Ki tudja, merre kanyarodik a sors folyója
Az utóbbi hónapban Gábor furcsán elgondolkodott lett, a feleségével, Orsolyával is alig beszélt. Orsolya csak nézte, aggódva figyelte férjét, az jutott eszébe:
Biztos beteg, valami baja van, negyvenöt lesz nemsokára, a születésnapját pedig már kitaláltam, hogy étteremben tartjuk. El kell vinnem az orvoshoz, van ismerős doktorom, majd Ő leveszi a vért, elvégez pár vizsgálatot
Orsolya mindezt megosztotta a legjobb barátnőjével, Katával, aki váratlanul így felelt:
Az én Petim, amikor belebolondult valakibe, ő is teljesen megváltozott, fura lett.
Ne hozz már ilyen példát, Kata! Hogy hasonlíthatod a te Petidat az én Gáboromhoz! legyintett Orsolya.
Ugyan már, Orsi, mi olyan különleges a te Gáborodban?
Semmi. A te Petid jóképű, udvarol mindenkinek, szókimondó, nem igaz? Az én Gáborom két mondatot sem köt össze, annak idején én kértem meg a kezét is. Ha magamtól nem költözöm át hozzá, biztos még mindig egyedül tengetné a napjait.
Tavaly Kata rajtakapta Petit valakivel. Orsolya próbálta vigasztalni.
Hagyd rá, Kata! Kezdj valamit magaddal, szedd össze magad, hajtsd el ezt az árulót.
Kata mindenestül belevetette magát az élet sűrűjébe. Kipenderítette Petit, kocsmázni, kávézókba járt, flörtölt, hajat vágatott, mindenkinek azt mondta, profilváltás, Orsolya viszont csak csóválta a fejét. Ő nem így értette az önmagán való dolgozást: inkább tanfolyam, tánciskola, vagy sport kellett volna.
De Peti végül visszatalált hozzá, Kata megbocsátott. Orsolya ezt nem értette.
Én a Gáboromnak sosem bocsátanék meg ilyesmit gondolta.
Orsolya és Gábor régóta házasok, 26 éve már. Ismerik egymást, két fiút felneveltek, készülhettek volna már a nyugodt öregségre. Igaz, nem érzik magukat öregnek, Orsolya el is kezdte szervezni Gábor születésnapját, már egyeztetett a rokonsággal, csak Gábornak nem szólt még róla.
Végzős egyetemistaként, vándortáborban ismerkedtek meg. Más-más karra jártak, de ugyanabban a városban laktak: Debrecenben. Negyedik év végén közös kirándulás volt, mindketten elmentek. Orsolya már a tábortűznél felfigyelt Gáborra, aki elsőre szégyenlősnek tűnt. Lassan közeledtek, végül Orsolya vette pártfogásába, még inget is varrt neki, mikor Gábor felszakította valahol.
Gábor vitte a nehéz hátizsákját, így lassan barátság, majd szerelem alakult ki köztük. Orsolya vallott szerelmet először, végül Gábor is kibökte csendben:
Orsi, azt hiszem, én is szeretlek.
Akkor költözöm hozzád, beadjuk a házassági papírokat! ajánlotta Orsolya, Gábor nem tiltakozott.
Orsolya tényleg átköltözött Gáborhoz és annak nagymamájához, Erzsi mamához. Legjobban Gábor apja örült ennek, mert Erzsi mama az ő anyja volt, Gábor édesanyja pedig soha nem tudott kijönni az anyósával, nem is ápolta, ezért a nagymama betegsége után Gábor vállalta át a gondoskodást. Most már ezen nem kellett aggódni, mert Orsolya gondozta a mamát.
Gábor fiam, nagyon tetszik nekem az Orsolya, dolgos, minden a kezében van, ilyen asszony kell! Amint összeházasodtok, rátok írom a lakást. Vigyázz Orsolyára! mondta Erzsi mama.
Hamarosan összeházasodtak, de nem sokkal később Erzsi mama meghalt. A fiúk egymás után születtek. Mostanra a nagyobbik huszonhárom, a kisebbik huszonegy éves. Orsolya és Gábor élete nyugodtan telt, mentek nyaralni, a gyerekek is mindenben részt vettek. Most mégis, Gábor valami miatt egészen más lett. Nemrég Orsolyához is odaszólt:
Az ember csak él, Orsi, de semmi jót nem lát az életben mondta fásultan, mire Orsolya felháborodott.
Mit beszélsz?! Minden évben mentünk valahova a Balatonra, a Börzsönybe, Erdélybe, még Horvátországba is! Két szép fiunk van, unokák is lesznek nemsokára.
Nem erről van szó rántotta vállát Gábor, és elhallgatott, furcsán nézett rá, Orsolya pedig nem tulajdonított jelentőséget ennek.
Ő csak intézte az ügyeit.
Mit gondolsz, Gábor, meghívjuk Marcit és Klárit a szülinapodra? Messze laknak, de csak barátaink
Szülinapomra? kérdezte csodálkozva.
Hát persze, az étterembe, negyvenöt leszel! Már mindent elintéztem.
Tényleg? Erről én nem is tudtam nézett ismét furcsán Gábor.
Orsolya már harmadik órája ült egyedül a kanapén, a padlót bámulta, könnye se volt.
