A titkot magával nem vitte
A tanárképző főiskola elvégzése után Aranka visszatért szülővárosába, nagyon szeretett volna tanítani a régi iskolájában. Már diák korában is mindenki tudta, hogy tanár szeretne lenni, és még a tanárok is biztosan állították:
„Arankánk makacs és kitartó, biztosan eléri, amit akar” – mondták róla az osztálytársai.
Az iskolába egy csinos, magabiztos fiatal nő lépett be, majd bement az igazgató irodájába:
– Jó napot, Anna néni!
Az iskolaigazgató felemelte a fejét, és a szemüvege fölött vizsgálódva nézett a lányra. – Tessék… jó ég, Aranka Rádó, te vagy az? – Felállt az íróasztala mögül.
– Én vagyok, Anna néni, én magam, ahogy megígértem, hogy az iskolánkban tanítok majd. Itt a jelentkezésem.
– Örülök, Aranka… mi a keresztneved, Rózsa… hát akkor Rózsa Aranka, történelemtanár. Gratulálok, végül is sikerült megvalósítanod az álmodat.
Így lett Aranka történelemtanár. A felsősök először próbára tették a türelmét, de végül sikerült elérnie a tiszteletüket. Ez sokat elmond.
Nem sokkal később Aranka összeismerkedett Károllyal, aki a főiskola után mérnökként dolgozott a helyi gyárban. Találkoztak, barátkoztak, majd összeházasodtak. Még járásuk elején Károly egyenesen megszólalt:
– Házasodjunk össze, de gyereket ne vállaljunk még, előbb álljunk talpra, aztán vessük magunkra ezt a felelősséget.
– Elvileg én is így gondolom, de ne húzzuk sokáig, egy-két évig. Egy család ugyan milyen gyerek nélkül?
Így is történt. Múlt az idő, már a házasságuk harmadik évében jártak, amikor valaki „jószándékúan” közölte Arankával, hogy Károly viszonyt folytat egy kolléganőjével. Valamiért hitt is a hírnek, hiszen Károly jóképű volt, szeretett viccelni, és mindig körülvette a társaság.
Otthon pöröltek, végül Károly bevallotta, hogy tényleg volt egy kalandja, de megesküdött, hogy soha többé.
– Bocsáss meg, Arankám, kérlek. Esküszöm, hogy soha többé nem követek el ilyet. Tudom, hogy bántottalak. Te pedig ezt egyáltalán nem érdemled.
Aranka sértetten és csalódottan élt pár hónapig, mint két szomszéd, de Károly sikerrel nyerte vissza a felesége bizalmát, és úgy tűnt, mindent elfelejtettek. Legalábbis Károlynak így tűnt, egyikük sem említette többé a dolgot. Károly valóban példás családapává vált, főként miután megtudta, hogy a felesége terhes. Egyszerűen bejelentette:
– Károly, gyerekünk lesz. Megszülöm, akár tetszik, akár nem.
– Nem, nem ellenzem – válaszolta a férj azonnal.
Szép kislány született, akit Kincsének neveztek el. A kislány születése boldog és fáradságos időszakot hozott. Mindketten kimerültek, néha aludni sem tudtak rendesen, de minden jó volt. Károly tényleg nem nézett más nőre, imádta a két lányát, gondoskodó férj és apa volt.
Kívülről a tökéletes házaspárnak tűntek.
Hullott az idő, és a kislánynak is hamarosan első osztályos lett.
– Kislányaim, ma cirkuszba megyünk, megvettem a jegyeket – jelentette be Károly.
– Apu, én akarok a cirkuszba! – örvendezett a kislány, – Anyu, felveszem a kedvenc kék szoknyámat a masnival.
– De szép vagy, Kincsem – mosolygott az apa, miközben a tükör előtt pödörödző szőke hajú kislányát nézte.
Kincse engedelmes gyerek volt, sosem okozott gondot, kitűnő tanuló volt. Rózsa Aranka büszkén mesélt a kollégáknak a lánya eredményeiről.
– Biztos ő is tanár lesz majd – mondták neki tréfásan.
– Nem, ő inkább műszaki zseni – nevetett Aranka. – A fizikában otthon van, és állandóan apjával babrál a kocsival a garázsban.
Az iskolai évek gyorsan elrepültek, és Kincse egyből a műszaki egyetemre ment. Másik városban tanult, csak szünetekre és néha hétvégére jár haza.
– Hogy haladsz az egyetemen? – érdeklődött Károly.
– Jól, apu, ne aggódj.
Húsz évnyi házasság után a lányuk már felnőtt volt. És ez idő alatt egyikük sem hozta szóba a második gyerek vállalását. Valamiért ez a téma tabu volt köztük. Talán mindkettőjükben motoszkált a gondolat, de sosem hangzott el.
Kincse egyetemi tanulmányai már a végéhez közeledtek, amikor bejelentette:
– Anyu, apu, a diploma után összeházasodunk Savával. Készüljetek az esküvőre!
A szülők ismerték a fiút, a lány másfél éve járt vele. Sáva, jó nevelésű, magabiztos fiú, szintén az egyetemre járt, csak másik szakra.
– Hát persze, kislány, jogod van hozzá – bólintott Károly. – Okos döntés, hogy a tanulmányok után, munkátok is lesz, és felnőtt, önálló életetek.
De a lány terveit anyja változtatta meg, bár ő maga sem akarta. Arankának komoly egészségügyi problémái támadtak. Károly ragaszkodott hozzá:
– Arankám, vizsgáltasd ki mag– Arankám, vizsgáltasd ki magadat, az egészséggel nem lehet tréfálni – mondta, de ő mindig csak halogatta az orvosi látogatást.
