Kinek is kell ez?
Dorka, ez meg mi volt? Tényleg kidobtad anyukám uborkáit?
Persze, Balázs sóhajt fel Dorka. Már ezer éve megbuggyantak És puhák is. Nem lehet megenni őket
Ugyan már, simán kidobhattad volna csak a felsőket, a többit meg lemosni, és kész. Mi anyuval ettünk már olyan savanyúságot, amin már a tető is kidudorodott, és semmi bajunk. Ezek meg csak egy kicsit álltak többet a kelleténél. Nem kéne így bánni az étellel, Dorcsi, pénzbe kerül!
Balázs felszegett állal, elítélő tekintettel elmegy a felesége mellett, és magában morog.
Dorka csak sóhajt. Régen ezt még aranyosnak találta. Eszébe jutnak az első randijuk emlékképei is…
…A ligetben, fehér inget viselve, szélesen mosolyogva sétált egy magas fiú. Virágcsokrot hozott. Mezei virágokat, ahogy Dorka szerette.
Balázs! nevet fel a lány meglepetten. Honnan szerezted ezeket? Mezőről szedted?
Igen bólint a fiú. Minek a rózsák, azok drágák is meg túl snasszak. Inkább menjünk el a vidámparkba, jobb móka!
Dorka rámosolyog és követi
A jelenben Dóra megrázza a fejét, hallgatózik: tényleg uborkát mos Balázs. Már semmin sem lepődik meg. Eleinte azt hitte, azért nem mennek étterembe, mert Balázs szeret sétálni, nem azért, mert sajnálná a pénzt. És az óriáskerékre sem a legdrágább jegy miatt nem ültek fel, hanem mert vigyáz rá nehogy felforgassa valami.
Most, évek és egy esküvő, két gyerkőc után, Dorka mindent pontosan ért. Már csak alkalmazkodik. Vagy lázadna de a csendet választja.
Kimegy a konyhába, hogy megmelegítse az ebédet a fiúknak, Balázzsal együtt maguknak is. Hajdina, fasírt, saláta ennyi, semmi extra. Ők sosem engedtek meg maguknak felesleges dolgokat.
Balázs, mit csinálsz? kérdi fáradtan Dorka. Férje a gyerekek tányérjánál áll, és éppen félbevágja a fasírtokat.
Öt évesek csak, bőven elég nekik fél fasírt is.
Balázs komolyan szeli ketté a gyerekeknek szánt fasírtot, a másikról meg visszateszi az egészet a serpenyőbe.
Te most komolyan?
Szerinted?
Igen, Balázs.
Helyes. Mi sem különbek náluk mondja, majd Dorka felé fordul, és az ő fasírtját is kettévágja. Ez marhahús, az pedig drága. Meg egyébként is, sok hús egészségtelen, főleg, ha olajban sütöd. Mellesleg, legközelebb párolj inkább, úgy nem ragad rá a serpenyőre, és a drága olajat sem pazarolod.
A gyerekek nem szeretik a pároltat.
Meg fogják szokni. Egészségesebb vágja rá Balázs, majd elvonul. Közben Dorka az elvágott fasírtokat nézi, és érzi, hogy a türelme véges
Hétvége végén visszaérkezik Balla Ilona az anyós. Mellette Balázs egyenesen bőkezűnek tűnik.
Dorci, drágám! Gyere, hoztam a fiúknak egy kis újdonságot! Mondtam, a nagymama sosem érkezik üres kézzel!
Dorka, aki öt perce esett haza a munkából, magában szitkozódva, megy üdvözölni Ilonát.
Ilona átnyújt egy zacskót.
Ilonka néni, ezek kislányruhák néz bele Dorka. Nekünk Balázzsal két fiunk van.
Ugyan, mit számít?! legyint Ilona, és előkap egy Hello Kittys trikót. Rózsaszín cica, na és? Lacika szereti a cicákat. Gyerek az gyerek, mindegy, hogy milyen a szín, rózsaszín vagy kék vagy piros
Persze, értem, köszönöm, majd szétválogatjuk a fiúkkal.
Dorka mosolyog, de a csomagot félreteszi. Később úgyis kidobja. Nem csak lánycucc, de még kopottak, foszlottak is kár volna bárhol megmutatni bennük magukat.
Balázs, mikor költözünk már el? Nem bírom tovább anyáddal suttogja Dorka később, amikor becsukja az ajtót.
Miért kérdezed ezt? Majd ha összegyűlik elég a lakásra.
Balázs, vegyünk inkább lakáshitelt, addigra a gyerekek is felnőnek.
Erről már beszéltünk! Hitel? Rabiga, érted?! Annyi kamat meg fölös kiadás. Anyámmal élni praktikus: főz, takarít, befőz télire
Úristen, normális vagy te egyáltalán? sziszegi Dorka, majd lehalkítja a hangját. A gyerekeid anyáddal alszanak egy szobában! Most még kicsik de később? Mitől lesz jobb nekik? Még privát életünk sincs, sőt: semmit sem tudunk ketten csinálni, hisz sehol nincs zár, Ilona pedig tiltja, mondván: az nem praktikus!
