Hát, néha az élet olyan váratlan fordulatot vesz, hogy olyan helyekre kerülsz, amikre soha nem is gondoltál. Pont ez történt Kovács Istvánnal egy egyszerű, keményen dolgozó emberrel, akinek szelíd szemei voltak és a hátát meghajlította az évekig tartó munka. Az egyetlen álma az volt, hogy a gyerekei boldogok és kiteljesedettek legyenek.
István soha nem gondolta volna, hogy miután mindent odaadott a családjának, egyedül találja magát, a kidobott holmik között túrva, választ keresve egy olyan helyen, amit már rég elfelejtett.
A története lehetne bármelyik apa története aki hosszú órákat dolgozik, hogy eltarthassa a családját, fáradtságot és fájdalmat tűr panasz nélkül, és mindig a gyerekeit helyezi előtérbe.
Évekkel ezelőtt elveszítette szeretett feleségét, Erzsit. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rá. Az emléke lett a csendes erő, ami mellett felnevelte két fiát, Bélát és Gergőt, és felnőtté vezette őket.
Egy hétköznapi délután, amikor a naplemente meleg fénye beszűrődött István ablakán, Gergő rohant be.
Apuka, van neked egy ajándékunk! mondta izgatottan. Béla mögötte állt, kissé félénken mosolyogva.
István szeretetteljes meglepetéssel nézett rájuk. Ajándék? Nem kellett volna rám költeni! mondta, bár mélyen meghatódott.
A fiúk átnyújtottak egy borítékot.
Benne egy jegy volt egy gyógyfürdőbe, ami a hát- és ízületi problémákra specializálódott.
Egy barátom fele áron adta el magyarázta Gergő. Az apukája már nem tudja használni. Te meg régen panaszkodsz a hátfájásra ez tökéletes lesz neked!
István szíve egy pillanatra összeszorult, de mosolygott. Hiszen gondolta valamit biztosan jól csinált, hogy ilyen figyelmes fiakat nevelt fel. Erzsi gondolta bánkódva bárcsak láthatnád ezt.
De az ajándék nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek tűnt.
Hónapok óta azt javasolták a fiúk, hogy István adja el a háromszobás lakását a belvárosban. A terv az volt, hogy a pénzt háromfelé osztják vesznek apjuknak egy kisebb lakást a külvárosban, és mindkét fiú kap annyit, hogy saját otthont vehessen.
István nem ellenkezett. Nekem már nem kell sok gondolta. Egy tető a fejem felett, egy ágy, ahová lefeküdhetek elég. És mivel Gergő éppen házasodni készült, Béla pedig az első gyermekét várta, úgy tűnt, ez a helyes döntés.
Egy hét múlva a fiúk búcsút intettek apjuknak a pályaudvaron. Évek óta először ment nyaralni. Várta a friss levegőt, a könnyű tornát, és hogy találkozhasson korabeliekkel, akik mesélhetnek neki a régi szép időkról.
A nyolcadik napon Béla és Gergő meglátogatta.
Apu, találtunk vevőt a lakásra. Még alkudni sem akar mondta gyorsan Béla.
Nagyszerű! Menjünk haza, és elkezdem csomagolni válaszolta István.
Nem kell nyugtatta meg Gergő. Hoztuk a papírokat. Csak írd alá a meghatalmazást, és mi intézzük. A cuccaidat elvisszük az új helyedre, és ha visszajössz, együtt választunk lakást.
Teljes bizalommal aláírta.
Két hét múlva István frissen és jókedv
