Anya, a cipőm teljesen elhasználódott! Miklós állt a bejáratban, félénken a pólója szegélyét kotorva.
Mit értesz elhasználódás alatt? Csak két hónapja vettük meg! válaszolta Márta, miközben a ruha anyagát szinte leejtette volna. Ez volt a legrosszabb, amire most szüksége lett. Egy hét maradt a fizetésig, és egy fillér sincs a zsebében.
Nincs más, morcosan nyúlt a fiú. Minden nap hordom.
Ismét fociztok? próbált nyugodtan szólni Márta, bár belül forrott.
Miklós elmosolyodott, de elfordult. Szonja, a kisebbik testvér, aki mindig megvédte bátyját, közbeszólt:
Anya, mi a gond? Minden fiú focizik! Mi lesz a mi csapatunkkal, most a padra kell ülni?
Márta nehéz súllyal leült a padra. Kedvese, ha tudná, mennyire szeretne könnyeket hullatni
Mindent megértek, kedvesem, de neked is értened kellene: a gyár bezárult, a férjem elakadt a volt férjem már nem fizet tartozásait. Hova tudnék szerezni pénzt új cipőre?
Mit érint ez minket? kitört Miklós. Nem kértél volna minket, ha ilyen szenvedni kell!
Feltört, és hangosan becsapódott az ajtó. Márta csak ülve bámult előre. Szomorúra vágyott, de a könnyek csak éjszaka engedélyezettek, mikor a gyerekek aludtak. Most nincs idő. Néhány óra múlva munkába kellett mennie.
Munkába Tíz évet dolgozott a szegedi gyárban, még csapatvezető is volt. Aztán pof! vége. A gyár bezárult. Remélték, hogy csak átmeneti, de szerencse sem volt. Egy új befektető vette át, most főleg külföldi munkások dolgoznak, éjszakai busszal hozva őket.
Róbert is a gyárhoz kötődött. Bezárás után taxivállalkozásba kezdett, aztán emlékszik arra az este, amikor a csomagjait pakolta:
Márta, nehéz idők jönnek A túlélés olyan, mintha saját magad temetnéd el.
Márta ekkor csak nevetett, gondolva, hogy tréfál. Azt javasolta, menekülnek együtt valahova jobb helyre. Róbert azonban komolyan nézett:
Nem, egyedül megyek. Nem bírom tovább. Képtelen vagyok már.
És a gyerekek? Ők a te fiaid, Róbert! szólt hozzá.
Hívhatsz köcsögnek, de távozom. Döntöttem.
És eltűnt. Ekkor csapódott be a valódi félelem. Miklós iskolába jár, Szonja még kicsi Még ha csak élelemről és közüzemi díjakról is beszélünk, pénz kell. A városban kevés a munka. Még takarítókért is sor van, és a legtöbben felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.
Két napig járkált a városban először, ahol ígértek megélhetést, aztán, ahol legalább egy keveset fizettek, végül, ahol már nem tudták, fizetnek-e egyáltalán. Most már olyan cégek vannak, ahol a fizetésre várakozunk, mint a Második Jövetelre.
Valamilyen szerencsétlen szerencse folytán takarítónői állást kapott egy irodában. Az irodák száma nőtt papírokat habozgatnak, de mit is csinálnak, az már homály. Fizettek, de csak néhány ezer forintot, mégis volt pénz. Hús drága, olaj luxus lett, de élni lehetett. Cipőre vagy ruhára pedig kölcsönvissza körforgás kezdődött.
Már eladta aranyláncát, még a házassági gyűrűjét is. Nem maradt semmi értékes.
Miksi! Szonja! Távozom! kiáltotta Márta.
A szobában csak neszerek hallatszák. Senki nem jött elbúcsúzni. Elrontottam a gyerekeimet gondolta. De mit várhatna tőlük? Más gyerekek újat mutatnak, a sajátjaik csak a megmaradtat viselik.
Nehéz szívvel hagyta el a házat. Út közben Róbertre gondolt. Válás után kért elválási tartozást, de hiába semmi. Vagy dolgozik, vagy elrejtőzött. Egy év alatt egy fillér sem jutott hozzá.
Nem a szerelem miatt vették egymást. Csak úgy úgy jött el az idő. Róbert a gyárban dolgozott, nem ivott, tisztességes férfi volt. Röviden jöttek össze, aztán azt mondta: Márta, miért húzzuk tovább? Összhangban vagyunk. És tényleg összhangban voltak otthon szerettek, a zajos helyek nem. Ki gondolta volna, hogy így lesz? Ha valaki előre látta volna, nem hitt volna.
Az irodában azonnal látták, hogy valami történt. A lányok suttogtak, senki nem dolgozott.
Miért olyan komor az arcod? kérdezte Márta.
Márta, nem hallottad? Egy nagy ügyet készítettek, de most minden összeomlott.
Tényleg?
Az információk ellenőrzöttek. Ha olyan rossz, ahogy mondják, Pavel Vasi el lesz bocsátva. És velünk is. Nem hülye, nem vállalja a hibát.
Márta lábai megremegtek. Épp most akart előle előleget kérni
Miért? meglepődött Alla.
Miklós cipőre szorul. Kérhetnék előleget.
Nem éppen a legjobb időpont Próbáld meg. Legalább megtudod, mi a helyzet.
Márta összeszedte magát, és a menedzser irodájának ajtajához kopogtatott.
Betudok?
András Alexei, a menedzser, épp a tisztító nőt akarta elutasítani, de felismervén, csak intett:
Gyere be.
