Enikő felriadt a szomszéd kakas éles kiáltására. “Hát persze, megint ő!” – gondolta bosszúsan. A hang elnémult, de az álom már elfutott, csak egy bizonytalan nyugtalanságot hagyva maga után. Enikő forgolódott a recsegő ágyon, érezte a nedves lepedőt és a könnyű éhséget. A reggeli fény, amely a fakó függönyökön átömlött, egyenesen a szemébe tűzödött, csak fokozva a frusztrációt.
Kelletlenül felkelt, összerázkódva a hidegtől. Már megszokta, hogy a kútból jövő jéghideg vízzel kell mosakodnia, de az edények hideg vízben történő mosása még mindig kín volt. Nagynénje, Edit háza, ahol megszállt, nem rendelkezett melegvízellátással. Az idős, kopott, de mégis otthonos ház, amely apja és nénje gyermekkorának emlékeit őrizte, még a nagyapa építette. Minden nyikorgó deszka történeteket súgott.
A nagyszülők halála után Edit egyedül maradt a házban. A lánya külföldre költözött, a fia pedig a fővárosi egyetemen tanult. Enikő úgy döntött, hogy meglátogatja a nénjét, hogy legyen társasága, és egyúttal saját maga is felidézze a gyermekkori emlékeket. “És nekem is jó, és néninek sem lesz egyedül, ráadásul segítek is valamiben” – gondolta, miközben bepakolta a bőröndjét.
A ház körüli munkák nem igényeltek nagy erőfeszítést. Öt évvel ezelőtt apja, Péter kicserélte a régi kályhát gázkazánra, megkönnyítve ezzel a mindennapokat. De Enikő még mindig visszasírta azokat az időket, amikor a házat a tűzhely melegítette, és a levegőben a tűzifa illata lebegett. A kert munkái sem voltak terhesek: öntözés, gyomlálás – mindezt váratlan lelkesedéssel végezte, mintha egy elfelejtett életritmusba kapaszkodna vissza.
Előző nap Edit elutazott a szomszédos faluba három napra – talán temetésre, talán ünnepségre, Enikő nem nagyon érdeklődött. Edit arra kérte, hogy “vigyázzon a házra”, de Enikő nem igazán tudta, mit is jelent ez pontosan. Nem volt állat a ház körül, a tejet és a tejszínhet a szomszédoktól vette. A kert? Az már megszokottá vált. Tehát a napot saját magának szentelhette – sétálgatásnak, olvasásnak, csendnek.
Enikő kiment a kertbe, leszakított egy érett almát, és mosolyogva belélegezte a friss reggeli levegőt. A falusi szabadság különleges volt. Tavaly a tengerparton lustálkodott, két éve pedig külföldön utazgatott, de ez a régi ház egy apró faluban a Tisza partján különleges volt, otthonos. Egy enyhe szellő furcsa hangot hozott, mintha susogás vagy nyögés lenne, amely átszűrődött a madarak énekén.
Enikő feszülten figyelt, majd a hang irányába indult. Keresztülpillantott a műA fű között egy fiatal férfit talált, akinek sápadt arcán nyoma volt valami titokzatos fájdalomnak.
