Az esti csendet váratlanul szakította meg a hideg hang:
Ha még egyszer szemétnek nevezed a főztömet, az utcán fogsz enni! mondta Dorottya a anyósának.
Dorottya ránézett az órára fél hét volt. Gergő fél óra múlva jön haza a munkából, míg Piroska néni már a nappaliban ült, lapozgatott egy magazint, és időnként elégedetlen pillantásokat vetett a konyha irányába. A őszi szürkület leereszkedett Budapestre, és a lakásban hűvös lett.
Dorottya bekapcsolta a tűzhelyet, és a serpenyőbe tette a húst. Ma csirkefasírtot készített háziasan, körettel és friss zöldségsalátával semmi extra, de tápláló és finom. Öt évi házasság alatt megtanulta gyorsan és egyszerűen főzni, hiszen a fodrászszalonban töltött munkanapok után nem maradt energiája bonyolult fogásokra.
Megint valami zsírosat sütsz hallatszott a nappaliból. Az egész lakásban áll a szag.
Dorottya csendben megfordította a húsokat. Piroska néni hat hónapja költözött hozzájuk, miután eladta a külső kerületi panelját. Hivatalosan azért, hogy segítsen a hitel törlesztésében, de valójában egy fillért sem adott, inkább elutazott egy wellness-hétre és új bútorokat vett a szobájába.
A kulcs csikorgott a zárban, és Gergő lépett be a hallba. Mérnökként dolgozott egy gyárban, mindig fáradtan, de jókedvvel tért haza.
Szia, drágám csókolta meg Gergő Dorottyát az arcán. Hogy vagy? Jó illat van.
A vacsora majdnem kész mosolygott Dorottya. Menj zuhanyozni, hamar tálalok.
Gergő eltűnt a fürdőszobában, miközben Piroska néni megjelent a konyhában. Magas, határozott nő volt, rövid hajjal és egy olyan szokással, hogy mindent kimondott, ami eszébe jutott, nem törődve mások érzéseivel.
Gergőnek normális ételre van szüksége, nem ilyen félkész vacakokra rázta a fejét Piroska néni, miközben a serpenyőre sandított. Keményen dolgozik, te meg húsnak nevezett szárított bőrökkel eteted!
Dorottya csendben terített. Szalvéta, evőeszközök, kenyér. Minden a szokott módon. Fél év alatt annyi megjegyzést kapott már, hogy megtanulta füle mögött hagyni őket.
Anyu, miért kell ilyeneket mondani? kérdezte Gergő, amint visszatért a fürdőszobából, és leült az asztalhoz. Dorottya remekül főz.
Te csak azt hiszed, mert nem tudod, hogyan kell igazi háziasságynak főzni helyezkedett el Piroska néni a helyén. Az én anyósom, nyugodjon békében, egy fazék levesből tízet megetetett volna. De ez itt
Dorottya feltálalta a fasírtot körettel. Gergő megkóstolta.
Nagyon finom, köszönöm.
Piroska néni gyanakodva vizsgálta az adagját, levágott egy kis darabot, megrágta, majd összehúzta a szemét.
Miféle szemét ez?!
A szavak levegőbe vágtak. Dorottya megfagyva állt a salátástálal a kezében, mereven nézett az anyósára. Piroska néni tovább rágott, mintha semmi sem történt volna.
Gergő letette a villát, zavartan nézett a feleségére, majd az anyjára. Olyan csend lett, hogy hallani lehetett, ahogy ketyeg a falon az óra.
Dorottya lassan letette a tálat az asztalra. Összeszedte a saját és Gergő tányérját anélkül, hogy megkóstolta volna az ételt, és a mosogatóba tette. Aztán visszajött a salátáért és a kenyérért.
Dorottya, mit csinálsz? próbálta megállítani Gergő. Még nem ettem meg.
Holnap eszel válaszolta nyugodtan Dorottya, miközben tovább pakolt. Most bezárt a konyha.
Piroska néni felhúzta a szemöldökét:
Miféle gyerekes hülyeség ez? Egyetlen szó miatt hisztit csapni!
Dorottya lassan megfordult. Hangja hideg volt, de acél keménységgel:
Ha még egyszer szemétnek nevezed az étel
