Θυμάμαι εκείνη τη στιγμή σαν να ήταν χθες. Όταν έμαθα πως η κόρη μου, η Ουρανία, σκόπευε να παντρευτεί

Amikor megtudtam, hogy a lányom, Csilla, hozzámegy Artúr Szabóhoz – a volt férjemhez, akivel mindössze

Augusztus 12., szombat Este van, a gyerekek már alszanak a hátsó ülésen, én pedig a kúti benzinkútnál

— Tu comprends bien que c’est dur pour maman ? — Olivier fait sauter les clés de la voiture dans sa paume

Σήμερα ξεκίνησε σαν μια συνηθισμένη Παρασκευή, αλλά κατέληξε σε κάτι που θα αλλάξει πολλά. Κρατάω το

– Te is tudod, hogy anyunak nehéz? – Gábor tenyerében dobálta a kocsi kulcsát, rám se nézve.

— Meglepetés! Itt vagyok az egész nyárra. Pár napon belül meg a nővérem is jön a családjával.

**Dix-neuf heures – maison de campagne de ma belle-famille, quelque part en Normandie** Je suis assise

—Έκπληξη! Σας ήρθα για όλο το καλοκαίρι. Και σε λίγες μέρες περιμένετε και την αδερφή μου με τη συγγένειά της.

— Surprise ! Je débarque pour tout l’été. Et d’ici quelques jours, attendez ma sœur avec sa tribu.










