Azt álmodtam, hogy valóban építettünk egy nagy házat értelmetlen okból?
Kiderül, hogy feleslegesen építettünk egy nagy házat? mérgesen kérdezte az anyós. Ez esetben adjatok vissza a felét az értékéből!
Komolyan kell veled beszélnem ült le a rövidhajú nő Ágnes szemben. Mielőtt a fiammal randizni kezdenél, tudnod kell néhány dolgot.
A törékeny szőke lány ámulva bámult a leendő rokonra, akit eddig csak háromszor látott életében.
Tehát, ha családunk tagja akarsz lenni, meg kell értened, hogy Miklósnak a szülei a legfontosabbak! dicsekedett Tóthné. Nem kell egy meny, aki irányítja a fiamat.
Én irányítom őt? vágott közbe Ágnes.
Várj, légy szíves, hadd fejezzem be! durván válaszolt a nő.
A lány azonnal lehorgasztotta a fejét, és erősen elpirult. Nem akarta felbosszantani Miklós anyját.
Nemrég kezdtek randizni, és Ágnes nem akarta elhamarkodni a dolgokat.
Igen folytatta Tóthné , a családunknak van egy előre megszabott terve: amint Miklós megház, mindannyian egy majdnem kész házba költözünk. Barátságosan élünk majd együtt!
Remek! kényszeredett mosollyal válaszolta a lány.
A nő felhúzta a szemöldökét. Nem számított rá, hogy a leendő meny ilyen gyorsan beleegyezik.
Örülök, hogy egyetértesz velünk! Azt hiszem, jó barátnők leszünk hunyorgott ravaszul Ágnesre Tóthné.
Már aznap dícsérte is a lányt a fiának, milyen kedves, okos és gondoskodó.
Ágnes, ezt látva, még jobban igyekezett tetszeni a nőnek.
Akkor is, meg amúgy is, apró ajándékokkal halmozta el, hangsúlyozva figyelmét.
Egy év múlva Tóthné, attól félve, hogy a fiú és Ágnes talán nem házasodnak össze, sürgetni kezdte a fontos lépést.
Mikor teszel megkérőd? kérdezte majdnem minden nap. A lány türelmetlen lesz és otthagy, utána megbánod
Miklós végül, belátva, hogy igaza van, megkérte Ágnes kezét, aki boldogan igent mondott.
A lagzit a vőlegény szülei fizették, így a lány még inkább meggyőződött arról, hogy tökéletes partnert választott.
Az első három hónapóra a fiatal házasok bérelt lakásban éltek, majd Tóthné örömmel jelentette, hogy a ház készen áll a költözésre.
Na, gyűjtsétek össze a holmijatokat, mi is a miénket! harsogta a nő.
Miért? Éppen jól vagyunk itt! ráncolta a homlokát a lány, aki nem tervezett együtt élni az anyósával.
Hogyhogy miért? lepődött meg Tóthné. Megállapodtunk, hogy a ház készével együtt költözünk!
Költözzetek, ha mondom! fújta fel az orrát Ágnes, akinek hirtelen megváltozott a véleménye a rokonról.
Tóthné annyira megdöbbent, hogy néhány másodpercig nem szólt.
Várj, te ígérted emlékeztette nyugodtan.
Mit mondtam akkor. Most megváltoztam, és nem akarok veletek élni! szigorúan válaszolta Ágnes. Külön élünk! Egyébként, mivel ti kiköltöztetek, mi megkapjuk a ti lakásotokat.
Micsoda?! tört ki az anyós. Ámítás! tette hozzá, és letette a telefont.
Ágnes néhány másodpercig hallgatta a tárcsaszót, majd zavartan adta le a kagylót.
Éppen ekkor hallotta, hogy a konyhában ülő férj telefonján hívja valaki.
A lány kihallgatta, és rájött, hogy Tóthné panaszkodik Miklósnak.
Fél óra múlva, mikor a férfi befejezte a beszélgetést, Ágnes belépett a konyhába.
A férj arcáról leolvasta, hogy nagyon elszomorodott és dühös. Miklós ránézett a feleségére, és keményen kérdezte:
Mi folyik itt?
Mi baj? keresztbe tette a karját Ágnes.
Anyám hívott. Pénzt követel
Mi?! Milyen pénzt és miért?! a hír meglepő volt a lánynak.
A házért. Megígérted neki, még a házasság előtt? ráncolta a homlokát Miklós. Hogy együtt fogunk élni?
Semmit dünnyögte Ágnes, mintha nem értette volna.
Te támogattad az ötletét a házzal, igaz? szigorúan kérdezte a férj.
Na és? Akkor egyetértettem, most meg nem akarok fordította el a tekintetét a lány.
Én nem értettem egyet, mert hülyeségnek tartottam! A ház három éve állt, de a lagzi után anyám befejeztette. Rád! csikorgatta a fogát Miklós.
Na, befejeztette, és kész legyintett Ágnes. Mi ezzel a baj?
A férj nem válaszolt, mert újra hívta az anyja. De okos lépést vállalt: a felesége kezébe nyomta a telefont:
Most te beszélj!
Tóthné, amint meghallotta a meny hangját, rögtön támadásba lendült.
Adjátok vissza a pénzt a házért! mondta határozottan.
Milyen pénzt? Elment az eszed? csattant fel Ágnes.
Miattad építettünk hát feleslegesen egy házat?! kiáltotta az anyós. Akkor adjátok vissza a felét!
Milyen felet?! sziszegte dühösen Ágnes.
Ötmilliót! Ötmillióval tartoztok! ordította a telefonba Tóthné. Különben
Mit tesztek? Én semmit sem írtam alá! diadalmasan válaszolta a meny.
Akkor megszakítjuk veled a kapcsolatot! fenyegetőzött az anyós.
Jaj, istenem! nevetett Ágnes, és letette.
Tóthné havonta ötvenezret követelt Miklóstól, hogy törleszthessék a tartozást.
Így tíz év alatt tudnád csak visszafizetni! dühöngött az anyja. Vagy költözzetek a ház
