Nem jutott eszembe Ágnesnek felajánlani Sándornak, hogy költözzön hozzá. Találkozni ez már egy dolog, együtt élni egészen más. Szombaton Ágnes várt Sándort a szokásos séta alkalmára. Kinyitotta az ajtót, és meglátta, hogy két hatalmas bőröndtel érkezett.
Ágnes egy székben ült, a telefonján lapozgatta a fényképeket. Ott voltak a parkban kacsa etetve, sétálnak a fák alatt, meg a közös gombaszedésünk. Fél év alatt elszállt a megismerés.
Internet társkeresőn találtuk egymást. Ágnes hatvanegy, Sándor hatvanhárom éves. Mindketten elváltak, felnőtt gyermekeik vannak, külön élnek.
Sándor már az első pillantásra belém szeretett: intelligens, olvasott, jó humorérzékkel. Nem anyát keresett a gyerekeihez, se házvezetőt. Csak egy érdekes társaságra vágyott.
Hetente kétszerháromszor találkoztunk: színházba, kiállításra, kávézóba, városi séta, kirándulás a barátom házába a Dunakanyarban. Ágnesnek tetszett ez a kötődés, kötelezettség nélkül, de szívből.
Ágnes, mesélj, hogyan élsz kérdezte Sándor a kezdeti találkozás után.
Jól, csendes, nyugodtan. Öt éve élek egyedül, megszoktam.
Nem unalmas?
Néha. De barátaim vannak, a lányaim gyakran látogatnak. És most te vagy.
Örülök, hogy ezt hallom.
Sándor a válás után egy egyedülálló szobás lakást bérelt egy régi épületben. Panaszolt, hogy a háziasszony makacs, a felújítást nem hajtja végre, a bérleti díjat pedig folyamatosan emeli.
De mit tehetünk mondta nincs saját otthonom. A válás után minden a volt feleségnek maradt. A szülei egyszer vásárolták meg az ingatlant, a saját kezűm befejezett munkámat senki sem ismerheti el.
Nem gondolkodtál már, hogy venni valamit?
Hova hoznék annyi forintot egy lakásra?
Ágnes megértette. Ő háromszobás lakást birtokolt egy jó környéken Budapesten egész életét a megtakarításaira építette. A lányai már külön élnek, így sok hely maradt.
De Ágnesnek sem jutott eszébe felkínálni Sándornak, hogy költözzön hozzá. Találkozni ez már egy dolog, együtt élni egészen más.
Szombaton Ágnes ismét várta Sándort a séta alkalmára. Kinyitotta az ajtót, és meglátta, hogy két hatalmas bőröndöt hozott.
Sándor, mi történt? kérdezte Ágnes.
Ágnes, bejöhetnél? Most elmondom.
Bementünk a nappaliba. Sándor lehelyezte a bőröndöket a bejáróba, majd leült a kanapéra.
Tudod, a lakás tulajdonosa úgy döntött, eladja. Egy hét alatt ki kellene költöznöm.
És most?
Már nincs hol laknom. Nem találsz új lakást azonnal, ráadásul nincs pénzem.
Ágnes kezdte megérteni, hová tart Sándor.
Ágnes, arra gondoltam, hogy komoly kapcsolatban vagyunk. Fél évig találkoztunk, egymást már ismerjük. Mit szólnál, ha már együtt is élnénk?
Együtt? kérdezte Ágnes.
Igen. A te háromszobás lakásodban sok hely van. Én nem vagyok lusta még dolgozom, a bevásárlásokra és egyéb dolgokra is szívesen hozzájárulok.
Sándor, erről még sosem beszéltünk.
Miért kellett volna előre tárgyalni? Az élet már mindent mutatott.
Ágnes zavarba jött. Nem volt felkészülve egy ilyen fordulatra.
Sándor, el kell gondolnom.
Mit kell gondolni? Mi is szeretjük egymást.
A szeretés és az együttélés nem ugyanaz.
Miért különböznek? Ebben a korban kéne eldöntenünk.
Miben?
A kapcsolatban. Ha találkozunk, akkor együtt kellene élnünk.
Ágnes a bejáróban álló bőröndökre nézett. Úgy tűnt, Sándor már eldöntötte helyette, hozta a cuccait, és csak a tényeket állítja.
