És ezt a salátát magad vágtad fel, vagy megint azokból a műanyag dobozos marhaságokból adod mérget a fiamnak? szorította össze a száját Szilveszterné Margit, és undorodva piszkálta villájával a túrós-lazacos kosárkát.
Tekla mély levegőt vett, megigazította az ünnepi ruha ráncát. Ma lett harmincöt éves. Kerek évforduló. Az a nap, amikor királynőnek érezné magát, amikor ömlenek a jókívánságok, és egyszerűen örül az életnek. Most viszont csak a saját nappalijában áll, asztalt terít, és olyan, mintha bukásra állna iskolában.
Margit néni, ez éttermi rendelés, olasz séf készítette, igazán minőségi hozzávalókat használnak próbált mosollyal válaszolni Tekla. Tudja, nyolcig dolgozom, egyszerűen képtelen lennék tizenöt embert saját kezűleg vendégül látni.
Persze, munka forgatta a szemét Margit néni, s közben a falon lógó fia, Szilveszter fényképéhez beszélt, mintha onnan várna támogatást. Mert bezzeg a mi időnkben mi is dolgoztunk, gyárban, földeken, gyereket neveltünk, aztán mégse ettünk bolti kaját ünnepen… Ez szégyen, lelkem. Szilveszter, szegény fiam, látod hogy elfogyott, már karikák is vannak a szeme alatt.
Szilveszter, a szegény fiú, harmincnyolc éves, száz kiló közelében, piros arcával ebben a pillanatban lépett be, dörzsölte a kezét.
Hú, anyu, Tekla! Micsoda teríték! És az illatok! Teklácska, ezek azok a padlizsántekercsek? Imádom!
Margit néni pillantása villámként csapott a fiára, de most nem szólt már. A vendégek bármelyik percben jöhettek. Tekla a konyhába sietett melegért, belül pedig egyre feszülő rugót érzett. Ez nem tegnap kezdődött, és nem is egy éve. Öt év házasság alatt a gyomorháború sosem szűnt: minden hétvégén Margit néni gondosan összekészített dobozokat hozott lecsóval, fasírttal, bejglivel és minden csomaghoz járt a kommentár: Hátha végre esznek is valami rendeset, Teklának úgyse ér rá főzni, hiszen nagyüzletasszony. Tekla tűrt. Sok munkája volt egy logisztikai osztályt vezetett, többet keresett, mint Szilveszter, és azt gondolta, teljesen rendben van, ha takarítanak és ebédet rendelnek. Ez idő, amit lehet sportolásra, olvasásra, vagy csak összebújásra fordítani.
Margit néni más képet hordott fejében. Aki nem tud diós kiflit hajtani, az szerinte selejtes asszony.
Megszólalt a csengő: elkezdődött az ünneplés. A lakás megtelt zajjal, nevetéssel, drága illatokkal, virággal. Barátok, kollégák, Tekla szülei mind érkeztek. Mindenki köszöntötte, pénzt, fürdőbelépőt adott. Végre, Tekla feszülése lazult, úgy döntött, nem foglalkozik a vénsavanyú anyóssal.
A desszertnél Margit néni, ki egész este sértett szent képét vette fel, egyszer csak felállt. Megkocogtatta a kristálypoharat.
Kedves vendégek emelte ünnepélyesre a hangját, mint tanácsgyűlésen vagy temetésen szokás. Szeretnék én is köszönteni. Harmincöt év ez már nagy mérföldkő. Ennyi idősen egy asszonynak már legyen bölcsessége, türelme és főként tüze az otthon melegét megőrizni.
Színpadias szünet után elővette az ismerős nagy csomagot, ami eddig a széke tövében volt.
A pénz víz, folytatta. Ma van, holnap nincs. A szépség is múlik. De a gondoskodás, a mesterség az, ami megtart egy családot. Sokáig törtem a fejem, mit adjak neked, Teklám. Végül eldöntöttem, hogy tudást kapsz. Amit hiányolok nálad.
Nagy csattanással tette le a meglepetést Tekla elé az asztalra. Kínos csend lett, mindenki egymásra pislogott. Szilveszter zavartan köhintett.
Tekla lassan csomagolta ki keze alig remegett. Egy könyv. Hatalmas, súlyos, vastag borítóval. A háztartás és konyhaművészet nagy enciklopédiája. Arany gyűjtemény. A fedlapon mosolygós nő kötényben, kezében gőzölgő fazék.
Ez nem csak könyv, magyarázta mézes-mérges hangon Margit néni. Szinte családi ereklye. Direkt neked vettem, de előbb kiegészítettem. Tudod, el is láttam jegyzetekkel benne… Mit szeret a Szilveszterkém, hogyan lesz piros a bableves, hogy ne legyen olyan szürke, mint valakinél. Hogy kell a férfiinget keményre vasalni, hogy igazgatóhoz méltó legyen. Használd. Tanulj. Asszonynak sosem késő tanulni!
Valaki fojtottan kuncogott. Tekla anyja néma lángra lobbant, már szólna, de Tekla szorította a kezét az asztal alatt. Nem most, nem itt. Nem rendez balhét a saját ünnepén.
