Áron csak csecsemőkorából ismerte édesanyját soha nem volt mellette más. Édesapja még az ő születése előtt elhagyta az anyját, így csak ők ketten éltek együtt Debrecenben. Minden este, mikor leszállt a sötétség, Áron megígérte magának, hogy bátor lesz és türelmesen megvárja, míg édesanyja hazatér.
Egyik ilyen estén is ígéretet tett: bátor marad és megvárja édesanyját.
Eltelt egy óra, aztán kettő, de anya csak nem jött haza. Az alig öt esztendős Áron sírva ment el a hálószobába. Talán édesanyja már otthon van, gondolta, de nem volt ott a cipői, amikben elment, sem voltak a helyükön.
A félelem lassan eluralkodott rajta, és Áron újra sírva fakadt, így álomba is merült.
Reggel, amikor a nap bevilágított ágyacskájára, a fiúcska felébredt és ismét keresni indult anyját. Nem ment át a szomszédba, mert ahogy az anyja mesélte, ott egy mogorva, örökké részeg bácsi lakott, aki szeretett verekedni. Áron félt tőle.
Az utcára lépett, abban a reményben, hogy hátha ott találja édesanyját. A járókelők ügyet sem vetettek rá. Áron belefáradt a keresésbe, s leült egy padra, melyen egy ősz hajú, idős asszony üldögélt. Alig ült oda, máris könnyek folytak végig az arcán. Az idős néni meglátta szomorúságát, és megkérdezte, mi bántja.
Menj haza, kisfiú! mondta szeretetteljesen, talán azt gondolta, Áron csintalan, és átadott neki egy almát. De Áron csak folytatta keresését, nem pihent meg egy percre sem. A felnőttek siettek dolgukra, senkit nem érdekelte a kicsi fiú bánata.
Végül Áron annyira kimerült, hogy elaludt a parkban. Mire az este leszállt, fázott, éhes is volt. Valaki észrevette és szólt a rendőröknek. Így került be Áron a kapitányságra. Onnan egy asszony gondjaira bízták.
Anyukámat akarom! zokogta újra Áron, hátha most végre előkerül az édesanyja. De a szobában, ahová vitték, csak idegenek voltak.
Egy másik nő jött, ruhákat adott neki, segített átöltözni, majd kézen fogta és elvezette. Így került Áron egy helyre, ahol több gyermek is lakott, mind magára hagyva. A fiú támaszkodott a falnak, így maradt sokáig, szédülten. Lassan kezdte felfogni, hogy az édesanyja talán már nagyon messze van, talán soha nem jön vissza.
Emlékszem, akkor tudtuk meg: az anyját elsodorta egy autó aznap este, amikor kiment a házból, s már soha nem tért vissza a kis Áronhoz.
