő lett volna a menyasszony.
Klára gyönyörű és fürge, férfiak között járta körbe a világot, de komoly kapcsolatra sosem volt hajlandó. Autóval járt dolgozni, egyedül ő vezetett a barátnői közül. Anna nem volt szépség, de volt benne valami különleges, bár Dóra és Klára titokban úgy gondolták, hogy ő egy szürke kiseger.
Pénteken munka után elköszöntek egymástól, Dóra még emlékeztette őket:
“Ne felejtsétek, holnap nálunk!”
“Igen, igen!” – felelte vidáman Klára, Anna azonban csendben maradt.
Dóra délután megterített, reggel kitakarított, és betért a szomszédban lévő szupermarketbe. Megvette a kedvenc csokis sütijét és még pár finomságot…
Klára és Anna együtt érkezett, Klára autójával. Leültek a jól megterített asztalhoz, nevetgéltek, ittak bort, bár Anna csak kortyolt egyet.
“Mi bajod, barátnőm?” – fordult hozzá Klára. – “Miért nem iszol?”
“Bocsássatok meg, lányok… de ma randizom Gergővel” – mondta kicsit szégyenlősen.
“Gergővel?!” – döbbent meg a két barátnő.
“Igen. Mi baj?”
“Semmi, csak… nem mondtad volna, hogy már ilyen komoly” – válaszolta Dóra.
“Én sem tudtam, hogy ilyen gyorsan alakul” – vallotta be Anna. – “Tegnap este hívott, és meghívott randira.”
“Akkor miért jöttél el hozzánk?” – csodálkozott Klára.
“Megmondtam neki, hogy nálad vagyunk, és meg akartalak mutatni neki… Dóri, bocs, de megadtam a címedet, értünk jön” – locsogta ki gyorsan, majd szégyenkezve nézett a házigazdára.
“Na és akkor mi van? Megismerjük a kis szerelmedet” – nevetett Dóra.
Dóra majszolta a sütijét, és értetlenül bámult Annára, aki épp a haját göndörítette. Klára is csendes volt.
“Dóri, van otthon hajlakkod? Elfelejtettem hozni.”
“Persze, a fürdőszobában.”
Dóra és Klára biztosak voltak benne, hogy Anna és Gergő kapcsolata nem tart sokáig. Anna mindig belehabarodott, aztán hamar kiábrándult, és a férfiak sem voltak komolyak. Anna gondosan megfe”De amikor végre megérkezett Gergő három csokor virággal a kezében, és barátságosan mosolyogva megszólította mindhárom nőt, Dóra és Klára egyszerre rájött, hogy Eddig mindig tévedtek – a szürke kis egér végre megtalálta az igazit.”
