Én, Éva, a megszokott menyasszony vagyok: dolgozom, nincs koronám a fejemen. Gáborral együtt egy saját lakásban élünk Budapesten, amit mi magunk húzunk hitel, közüzemi számlák, munka reggeltől éjfélig.
A szűkanya, Ilona, a falusi házban él, ott van a menő unokaöccse, Zsolt. Minden rendben lett volna, ha nem döntik el, hogy a mi otthonunk egy hétvégi üdülőhely lesz. Eleinte kedvesnek hangzott:
Szombaton betoppanunk hozzátok.
De csak egy rövidre.
Hiszen rokonok vagyunk.
Rövid náluk egy éjszakai ágyba vetkőzés, betoppanunk pedig táskák, üres fazekak és szemeik, melyek lakomára várnak.
Minden hétvégén ugyanaz a szürreális jelenet: munka után rohanok a boltokba, főzök, mosok, terítem az asztalt, mosolygok, aztán fél éjjel újra edényeket dörzsölök, rendet rakok. Ilona mellé Beszélget Ilona:
Miért nincs kukorica a salátában?
Szeretem a sűrűbb levest.
Nálunk a faluban nem szokás ilyet csinálni.
A falusi unokaérettőre zeng:
Ó, már megfáradtam a úttól.
És nincs desszert?
Egyetlen köszönöm, segíthetnék? sem szól ki.
Egyszer már nem bírtam, és Gábornak mondtam:
Nem vagyok házibeszállító, és nem akarom minden hétvégén a te családodnak szolgálni.
Talán tényleg kellene változtatni.
Aztán eszembe jutott egy ötlet.
Legközelebb Ilona felhív:
Szombaton jövünk hozzátok.
Ó, van már programunk a hétvégére feleltem nyugodtan.
Milyen program?
Csak a miénk.
És tudjátok mi történt? Valóban elindultunk, de nem a programunk felé, hanem Ilona házához. Szombat reggel Gáborral megálltunk a bejáratnál. Ilona kinyitja az ajtót és megdermed.
Mi ez?
Mi jöttünk vendégül. Rövidre.
Előbb jelezni kellett volna, semmit sem főztem! Tudjátok mennyibe kerül egy vendég fogadása?!
Néztem őt, és nyugodtan válaszoltam:
Látod, én így élek minden hétvégén.
Akkor most meg akarsz tanítani? Merész vagy!
A kiáltás olyan hangos volt, hogy a szomszédok is kinéztek, mi pedig hazafelé indultunk.
És a legfurcsább rész? Azóta sem jön senki meghívás nélkül. Nincs több betoppanunk és hétvégi konyhai cirkusz. Néha ahhoz, hogy meghalljanak, elég csak megmutatni, milyen ez a helyen lenni, ahol a tevilágodban vagy.
Szerintetek jól cselekedtem? Mit tennétek hasonló helyzetben?
