**Túl Sok Gondoskodás**
Zsófi felébredt a sült hagyma illatára és egy furcsa zajra. A szobában sötét volt, de a fal mögött kavarogtak a fazekak és valami bugyborékolt.
– Hatkor reggel, komolyan? – suttogta, miközben magára kapta a köntösét.
A konyhában, egy piros kötényben, melyen „A Konyha Királynője” állt, anyósa állt – Szabó Tímea. Ügyesen forgatta a húsos szeleteket a nagy serpenyőben, közben hangosan dúdolta a „Százszorszépet”.
– Jó reggelt, Zsófikám! – mondta vidáman, anélkül, hogy megfordult volna. – Elhatároztam, hogy meglepem mindenkit házilag készült húsos szeletekkel! Kenyér nélkül, ahogy Tibi szereti!
– Tibor alszik – próbált mosolyogni Zsófi. – És én is aludtam. Ma szombat van.
– De hát drágám! Aki korán kel, aranyat lel! Én már öt óra óta ébren vagyok, fürödtem, futottam egyet a kertben – mozgás, tudod, egészséges. Aztán gondoltam, muszáj mindenkit megetetni!
Zsófi lassan töltött magának kávét. Míg az első kortyot itta, anyja rohant be a konyhába – Kovács Eszter – sport leggingsben és egy jógamatracal a hóna alatt.
– Zsófi, jó reggelt! Nem felejtetted el? Ma pilatesre megyünk!
– Kovácsné – mosolyodott el anyós egy enyhe mérgezéssel –, már visszajött?
– Igen! – válaszolt vidáman Kovácsné. – Futottam egyet a környéken, megnéztem, hol lehet friss zöldséget venni, és találtam egy jóga stúdiót! Egyébként, Timea, húsos szelet reggelire… ez túlzás. Tudod, mennyi zsír van benne?
– Kóstolja meg, mielőtt kritizál – lépett előre anyós. – Csirkemell van benne, semmi zsír. Tibi gyerekkora óta imádja, minden szombaton ezt sütöttem neki.
– Zsófi meg nem eszik sültet! – válaszolt élesen Eszter. – Gyenge a gyomra, kiskora óta csak párolt ételt eszik.
Zsófi homlokát a tenyereibe temette.
Ez a pokol. A házi pokol.
Estére a fürdőszobában történt a második jelenet.
– Az én mosókefém miért van a padlón? – kiáltotta anyós a fürdőből.
– Talán azért, mert a magáéval taszította le a többit? – nem maradt adós Eszter.
– Én? Mindig rendezett vagyok! A maga szérumai meg mindenhol vannak! Ki se tudom nyitni a wc-t a sok üveg miatt!
– Azok gyógyfüvek az arcra!
– Az szemét, Kovácsné! Szemét!
Zsófi becsukta a laptopját. Dolgozni lehetetlen volt.
– Tibor – súgta csendesen a férjének. – Beszélnünk kell.
– Most nem jó az idő – intett le. – Bajnokság van, döntőben vagyunk.
– Tibor – állt fel Zsófi –, vagy most beszélünk, vagy én költözöm a kertiházba.
Megnyomta a szünetet a kontrolleren és sóhajtott:
– Miről?
– Arról, hogy két anya él a házunkban, és mindkettő úgy gondolja, hogy az övé a konyha, a fürdő, és te.
– Ez csak ideiglenes…
– Ez a harmadik hét – mondta foga közt Zsófi. – Reggelente már nem iszok kávét, mert háború van a konyhában. Nem mehetek fürdeni, mert a kozmetikumok elfoglalták a WC-t. Tegnap anyád átrendezte a könyveimet magasság szerint. Anyám lemondta a Netflixet, hogy „Jégtánc” című műsort nézzen.
– De hát ők csak jót akarnak…
– Igen – állt fel Zsófi. – Holnap pedig máglyára vetik egymást a kedvenc könyveimből.
Másnap reggel megtörtént a nagy csata.
Tímea elkezdte főzni a „főtt húsos levesét”. Eszter, megtudván ezt, előhúzta a titkos fegyverét – „zöldséges levest só és zsír nélkül”. Mindketten párhuzamosan szelték a káposztát.
– A főtt húsos levemet mindig megeszi Tibi. Kenyérrel és tejföllel! – jelentette ki hangosan Tímea.
– Mert gyerekkora óta így szoktatta meg! – ellenkezett Eszter. – Harminc évesen már ember módjára kellene ennie! Az egészség fontosabb az ízeknél.
– Anyai szeretet fontosabb minden fitnessznél!
– A fitness egészség! A levesed meg infarktus tányéron!
Zsófi nem bírta tovább:
– Elég! Én is preferálok dolgokat, és nem eszem se főtt húsos levest, se sózatlan zöldségeset! Hol a müzlim?
– Kidobtam, tele volt transz zsírokkal – válaszolták kórusban.
– Mi?..
Zsófi kiment a konyhából. Az utcán finom eső szitált. Felvette a kabátját, simogatta a lábát a kutyának, és indult, amerre látta.
Egy óra múlva utolérte Tibor. Kerékpárral jött, esernyővel és egy termosz kávéval.
– Megértem – mondta. – Ez túlzás.
– Szerinted? – nem nézett rá.
– Beszélek velük.
– Ne beszélj. Dönts.
Este Zsófi összehívta a „családi tanácsot”. A kerek asztalnál mind a négyen ültek.
– Kedves anyukák – kezdte. – Nagyon szeretünk benneteket. De egy fedél alatt élni veletek olyan, mintha egy oroszlánt és egy párducot zárnánk egy ketrecbe.
– Ki a párduc itt? – húzta fel a szemöldökét Tímea.
– Világos, hogy én az oroszlán – válaszolt Eszter.
– Állj! – emelte fel a kezét Tibor. – Van egy javaslatunk. Van egy vendégházunk. De csak egy. Úgyhogy úgy döntöttünk… hogy váltakozunk.
– Mi? – hunyorgott mindkét nő.
– Mindegyikőtök egy-egy héten át lesz a vendégházban. Egy hét a házban, egy a vendégházban.
– Nem tudok konyha nélkül élni! – tiltakozott Tímea.
– Van ott főzőlap – mondta Tibor.
– Én meg nem tudok fürdőkád nélkül – kapott be Eszter.
– Van zuhany és illóolajas párologtató – mondta nyugodtan Zsófi. – Telepítünk diffúA következő reggelen Zsófi végre egy csendes, húsosszelet-mentes reggelit élvezhetett, miközben a kertben a két anya már éppen megvitatta, ki mikor és hogyan használhatja a grillt.