Nyugodj már meg, és kapcsold le a villanyt! Jön a villanyszámla, majd nézhetsz!
Dorka nagyot sóhajt, és az arcát a párnába temeti. Itt a vége. Tényleg.
Másnap kitör a botrány. Balázs nem hagyja a fiúknak, hogy nézzenek esti mesét. Szerinte felesleges és drága is. Ez az utolsó csepp Dorcsi poharában.
Elég volt! sír a nő. Nem bírom tovább! Elköltözöm, a fiúkat viszem anyámhoz, ott legalább lesz nekik saját szobájuk.
Egyik kezében bőrönd, másikkal tereli Lacit és Sanyit az ajtó felé.
Laci, Sanyi, jöttök!
Dorka… hová mész? dermed le Balázs. És a családunk?! Én azt hittem, minden jól megy Te meg pár dolgot leszámítva elégedett vagy.
Hat éve tűröm téged meg anyádat. Sampont hordunk öt literes kannában, a vécépapír garantáltan a legolcsóbb, a gyerekeknek játék helyett maradékok vannak, ami megmaradt tőled és az öcsédtől! Elegem van. Szeretnék normális életet adni a fiaimnak, nem ezt. Inkább leszek pazarló, mint ilyen zsugori!
Balla Ilona hirtelen mellékszereplőből főhőssé válik: szívtájához kap, és útját állja a fiának.
Jaj fiam, mintha rosszul lennék Ne menj utána, Balázska! Úgyis visszajön! Kinek kéne két gyerekkel, ugyan már
Balázs elhiszi. Még reménykedik.
Dorcsi, mit csinálsz? kérdi Lídia, Dorka anyukája. Dobd ki azt a teafiltert, és vegyél elő újat!
Dorka visszazökken a valóságba. Már harmadszor főz ugyanazzal a filterrel teát csak mert így szokta.
Hogy tudtatok ott élni? Megmondtam én már rég, ez nem élet, csak túlélés Ez már beteges! csóválja a fejét Lídia.
Igen bólint Dorka, majd hirtelen megáll a hűtőnél. Ott van benne a sajt igazi, nem az olcsó kenős, hanem valódi. Kolbász, hús, joghurt Gyorsan el kell rejteni a csokit, mert a fiúk megeszik mindet.
De hát azért vettem nekik hadd egyék!
Jobb, ha eltesszük, nem szokták meg, hogy bármikor elérhető, mind felfalják rögtön.
Lídia megsimogatja a lányát a vállán.
Éjjel. Dorka álmatlanul felkel, lemegy a konyhába. Túl puha az ágy, nem nyikorgott, nem zsugorodott meg. Régi ágyuk Balázzsal már teljesen tönkrement volt.
Kinyitja a hűtőt. Elképedve nézi a tartalmát: tej (nem az a vizes, legolcsóbb fajta), joghurt ráadásul igazi! Anyóséknál köszönet jár, ha egyáltalán kefirt vehetett. Túró? Ott az is otthon készült, romlott tejből.
Most levág egy vastag szelet kenyeret, és önmagának készít egy jó nagy szalámis-sajtos szendvicset. Kissé esetlen, de milyen finom! Senki nem szól rá, hogy mekkora legyen a felvágott. Senki nem mondja, hogy sajt csak reggelire jár Felbont még egy joghurtot, iszik belőle úgy, mint rég!
Úristen, de buta voltam Nem is tudtam, milyen jó, ha nem kell mindenen spórolni!
Majd hat évig tűrted, Dorka! Hogy tudtad kibírni? Új ruhát sem vettél, hanem anyósodét hordtad, a csizmádat mind az öt tél alatt ugyanazt Hogy is éltél így?
Néhány hét múlva reggel csengetnek. Dorka mostanában már hétvégén pihent, anyja szerencsére elvitte a fiúkat a közeli parkba.
Ki az?… Balázs?! Te meg mit keresel itt?
A bejáratnál a férje áll.
Dorka, kérlek, gyere vissza! Mi Anyuval kevésbé leszünk takarékosak. Azért a tékozlás bűn! De tényleg, mostantól figyelünk rád, többet beleszólhatsz, szeretlek, Dorka, tényleg! Visszavárlak, család vagyunk, a gyerekek is
Nem! Nem! És még egyszer nem! Soha többé! Most a fiaimnak saját szobájuk van, nekem is. Annyit néznek mesét, amennyit szeretnének, én is. Egész fasírtot esznek vacsorára! Bármikor vehetnek maguknak édességet, és senki nem mos újra zacskót! Végre vettem magamnak rendes otthoni köntöst érted ezt?! A pénzemet én keresem, én költöm el! Elég volt. Majd értesítenek a válásról!
Dorka becsapja az ajtót, és sírni kezd. Nem tudja miért, talán szánalomból, bánatból. Igen, többet kell majd dolgoznia, de vállalja. Mindent vállal csak vissza soha. Mert ez már nem az ő élete.
