Amikor Ágnes új lakáskészülékének nyitányán egy mélyfekete brit macskát kaptak ajándékba, néhány percre még csak kómában volt
A szerény, egy szobás másodlagos lakás, amit alig tudott összegyűjteni, még nincs berendezve. Más gondok is sürgősen várják a figyelmét.
Akkor jött a cicakölyök. A sokk elhalkulása után Ágnes a barnássárga szemű kiskölyökbe nézett, felnyúlt, elmosolyodott, és a kedvesnek ajándékozó személyhez fordult:
Ez cica vagy macska?
Cica!
Rendben, macska, te leszel Bodri, szólította a kiscicát.
A kis száját kinyitva alázatosan Miaut nyomott ki
*****
Kiderült, hogy a britek egészen kényelmes teremtmények. Már a harmadik éve élnek együtt Ágnes és Bodri, egy lélekegy test egységként. A közös élet során kiderült, hogy Bodri szíve tele van melegséggel és nagy lelkűséggel.
Örömmel üdvözli gazdatestvérét a munkából, felmelegíti őt álmában, filmeket néz vele a kanapén, miközben a farkát szeszélyesen csapkodja a takarítás közben.
Az élet macskával színesre vált. Jó érzés, ha valaki otthon vár, akivel egyszerre lehet nevetni és szomorkodni. Ami a legfontosabb: fél szót sem kell kimondani, már érti a másikat.
Úgy tűnik, csak élni és örülni kell, de
Az utóbbi időben Ágnes egyre gyakrabban érezte a jobb oldalán a fájdalmat. Eleinte azt hitte, hogy csak rosszul fordult, vagy a túl zsíros étel miatt szorult bele. Amikor a fájdalom fokozódott, orvoshoz fordult.
Amikor az orvos bejelentette a diagnózist, és elmondta, mi vár rá, Ágnes az egész estét sírva töltötte el, a párnába gömörödve. Bodri, érzve a gazdája állapotát, csendben odacsúszott mellette, és nyugtató dorombolásával próbálta megnyugtatni.
A Dorombolása alatt Ágnes álomba merült. Reggel, miután felkelt a sorsával, úgy döntött, hogy senkinek sem mondja el a betegségét, hogy elkerülje a szánalmas pillantásokat és a kényelmetlen felajánlásokat.
Mégis maradt egy kis reménycsepp, hogy a gyógyszeres kezelés segíthet. Azt ajánlották neki, hogy vegyen részt egy olyan terápiás sorozatban, amely javíthatja állapotát.
Ekkor felmerült a kérdés, hová helyezze a macskát. Mélyen a szívében, miközben elfogadta, hogy a betegség esetleg tragikusan végződhet, úgy döntött, hogy Bodri számára új otthont és jó gazdikat keres.
Az interneten feladott egy hirdetést, hogy egy tiszta vérű cicát ad át jó kezekbe.
Amikor az első érdeklődő megkérdezte, miért akar megszabadulni a felnőtt állattól, Ágnes anélkül, hogy tudná, miért azt mondta, hogy a terhesség alatti felbőröződésben kiderült, hogy allergiás a macskafészekre.
Három nap múlva Bodri a hordozóban és minden szükséges cuccal útnak indult az új gazdikhoz, míg Ágnes kórházába feküdt
Két nappal később felhívta az új gazdikat, hogy érdeklődjön Bodri után, de a sok bocsánatkérés után azt mondták, hogy a macska aznap este megszökött, és már nem találják.
Az első ösztöne az volt, hogy megszökjön a kórházból, és nyomozni kezdjen. Még egy nővérhez is fordult, kérve, hogy engedje ki, de az szigorúan elutasította, és visszakapcsolta a szobába.
A szobatársa, egy nyugdíjas hölgy, miután észrevette a lázadó fiatal nőt, megkérdezte, mi történt. Ágnes keserűen sírva elmesélte mindent.
Várj egy percet, kedvesem, mondta a vékony, idős hölgy, holnap jön egy kedves úriember Budapestről. Nekem is rossz a diagnózis, a fiam, aki vállalkozó, el akar vinni egy másik klinikára, de én nem akarok. Ha már ott intézkedik, talán ő is megtekint téged, megmutatja, hogy nem is olyan ijesztő a helyzet. mondta, miközben szelíden megsimogatta Ágnes vállát.
****
Kibújva a hordozóból, Bodri rájött, hogy egy idegen házban van. Egy még ismeretlen keze nyúlt felé, hogy megsimogassa
A macska idegei már alig bírta, és egy erőteljes mancscsapással visszanyomta a kezét, majd elrepült a sötét sarokba.
Pál, ne zavarjuk még, hadd szokjon le, hallotta egy lágy női hangot, de nem a gazdája hangja volt.
A macska szíve tompán dobbant, gondolatai szétáradtak, lélekében fájdalom. Miért adta át az őt szereti gazdija a külvilágnak? Miért hagyta el?
A barnássárga szemek ijedten pásztázták a szobát. A nyitott ablakot észrevették. Egy fekete villanásként Bodri átrepült, és kirepült az ablakból!
Szerencsére csak a második emeletre érkezett, s a nyílás alatt gondozott fűcske látható volt. Ettől kezdődött a visszaútra vezető út hazához
*****
A világos személy Ágnes előtt egy kedves, körülbelül négyvenéves hölgy alakjában jelent meg. Magát Mária Pálnak mutatta, alaposan tanulmányozta a kezelési tervet, majd felajánlotta Ágnesnek, hogy feküdjön a kóserre, forduljon balra.
