A tengerparton történt
“Pihenj már végre, Vládám! Meddig akarsz még dolgozni? Már alig ismersz magadra. Hová lett a szikrázó szemed, a vidám hangulatod, amivel mindig mindenkit megfertőztél? Hát elváltál, és kész! Jól döntöttél, ne keseregj ezen!” – anya még egy csúnya szót is hozzáfűzött.
“Anyu, én nem is keseregek. Már egy éve, hogy elváltam. Hozzászoktam. A kislányom nem hagy unatkozni. Egyébként is, az én Dorkám korán érett. Gyakran meglep, milyen felnőttes, pedig még nincs is tizenkétéves. Mindez azért van, mert szereti olvasni a magazinaidat, amiket veszel. Mindent elolvas.” – felelte a lánya.
Elhatározták, hogy kikapcsolódnak a tengerparton.
“Pontosan! Dorkának is pihennie kell. Okos kislány, kitűnő tanuló, hadd lazuljon egy kicsit. Javaslom, menj el vele a tengerpartra. Nincs pénzünk drága szállodákra vagy nyaralásokra, de kiadó szobában el lehet lenni. Adok hozzá pénzt.” – erősködött az anya.
“Anyu, fogadd el!” – hallatszott Vlada lánya, Dorka hangja. – “Főleg, hogy nagyi is segít. Talán te is jössz velünk, nagyi?” – kérdezte vidáman. – “Tudod, anyu, a víz és a nap táplálja a növényeket, erősítik őket. Mi is így gyűjtünk erőt és egészséget.” – a kislány nyilván valahonnan idézett.
“Jesszusom, ezt meg honnan szedted, Dorkám?”
“Hát olvasok, a nagyi magazinjából. Meg hát iskolába járok, ha nem vetted észre.” – nevetett a kislány.
Vlada szabadsága közeledett, és eldöntötte, hogy a lányával a tengerpartra mennek. Az utolsó munka után, mikor elhagyta az irodát, így búcsúzott:
“Lányok, viszlát! Annyira várom a pihenést!”
“Hajrá, Vládám! Élvezd ki, napozz, úszkálj, és ismerkedj meg valami jóképű fickóval!” – kívánták nevetve a kolléganői.
Elkezdődött az utazás előkészülete. A bőröndöt pakolták. Elmentek a bevásárlóközpontba, vettek új fürdőruhát, rövidnadrágot. Dorka boldogságában énekelt:
“A tengerparton történt, homokon sétált, ő pedig nézte…” – idézett a kislány.
“Kislányom, ez meg mi? Honnan veszed ezeket a gondolatokat?”
“Anyu, olvastam a magazinban.”
“Még korai neked a felnőtt magazinok. Ki kéne dobni őket!” – mondta Vlada.
“Anyu, elfelejted, van még az internet is.”
“Az