És ha ellenzem?
Ellenmi mit? A boldogságot?
Ellenmi, hogy valaki engedély nélkül hoz cuccokat a házamba.
Ágnes, ne haragudj. Nem rosszindulatból teszem. Csak a körülmények úgy alakultak.
A körülményeket nem alakítják a sors, hanem az emberek.
Mit értesz ez alatt?
Hogy előbb beszélni kellett volna velem, mielőtt a bőröndöket behoznád.
Sándor csendben elgondolkodott.
Rendben. Beszéljünk most. Azt javaslom, hogy együtt éljünk.
Én visszautasítom.
Miért?
Mert szeretek egyedül élni. Szeretem a mi beszélgetésünket, de nem akarok együtt lakni.
De miért? Összeillünk.
Összeillünk a randizásra, a sétákra, a közös programokra. Nem a mindennapi közös életre.
Mi a különbség?
A mindennapok szokásai, rendje, kompromisszusai.
De akkor miért ne tudnánk egymásra hangolódni?
Ebben a dologban nem akarok alkalmazkodni. Jól vagyok, ahogy vagyok.
Sándor szomorúan nézett.
Ágnes, mit szólnál, ha hivatalosan házasságot kötnénk?
Miért?
Hogy minden rendben legyen, emberi módon.
Sándor, a házasság semmit sem változtat. Nem akarok együtt élni.
Akkor mi értelme van a kapcsolatunknak?
Ugyanaz, mint korábban. Találkozunk, beszélgetünk, együtt töltünk időt.
És mi lesz ezután?
Folytatjuk a találkozásokat.
De ez nem komoly!
Miért nem komoly? Nekem megfelelőek az ilyen kapcsolatok.
Nekem nem. Stabilitásra vágyom.
Milyen stabilitásra? kérdezte Ágnes, miközben leült szemben.
Egyszerű. Családi. Együtt reggelizni, terveket készíteni.
Én nem akarok naponta valakivel reggelizni. Nem akarok mások terveihez igazodni.
De te vagy egyedülálló!
Nem vagyok egyedül. A lányaim, barátaim, te vagy. Az egyedüllét és az egyedülélés nem ugyanaz.
Nem értem a különbséget.
Most azt választom, mikor és kivel beszélgetek. Ha együtt laknánk, már nem lenne választásom.
Ágnes, hatvan évesen eljön annak ideje, hogy átgondoljuk, ki lesz mellettünk az öregkorban.
Gondolkodom. De nem feltétlenül férfi kell.
Kit?
A lányaim, egy gondozó, szociális ellátás. Vannak opciók.
De ez nem az, amit akarok!
Lehet, hogy neked másképp kell. Nekem ez rendben van.
Sándor felállt, körbejárta a szobát.
Szóval azt javaslod, hogy továbbra is bérelt lakásban éljek, hétvégén találkozzunk?
Ahogy neked jó. És találkozzunk, amikor mindkettőnknek kedve van.
Ha nincs pénzem lakásra?
Akkor az a te problémád, nem az enyém.
Ez kemény, Ágnes.
Inkább őszinte. Nem vagyok köteles megoldani a lakhatási gondjaidat.
De mi is találkozunk!
Igen, de ez még nem tesz felelőssé a te életedért.
Sándor visszaült a kanapéra, elgondolkodva.
Ágnes, ha megtalálok egy lakást, továbbra is beszélgetnénk?
Természetesen, ha akarjuk.
Amíg keresek, maradhatnék nálad egy időre?
Nem.
Egyáltalán?
Egyáltalán nem.
Sándor megértette, hogy Ágnes komolyan gondolja a dolgokat. Felkapta a bőröndöket, és az ajtó felé indult.
Akkor új otthont és új kapcsolatot kell keresnem.
Lehet.
Ágnes, megbánod ezt?
Nem.
Sándor elment. Többé nem hívta. Ágnes visszatért a nyugodt életéhez, a hatvan évesen a nyugalmat értékelve a kapcsolatok felett, a szabadságot pedig minden társaságnál előbbre helyezve
Na ti mit tennétek ilyenkor? Írjátok meg kommentben a véleményeteket, és nyomjatok lájkot!
