A kis házban, Budapest szélén, ahol minden sarj emlékeket őriz a forró ifjúságról, 65 éves Tóth Eszter egy kihűlt teás csészéje mellett ült, és a semmibe bámult. Most először szorult össze a szíve a keserű igazságtól: három gyermek, akiknek mindent áldoztak – idejüket, erejüket, megtakarításukat –, eltűntek a saját életükben, magukra hagyva szüleiket. A fiú fel sem veszi a telefont, amikor hívja. Néha egy rémült kérdés villan át az agyán: vajon egyikük sem nyújtana majd egy pohár vizet, amikor az öregség teljesen eluralkodik rajtuk?
Eszter 25 évesen ment férjhez. A férje, Kovács István, iskolai szerelme volt, aki éveken át udvarolt neki. Ugyanarra az egyetemre járt, hogy közel lehessen hozzá. Egy évvel a szerény esküvő után Eszter teherbe esett. Az első lányuk, Virág, akkor született, amikor az élet még nem volt kész az ilyen változásokra. István otthagyta az egyetemet, hogy dolgozzon, Eszter pedig szüneteltette a tanulmányait.
Nehéz évek következtek. István napi tizenkét órákat dolgozott, míg Eszter próbált egyben anya lenni és befejezni az egyetemet. Két évvel később újra terhes lett. Le kellett mondania a nappali tagozatról, Istvánnak pedig még többet kellett dolgoznia, hogy eltartsa a családot.
A nehézségek ellenére felnevelték két gyermeküket: a nagyobbik Virágot és a kisebbik fiút, Bencét. Amikor Virág iskolába került, Eszter végre munkába állt a szakmájában. Az élet kezdett rendeződni: István stabil állást kapott jó fizetéssel, kialakították a kis lakásukat. De amint felsóhajtottak, Eszter megtudta, hogy harmadik gyermeket vár.
A legkisebb lányuk, Zsófia születése újabb próbatétel volt. István mindenféle mellékállást vállalt, hogy megélhetést biztosítson, Eszter pedig a kicsi köré szervezte az életét. Még ma sem érti, hogyan bírták, de lassan minden visszatért a normális kerékvágásba. Amikor Zsófia iskolába ment, Eszter olyan megkönnyebbülést érzett, mintha lehullott volna róla egy hegy.
De a nehézségek nem értek véget. Virág, alig kezdte az egyetemet, bejelentette, hogy férjhez megy. Eszter és István nem akadályozták – ők is fiatalon házasodtak. Az esküvő szervezése és a segítség a fiatal pár lakásvásárlásában kimerítette őket, és kifogyott a megtakarításuk.
Bence is saját lakást akart. A szülők nem mondhattak nemet a fiuknak, így újabb hitel felvételével vettek neki lakást. Szerencsére Bence hamar állást talált egy nagy cégnél, ami egy kicsit megnyugtatta Esztert.
Amikor Zsófia érettségizett, megosztotta álmát: külföldön akart továbbtanulni. Ez volt a legnehezebb időszak: alig volt pénz, de Eszter és István összeszedtek mindent, amit tudtak, és Európába küldték a lányukat. Zsófia elutazott, és a házukban megszA ház most csendesen állt, tele emlékekkel, de üresen a jelen pillanat súlyát.