Soha nem gondoltam, hogy velem ilyesmi történhet mormolta maga elé.
Aznap Gábor váratlanul hamarabb jött haza. Az utóbbi másfél évben mindig későig dolgozott, ehhez Orsolya hozzászokott.
Szia mondta, és leült a konyhában még bőrkabátban is.
Szia, Gábor, vedd le a kabátod, moss kezet, jöhetsz vacsorázni szólt hozzá megszokásból Orsolya.
Gábor csendben lehajtott fejjel ült.
Orsi, elmegyek tőled. Elnézést mondta halkan.
Hogyhogy elmész? Hová mész? Vetkőzz le, Gábor, biztos beteg vagy, gyanítottam már Azért elmegyünk orvoshoz
Gábor felemelte a fejét, egyenesen a szemébe nézett.
Teljesen egészséges vagyok. Nem erről van szó. Tudod, Orsi, szerelmes lettem. Másfél éve együtt vagyok egy kolléganővel.
Tényleg fiatalabb? vágta rá Orsolya.
Nem fiatalabb. Egészen más nem szép, de igazi nő.
Én meg ki vagyok? kérdezte felháborodva Orsolya.
Te? Gábor csak megrázta a fejét, mintha le akarna rázni magáról valamit Te vagy a főnököm Olyan vagyok melletted, mint egy kutya a pórázon. Nincs önálló döntésem. Mindent te irányítasz, azt is, mit vegyek fel, hová menjünk, mit egyek-igyak, hogy ünnepeljük a szülinapot. Még meccsre sem engedsz el, mert szerinted az hülyeség, pedig én szeretem a focit.
De Gábor, én csak jót akarok, érted csinálok mindent kezdte Orsolya, de Gábor félbeszakította.
Minden pénzem nálad, te osztod be, én csak annyit kapok, cigire, kávéra, amennyit kicsípsz. Gondoltál már arra, ez mennyire megalázó? Nem ülhetek be a kollégákkal egy sörre, mert nincs saját forintom mondta csendben, megszokott stílusában.
Orsolya letérdelt elé, belenézett a szemébe.
De hát Gábor, eddig is így volt, mi ütött beléd? Ha ennyire zavar, adok pénzt péntek esténként, elmegyünk focira, elmegyünk vásárolni, te választasz ruhát.
Gábor ismét furán nézett rá.
Orsi, semmit sem értettél meg. Én levegőt akarok, saját életet, dönteni a saját dolgaimról, azt enni, amit én szeretek. Sosem lehetek egyedül, nincs helyem, ahol magam lehetnék. Mindent magadra formáltál, nem tudok ellenszegülni. De egyszer minden véget ér. Úgy érzem magam, mint akinek gyámja van.
Az a nő engedi, hogy férfi lehess mondta Gábor.
Uram Isten, Gábor, az a nő más? kérdezte Orsolya sírós hangon.
Más. Igazi nő Gábor szemében felcsillant valami, ahogy róla beszélt engedi, hogy udvaroljak, hogy férfinak érezzem magam, érted ezt?
Orsolya még sosem látta így a férjét. Mintha most ébredt volna fel. Rájött, Gábor tényleg szerelmes. Ahogy ifjúságukban.
Ez nem lehet igaz gondolta , ebben a korban? Szégyen! Mit művel ez az ember? hangosan csak ennyit mondott: Gábor, egy múló fellángolásért tönkreteszed a családod. Mit mondanak majd mások? Eszmélj fel! Mindenki azt hiszi, a miénk tökéletes család.
Miféle mások, Orsi? Mitől tökéletes?
Orsolya ráébredt: Gábor fellázadt, forradalmat csinált az életükben. Ő pedig tehetetlen. Zokogni kezdett, ilyet sosem élt át.
Sírsz? kérdezte őszintén Gábor.
Orsolya átölelte, de Gábor lerázta magáról a kezét, átment a szobába, összeszedett pár dolgot, majd bőrönddel távozott. Orsolya csendben maradt.
Azt hittem, a sors vize csendesen kanyarog mellettem, boldog, férjes asszony vagyok, erre hirtelen magam maradok, öregségemre egyedül
Orsolya felhívta Katát, aki hamar átjött, igyekezett vigasztalni.
Orsi, még fiatal vagy. Emlékszel, te is bíztattál, járjak tanfolyamra Nekem ugyan nem kellett, Peti visszajött, csak egy kis kaland volt. Talán Gábor is visszajön de belül Kata tudta, Gábor komolyabb férfi, más, mint Peti.
Nem, Kata, Gábor nem jön vissza. Amit mondott Ismerni kell Őt.
Miután Kata elment, Orsolya csak ült, bámulta a padlót, nem tudta, mit kezdjen magával, kinek parancsoljon, kiről gondoskodjon. Szoknia kell a magányt. Talán valami más vár még rá az életben. Ki tudja, merre kanyarodik a sors folyója. Talán még egyszer partot találok
Ma végiggondolva mindezt, rájöttem, egy férfi is elfelejtheti, hogy az élete a sajátja. Előbb kell szólni, megnyílni, s nemcsak együtt élni, de együtt érezni is. Csak így lehet jobb embernek lenni, s elkerülni, hogy egyszer eljöjjön a pillanat, amikor minden elúszik.