Köszönöm, Margit néni mondta Tekla. Nagyon… súlyos ajándék. Elolvasom.
A könyv a váza mellé került, Tekla pedig tortát kínált. Az este többi része ködben telt. Tekla mosolygott, teázott, ugrált, de belül forrt a megaláztatás miatt. Ez nem ajándék volt. Ez köztéri pofon, díszcsomagolásban.
Ahogy az utolsó vendég is elment, s a mosogatógép dorombolt, Tekla a kanapéra rogyott, kezében a könyvvel. Szilveszter is leült mellé, átfogta a vállát.
Tekla, ne haragudj rá. Tudod, régi vágású. Jót akart, hát túlzásba vitte egy picit, kivel nem fordul elő?
Túlzás? lapozta Tekla. Nézd meg, Szilveszter!
Az oldalakat színes cetlik lepték el. A címlapon Margit néni kacifántos kézírása: *A szeretett menyemnek, reménykedve, hogy fiam végre rendes ételt eszik, s elfelejti a szendvicsezést.*
Lapozni kezdett. Megjegyzés húsnál: *Darálni csak magad! Bolti a lusta, kétbalkezes!*
Takarításnál: *Az ágy alatti por a háziasszony tükre. Nálatok egy krumplitermést lehetne vetni.*
Vasalásnál: *A nadrágélet éle vágja a papírt. Amiben Szilveszter jár, szégyen az utca előtt.*
Ez nem volt szakácskönyv. Ez egy napló volt, panaszok és sértések, anyai gondoskodásnak álcázva. Margit néni órákat töltött a beírással. Eltervezte, hogyan nyújtja át ezt az életleckét.
Anyu… csak aggódik motyogta Szilveszter, ahogy pár sort végigfutott. El is pirult, füle is felhevült. Tekla, eltegyem a padlásra ezt a könyvet? Felejtsük el inkább.
Nem, csukta be hangosan, szinte puskadördüléssel Tekla. Mi nem tesszük el. Ajándékot nem rejtünk el. Az ajándékkal azt teszünk, amit érdemel.
Néhány napig Tekla csendben volt, dolgozott, este vacsorát rendelt, lefekvés előtt pedig a gyűlölt könyvet nézegette, néha hümmögött, néha jegyzetelt a noteszébe.
Szombat lett. Családi ebéd napja Margit néninél. Tekla inkább kibújt volna, de most hajnalban elkezdett készülődni.
Meglátogatjuk anyut is? értetlenkedett Szilveszter, miközben Tekla göndörítette a haját.
Illik menni, főleg egy ilyen pazar ünnepség után. Amúgy is, van egy viszontajándékom.
Szilveszter megfeszült.
Tekla, kérlek ne kezdj háborút, ő már idős…
Nem háborút kezdek, hanem zárom, drága.
Délben csöngettek. Az anyós lakásában hagymás zsír, bútorápoló illat, makulátlan rend, keményítős szalvéta, egy porszem sincs. Margit néni diadalmas mosollyal fogadta őket, azt hitte, beérett a gyümölcs, Tekla bűnbánattal jött tanácsért.
Gyertek, gyertek, trillázott Margit néni. Most sül a káposztás rétes, ahogy a Szilveszter szereti. Ugye éhesek vagytok? Tudom, nálatok mi a koszt…
Leültek, Tekla példás udvariassággal dicsérte a rétest, a kocsonyát, egészségi témákat firtatott. Anyós kiengedett.
Mikor az utolsó teát is megitták, Tekla elővette a könyvet a táskából. Margit néni mosolygott.
Mi az, Teklám, akadt kérdés? Ne szégyelld, segítek, a kelt tészta külön fejezet, nehéz…
Margit néni, vágott közbe Tekla puhán, de határozottan. Alaposan áttanulmányoztam az ajándékot. Minden megjegyzést elolvastam.
Anyós büszkén bólintott.
És rájöttem valami fontosra. Ez a könyv valódi kincs. Az életed eszenciája. A világképed.
Ugye, megmondtam! ragyogott Margit néni.
Pontosan ezért, tolta vissza a könyvet Tekla. Morálisan nincs jogom megtartani.
Az anyós arca lemerevedett.
Mi az, visszaadod? Ez minden határon túl van!
Hallgasson meg kérem emelte fel Tekla a kezét. Nem az illetlenségről van szó. Hanem arról, hogy ez a könyv az ideális nő leírása. Aki hajnali ötkor kel keleszteni, aki élet-halálként éli meg a port, aki csak azért él, hogy egy férfit kiszolgáljon. Ez ön, Margit néni. Ön ebben csodás! Ön ezt tökélyre fejlesztette.
Szusszant, mélyen az anyós szemébe nézett.
De én más vagyok. Én fejjel keresek pénzt. Egy órám annyi forintot ér, mint egy heti élelem. Ha három órát szánok derelyére, a család költségvetéséből elvész egy hosszú hétvége ára. Kiszámoltuk. Ez gazdaságtalan.
Szilveszter majdnem félrenyelt előbb, most tágra nyílt szemmel figyelte Teklát.
