Kincső és Gábor hat éve házasodtak össze. Amint megszületett a kis Márk, úgy döntöttek, hogy eladják a budapesti egyest, felvételnek egy hitelt, és egy nagyobb, családbarát otthont vesznek. Géppé volt, hogy a vásárlásnál a lakást Kincső nevére írták, így ő volt az egyetlen tulajdonos, de házasságban vették azt, ezért válás esetén a vagyon felét mindketten megkapnák. Azt is feljegyezték, hogy a márkó előző otthona eladásából befolyt pénz is hozzájárult a vételhez.
Akkor még csak a házasságuk szétválását nem látták a horoszkópban. De aztán valami elromlott talán unalmuk a rutinból, vagy a mindennapi stressz.
Kincső gyanította, hogy Gábor a gondjait anyjával, Évával, a szomszédos Debrecenben lakó anyóssal osztotta meg. Az anyós egy régi, ám színes telefonhívásban jelentette be, hogy ellátogat egy vacsorára. Kincsőnek ez furcsán esett, hiszen általában ők mennek hozzá, nem fordítva, és az anyja csak ritkán jön el, mondván, hogy a közlekedés nem éri meg. Talán csak a kisfia hiányzik neki gondolta, és nekilátott a menünek, még egy tortát is sült.
Éva érkezett, miközben Gábor még a munkából járt. Kincső a konyhában tálalót készített, amikor anyósa nem a nagyszülői kedvességre, hanem a súlyos témára vetett.
Kincső, komolyan kell beszélnünk. Hallottam, hogy te és Gábor gondokkal küzdötök, és ha elválnátok, Márk szoknyában, cipőben, meztelenül fogja nézni a szekrényt.
Kincső szinte elvesztette a lélegzetét. Honnan jutottál erre a gondolatra? kérdezte szigorúan. És miért érdekel, hogyan osztjuk el a közös vagyont? Már éve beszéltünk arról, mi történik, ha valami baj van.
Nem vagyok ebben elégedett. Tudom, mennyire a mostani időkben a nők már a férjeik házát is magukra akarják szerezni. Ezért ragaszkodom, hogy már most oszd meg a lakást a fiammal, különben a szegénység kapujába csapódik.
Kincső szívét szétrepedt ez a szava.
Nem gondoltad, hogy a lakás felét a korábbi egyesteljesítésből származó forintokból fizettük? És még csak a hitelt is én fizettem vissza a szülési szabadságom után.
A váláskor minden, a házasság alatt szerzett vagyon egyenlő részre szakad.
Beszéltél már ezzel a fiammal?
Nem foglalkozom vele, a férfiaknak nem illik ilyen ügyekbe beavatkozni. Én döntök egyedül.
Hallgass meg! Nem akarok vitatkozni veled. Gáborral és a kicsivel már megbeszéljük magunk, a te tökéletes tanácsaidra nincs szükségünk. Köszönöm, de elutasítom a további beszélgetést. Várhatod, amíg a fiam hazaér, de én most sétálok, te pedig addig menj el a szobába.
Kincső fel akarta venni a kabátját, mikor hirtelen a bejárati ajtó becsatt. Gábor fél órával a anyósa kézbesítése után lépett be, és meglepetten nézte, hogy Éva nem várt rá. Legyengébb hangján elmesélte, hogy a beszélgetést mindentől elzárva, a legnagyobb higgadtsággal hallgatta. Amikor a gőg lecsillapult, Gábor nyilatkozott: semmit sem tud az anyja terveiről, és nem vitatott vele erről.
Megígérte, hogy komolyabban szól a nőhöz, hogy a jövőben ne hozza fel a lakás megosztásának ötletét. Amint Éva kiment, Kincsőnek sokáig nem ment a lelke, de rájött, hogy néha a királynői posztot is ki kell fűtizni, még ha a király a saját rokona is.
