Kolbász Pista boldog gyerekkorának vége öt éves korában szakadt. Egy napon a szülők nem jöttek érté az óvodába. Már minden gyereket hazavittek, csak Pista maradt, aki az asztalnál ült és magát, anyukáját és apukáját rajzolta. A nevelőnő néha ránézett, és valamiért mindig letörölte a könnyeit. Aztán odalépett, magához ölelte és mondta:
Bármi is történjen, ne félj, Pistukám. Erősnek kell lenned, értetted? Értetted, kicsikém?
Anyukámhoz akarok menni válaszolta a fiú.
Hamarosan jönnek egy néni és egy bácsi. Velük fogsz menni, Pistukám. Sok más gyerek is lesz ott, csak ne sírj.
Aztán a nedves arcát Pistához szorította.
Később megfogták a kezét és elvitték egy kocsival. Amikor megkérdezte, mikor kapja vissza anyukáját, azt mondták neki, hogy anya és apa nagyon messze vannak, és ma nem tudnak érte jönni. Pistát egy közös szobába tették, más hasonló fiúkkal. De a szülők nem jöttek másnap sem, és a következő napon sem. A fiú nagyon bánkódott, éjjel sírt, és lázas lett.
Csak egy fehér köpenyes néni beszélt komolyan vele, amikor már jobban lett. Elmondta, hogy a szülei most nagyon messze vannak, az égben, és nem tudnak onnan leszállni. De mindig mellette vannak, figyelnek rá, mindent tudnak róla, ezért jól kell viselkednie és nem betegeskednie, hogy ne legyenek szomorúak.
De Pista nem hitte. Az égre nézett, de ott csak madarakat és felhőket látott. Elhatározta, hogy megkeresi őket, bármi áron.
Először alaposan átkutatta az udvart a sétaidőben. Végül talált egy kis lyukat a bokor mögött, ahol a kerítés vasrudai meggörbültek. De csak félig tudott átmászni rajta. Így hát kezdett ásni. Lassan haladt, a föld laza volt, homokos, és hamar alul, ahol a vasrudak távolabb voltak egymástól, kialakult egy alagút.
Pista átkúszott, és szabadon találta magát. Teljes erőből futott el a neki utált árvaháztól úgy hívták a más fiúk. De nem ismerte a várost, és hamar eltévedt. Pistának mindenképp meg kellett találnia az otthonát, de minden ház ugyanolyan volt.
Aztán meglátott egy nőt a zebrán, aki nagyon hasonlított anyukájára. Ugyanolyan pöttyös ruha, gondosan összefogott világos haj.
Anya! kiáltotta utánna.
De a nő nem hallotta, és meg sem fordult.
Anya! kapaszkodott bele a fiú, amikor utolérte.
A nő lehajolt, és figyelmesen nézett rá.
Nem, ez nem az anyja volt.
Zsófi huszonévesen szeretett bele egyszer és örökre. Tamással tökéletes pár voltak. Véletlenül ismerkedtek meg egy nyári táncmulatságon. A fiú odalépett hozzá, zavartan meghívta lassú táncra. Könnyedén beszéltek, és onnantól Tamás már nem is mozdult el mellette, hazakísérte.
Nem sokáig jártak, három hónap múlva összeházasodtak. Szívvel-lélekkel éltek. De három év múlva Zsófi rájött, hogy nem lehet gyermeke. Férje nem tudott ezzel megbékélni, és ő folytatta a végtelen vizsgálatokat és gyógykezeléseket. Végül elfogadták, hogy saját gyerekük nem lesz. És Tamás egy napon azt mondta Zsófinak, hogy örökbe fogadhatnának egy gyereket a Csecsemőotthonból.
De Zsófi annyira szerette a férjét, hogy elvállást javasolt. Már közelítették a harmincat, még fiatalok. Tamás találhat magának mást, aki boldoggá teszi. Ő meg majd megoldja valahogy egyedül.
De Tamás nem értett egyet. Azt mondta, soha nem hagyja el. Akkor Zsófi kitalált egy ravasz tervet. Bevallotta, hogy már rég nem szereti, és van más férfi az életében. Tamás nem hitte el.
A következő éjszaka Zsófi nem ment haza. Hajnalban ért vissza, bor és férfiparfüm szaga áradt belőle. A férje kérdéseire csak annyit válaszolt, hogy van más. Végül Tamás beleegyezett a válásba.
___________________________
Amikor Pistuka megszólította Zsófit, már két hónapja elváltak. Rosszul érezte magát, hiányzott a férje, és aggódott érte. Aztán egy ismeretlen fiú anyának szólította, és Zsófi szíve majd kiugrott.
Mi történt, kicsikém, eltévedtél? kérdezte gyengéden.
Anyukámat és apukámat keresem. Azt mondták, az égben vannak. De én nem hiszem el sírt Pistuka.
Gyere, itt lakom a közelben. Adok neked finom sütit, szeretnéd? A nő megfogta a fiú kezét, és elindultak.
Otthon Pistuka mohón ette a sütiket, amiket út közben vettek, és leöblítette őket áfonyaleves teával. Ahogy tudta, elmesélte Zsófinak, mi történt vele. Látszott, hogy rég nem evett édességet. Kiderült, hogy az idősebb fiúk elvették tőle, csúfolták, és néha meg is ütötték.
Zsófinak nagyon sajná
