Zsófi megfordította a sercegő húsdarabokat, letette a serpenyőre a fedőt, majd az nyitott ablakon át meghallotta a motor hangját és a gumiabroncsok susogását a kavicsos úton. Viktor megérkezett, és ő még nem fejezte be a vacsorát. Zsófi megnézte az almás pitést a sütőben, kivette a hűtőből a zöldségeket, és elkezdte megmosni őket.
“Zsófi, itthon vagyok!” – kiáltotta Viktor a hallból. – “Milyen jó illat van!” – mondta, mélyet lélegzve, ahogy belépett a konyhába.
“Éhes vagy?” – Zsófi bezárta a csapot és odafordult a férjéhez. – “Ma korán jöttél. Még nem készült el a vacsora.”
“Semmi baj, várok. Lesz valami édesség is?”
“Igen, almás pitét sütök. Bírsz még egy kicsit?”
“Persze.” – Kiment a szobába, Zsófi pedig elkezdte aprítani a zöldségeket a salátához. Nem szeretett egyszerre több dolgot csinálni, főleg nem két-három ételt elkészíteni. Eltérítette a figyelmét, és valami mindig megégett. De ma minden tökéletesen sikerült. Zsófi megterített az asztalt, majd utánament ViktorMeglepődve látta, hogy Viktor már nem a fotelban ült, hanem az ablaknál állt, és a kertre nézett, ahol a tavaszi napfényben ragyogtak az éppen kinyíló tulipánok.