Hosszasan tapintgatta, megérintette, kérdezte, hol fáj, milyen típusú fájdalom. Utána újra átolvasta a kártyát. Ismételt beavatkozásokat hajtottak végre egy orvosi gépen.
Ágnes semmit sem remélt. Visszament a szobába, ahol már szomszédja feküdt.
Na, mi mondtak neked, kislány? kérdezte a nő.
Egyelőre semmit, csak azt, hogy még jönnek látogatni.
Értem. Nekem sajnos rosszabb a helyzet, megerősítette a diagnózist mondta a nő szomorúan.
Nagyon sajnálom, és köszönöm a segítséget, válaszolta Ágnes, nem tudva, mit mondjon annak, aki már tudja, hogy hamarosan elhagyja ezt a világot.
Fél órával később Mária Pál belépett a szobába más orvosok kíséretében.
Szóval, Ágnes, van jó hírem. A betegséged sikeresen kezelhető, már felírtam egy kurzust, két hét pihenés, majd a kezelés, és újra egész leszel mondta mosolyogva.
Miután az orvosok távoztak, a szomszéd felkiált:
Szép dolog. Örülök, hogy még egy jó cselekedetem volt a távozás előtt. Légy boldog, kislány, zárta.
*****
Bodri számára nem volt sorscsillag, s róla sem tudott. Csak a macska ösztöne vezette hazafelé. Az út a szikrákhoz tele volt veszélyes kalandokkal és komikus helyzetekkel.
A járatlan utcákban egy nap a nemes brit macska egyszer egy vadászi állattá változott, éles ösztönökkel.
A zajos utcákat és útvonalakat kerülve, Bodri futkározva, szárnyalva (úgy gondolta, mintha szárnyait használta volna a kutyák elől menekülve), gyorsan felugrad egy fát, és így közelítette meg célját
Egy csendes, apró udvarban, ahol a közelgő út zaja elhallgatta, szembe találkozott egy tapasztalt kóbor macskával.
Az nem vesztegetett időt a nézésre, azonnal felismerte Bodrit, mint idegent. Hangos nyávítással a kóbor macska rátámadt, a brit pedig, az elegáns arisztokrata helyzetéből egy dühös bandita alakjában, nem hátrált.
A csata rövid volt. A helyi macskabossz szégyenkezve elbújt a közelben lévő bokrokba, csak egy enyhén sérült fül maradt hátra.
Miért is volna másképp? A kóbor egyszerűen csak büszkeségét akarta megmutatni, hogy ki a főnök. Bodri csak hazafelé tartott, semmi sem állhatta meg.
Az út hazáig hosszú volt. Bármaiba visszaidézve távoli ősöit, megtanulta, hogyan aludjon fákon, kiválasztva azokat az ágakat, ahol a szellő kedvező.
Ó, Isten, kicsit szégyenlősnek kell lennie, de Bodri megtanult kosárból enni, és más udvari macskák ételét is ellopni, akiket a szomszédok néha etetnek.
Egyszer egy csapat kósza kutya támadt rá. Egy kicsi fát köré szorították, és nyüvölve akarták elkapni, ugrálva és a törzset a mancsukkal nyomkodva.
Az emberek, akik odaérkeztek a zaj miatt, elűzték a kutyákat. Egy nő megpróbálta Bodrit magához venni, egy finom kolbászdarabgal szórakoztatva.
Az éhség és a félelem elhomályosította Bodri fejét, így leereszkedett hozzá, megengedte, hogy megöleljék, és a karjába veddék. Ám
Miután megpihent és megebéskezett a melegben, Bodri felidézte, hová tart, előugrott a nő mellé a lépcsőházba, és a nyitott ajtón belesiklott, amely épp időben nyílt, így folytatva hazafelé vezető útját
*****
Kórházból felmentve Ágnes hazafelé indult. A fejében még ott rezgett a nő szava, amely a boldogságra kívánta. Természetesen óriási megkönnyebbülés járta át, hogy a diagnózis nem erősödött meg, és egészséges.
De a szívét fájdalom szúrta, Bodriért. Már nem tudta elképzelni, hogyan lép be egy üres lakásba, ahol senki sem üdvözöl majd.
Már a küszöbön állva felhívta azokat, akik Bodrit elvették, és megkérte a pontos címet. Amikor megérkezett, kiderült, hogyan szökött el Bodri, és Ágnes a macska nyomait követte.
Azt mondták, hogy ez lehetetlen, már két hét telt el, szinte biztos, hogy egy utcai macska nem tudna túlélni, de ő nem akarta ezt hinni.
Ágnes gyalog ment, minden udvart, parkot, garázst belebújtatott. Próbálta elképzelni, hogy egy macska, aki soha nem járt utcán, milyen lenne. Bodrit kiáltotta, szemmel a sötét alagsori ablakok felé.
Már a ház közelében rájött, hogy a macska nyomtalanul eltűnt. De egy macskának, aki nem ismeri a várost, valószínűtlen, hogy ilyen messzire jutna, amíg ő két órát sétált a megtördelődő úton.
A saját udvarába lépett, szomorúan, könnyek csordultak szemébe, a szív nehéz volt. A könnyek ködén keresztül észrevette, hogy az út szélén egy másik fekete macska közeledik felé.
Egy fekete macska villant fel benne a gondolat. Ágnes megállt, és a sötét alvásban felismerte. Hirtelen szaladt, kiáltva: Bodri!.
A macska nem rohant hozzá; egyszerűen már nincs ereje, leült, és boldogságtól pislogva halkan Megérkeztem!t nyomott ki.
Kedves olvasók, ha szeretnétek még több ilyen történetet, írjátok meg kommentjeiteket, és ne felejtsetek el lájkot nyomni. Ez inspirál minket a további írásra!