A legfőbb pedig az folytatta Tekla , hogy elolvastam a beszólásokat: kétbalkezes, lusta, szégyen. Ez a könyv nem szeretetet, hanem… csalódást sugároz. Boldog ember nem ír ilyeneket az ajándék lapjaira.
Margit néni elvörösödött.
Hogy beszélsz te! Az egész életem ráment…
Pont ezért. Ön életet áldozott a háztartásra. Én élni akarok. A fiával. Szeretni őt, nem a gyomrát. Beszélgetni, sétálni, utazni. Nem háttal neki, egy deszkánál begörnyedve.
Tekla elővet egy borítékot.
Visszaadom ezt a könyvet. Otthon nálunk más filozófia uralkodik. Nem akarok adósa lenni ön egy feleség-kézikönyvet adott. Én pedig egy ajándékot: emlékeztessem rá, hogy nem csupán szakácsnő.
Letette a borítékot a kötetre.
Ez egy bérlet a város legjobb táncstúdiójába tangó. Tíz masszázs is benne van. Láttam, fáj néha a háta gondolom a sok hajolgatás miatt.
Csend. Csak a porcelán óra ketyegett. Margit néni a könyvet nézte, majd a borítékot, majd Teklát. Tátogott, mint a partra vetett ponty. Az eddigi forgatókönyv elkopott. Visszakapta a mérgét, de gondoskodásban csomagolva. Ha toporzékol, hisztis, ha visszautasítja, gyenge.
Tangó? fújta végül. Ennyi idősen milyen tánc?
A legjobb! mosolygott Tekla. Van ott önhöz illő csoport, illatos, művelt emberek. Tánc, kedves Margit néni, a portól is jobb mulatság!
Tekla felállt.
Köszönöm a rétest, igazán finom volt. Szilveszter, jössz? Moziba is kell még mennünk.
Szilveszter, aki addig lapított, hirtelen fölegyenesedett, bólintott, majd átsétált Teklához.
Anya, köszi a kaját, isteni! mutatott fel egy hüvelykujjat. De Tekla jól mondja. Neki nem kell főznie. Így is szeretem. Amúgy… imádom a rendelős kaját is. Minden este új: egyszer thai, egyszer örmény. Tök jó móka, ne sértődj meg.
Egy gyors puszi Margit arcára, karon fogta Teklát, és indultak kifelé.
Amíg öltöztek, néma volt a konyha. Margit néni csak bámult a Nagy enciklopédiára s a tangóbérletre.
Ahogy leértek, és Szilveszter beült a kocsiba, akkorát fújt ki, mintha hónapokig benn tartotta volna a levegőt.
Hát Tekla, te vagy a legenyhébb atombomba. Még a gazdaságtalan-t is kimondtad! Ezt tanítani kéne!
És nem igaz? Tekla bekattintotta az övet, visszapillantott a tükörbe. Csak kerítést húztam. Jó ember anyád, csak a szokások rabja. Szerinte ha nem izzadsz a tűzhelynél, akkor a napod elveszett. Így néz ki, szeretne én is szenvedjek, hogy a saját szenvedése értelmet kapjon. De én nem akarok.
Szerinted elmegy táncolni? vigyorgott Szilveszter.
Nem tudom. Talán kidobja. Talán elmegy. De azt tudom: soha többé nem fejezi le velem ezt a könyvet, se a port nem emlegeti majd.
Eltelt egy hét. Margit néni egyszer hívta őket, gyorsan rákérdezett az időjárásra, be is tette. A könyv tabuvá lett.
Egy hónap múlva, szombaton, mikor Tekla és Szilveszter végre lustálkodtak, Szilveszter mobilja csörögni kezdett.
Igen, anya? …Hogy? Hogy miért nem… Á, te sem érsz rá? Miért?
Szilveszter hallgatott, összevont szemöldökkel. Hangszórót tett.
…két hét múlva vizsgakoncert, minden nap próba! Partnerem, Péter bácsi, volt katona, nagyon precíz, de remekül vezet! Úgyhogy, gyerekeim, most nincs rétes, oldjátok meg! Rendeljetek azt a… pizzátokat. Puszi, mennem kell, a cipőm még szorít!
A vonal megszakadt. Tekla és Szilveszter egymásra néztek, aztán kitört belőlük a nevetés.
Megcsináltuk! csapott ágyra Tekla. Péter bácsi… volt katona! Még pár hét, aztán őt tanítja majd vasalt fehéringet keményíteni!
De már minket békén hagy szusszant boldogan Szilveszter. Tekla, rendelünk sushit?
Rendelünk. A legnagyobb pipere-válogatást!
Tekla csak bámulta a plafont. Valami nehéz, sötét távozott. Csak ennyi kell, hogy legyőzd az anyóst: nem visszavágni, nem meghunyászkodni. Egyszerűen visszaadni az elvárásokat, és kínálni valamit, ami talán megváltoztat. A jegyzetelt szakácskönyv a múlté lett. A jelen szabadság, szombat délelőtt, és egy férj, aki nem a gulyásleves miatt szeret. Ez a legjobb családi recept, amit úgysem ír be egyetlen enciklopédia sem.