Emlékezett, hogy a HR asszony azt mondta: férj elhagyta, két gyerek, éheznek. Egy gondolat született a fejében
Jó napot, András Alexei. Szeretnék beszélni
Ülj le, próbált mosolyogni.
Köszönöm, inkább állok. Tudna nekem előleget adni? A fiam cipője teljesen elhasználódott, nincs mit a suliba vinni
A menedzser figyelmesen nézett, majd hirtelen elégedetten mosolygott:
Ülj le még. Van is valami, amit neked is el kell mondanom.
Elgondolkodott, hiszen a pénz nyilvánvalóan több, mint egy cipő. Ha bizonyítani tudja, hogy a kudarc nem az ő hibája, a tulajdonos csendben marad. Ha mégis kirúgják, egy vizsgálat indul, és a lánc felbomlik. Egyetlen kiút: a főkönyvelőre mutatni. Ő és a főkönyvelő közösen dolgoztak a terven, de a főkönyvelő még őrült változtatásokat eszközölt. Most itt a döntő pillanat.
Mit kell tennem? kérdezte Márta.
Ne félj, intette András. Ez a feladat nem lesz tiszta.
Márta tenyere izzadt. András gyorsan írt egy számot egy papírra.
Ez az összeg megváltoztathatja az életüket: adósságok törlése, ruhák, esetleg némi javítás.
Pontosan mi a feladat? szinte csak suttogta.
A főkönyvelő mappájában cseréljünk dokumentumokat. Hozd a régi papírokat, a sajátjaimat helyezd be.
Szóval ő szenvedni fog?
Elveszíti a munkáját, persze. De ilyen szinten gyorsan talál új állást. Jól fizetek ezért. Gondolkodj el rajta este. Két nap múlva jön a főnök mindennek késznek kell lennie. Senkihez se szólj.
Márta mechanikusan felállott, és a kollégák azonnal körülvették:
És? Kapott előleget?
Először bólintott, aztán fejét rázta, intett, és a kis szobájába ment.
Istenem, mit tegyek? Első ösztöne nem! De ha visszautasít, valaki más megteszi, csak veszi a pénzt és elhagyja. Gyerekek
Kopogás hallatszott.
Igen?
Olga Gábor, a főkönyvelő, belépett.
Szia, Márta. András Alexei távozott, szeretnék beszélni.
Márta felugrott:
Jó, hogy jöttél!
És elkezdett sírni, a feszültség túl nagy volt.
Olga egy dobozon ülve:
Értem. Ő akar engem áldozattá tenni?
Röviden beszélgettek, majd Olga egy borítékot nyújtott:
Van itt egy kis összeg, elég a cipőhöz. Nem több nálam.
Köszönöm suttogta Márta könnyezve.
Ne utasítsd el. Este.
Otthon a gyerekek üdvözölték. Miklós először:
Anya, bocs. Én
Rendben, fiam. Itt a pénz a cipőre. Vettem egy tortát is. Vendégek jönnek, segítesz a takarításban?
Persze, anya!
Márta nem gondolt sokat András Alexeiről, csak mert Olga Gábor kérte. A menedzser pénze a táskájában maradt, még nem nyúlt hozzá.
Este Olga Gábor egy másik férfival érkezett. Márta még sosem látta a nagy főnököt. Amikor kinyílt az ajtó
Vanya? Bocsánat Iván Németh
A férfi megdermedt:
Márti? Nem lehet!
Közös iskolai osztálytól ismerik egymást. Márta szakközépiskolába járt, szülei meghaltak, egyedül kellett élni, míg Vanya befejezte az iskolát. Egy év után családja elköltözött a városból.
Jó barátok voltak, de Márta mindig távolságot tartott. Világuk túl távol állt egymástól.
Éjszakába nyúltak. A gyerekek már aludtak, amikor Olga felállt:
Mennem. Valószínűleg még sokat beszélünk.
Iván elköszönve:
Köszönöm, Olga Gábor. Pihenek. Egy hét elég lesz, hogy mindent rendbe tegyek.
A konyhában csak ők maradtak, csendben.
Na, Márti, mondd csak, végül szólalt meg Vanya. Hogyan lett a fizika tanárnőből takarítónő?
Márta sóhajtva mesélni kezdett a szakközépiskoláról, a gyárról, a házasságról
Tehát közvetlenül az iskolát követően mentél a gyárba, és azonnal házasodtál?
Lehetőségek kevések voltak. Csak békét akartam. Emlékszel, milyen volt? Szülők minden nap ivás vagy veszekedés.
Vanya ujjait az asztalon dobolva:
Emlékszem. Hallgass, Márti, visszamegyek iskolába.
Őrültem? Ebben a korban?
Mindenki tanul! Én is. Ne vitatkozz. Anyagilag segítek. És időm bőven van. Most vagyok elvált. Amikor visszatérek a cégnél, már nem takarítónőként, hanem
Vanya, nem tudom
Emlékszel, ahogy azt mondtam, amikor a problémákat magyaráztam?
Márta könnyek közt mosolygott:
Igen. És egy tankönyvvel megütöttem, hogy ne ismételd!
Pontosan! Most ne hallgass! Add meg a volt férjed adatait. Úgy tűnik, tartozik a gyerekeknek.
Három év telt el. Márta Valentinovna átvehette a vállalkozást. Régebben már felajánlották neki Vanya, de úgy döntött, befejezi a tanulmányait, még felgyorsított programon is.
Most már ismeretlen volt. Testtartása, stílusa, modora mind megváltozott. Erős, magabiztos, szeretett személy lett belőle.
Ki gondolta volna, hogy egy egyszerű fizika feladat egy napon ilyen élet kezdete lehet?
