” Pedzegeted! Tamásné felcsapott a kezével. Negyven éve figyelem a munkádat! Emlékszel, mikor a nyaralót vásároltad?
Meddig ismételheted ugyanazt! Tamásné letette az asztalra a papírcsomagot. A nyugdíjigazgatóság az utolsó öt év jövedelmi igazolását kéri, te meg három hónapja folyton értelmetlen iratokat hozol!
Tómi, hát elmagyaráztam mondta Lakatos Viktor bűnbánóan , az archívumban azt mondták, hogy a kilencvennyolcas évi iratok elvesztek a költözéskor. Mit tehetnék?
Próbáltál már gondolkodni? állt fel az asztaltól a felesége és körbesétált a szobában. A gyár könyvelésénél érdeklődtél? A vezérigazgatóhoz fordultál? Vagy csak a kezedet tudod hozzáértetlenül kitárni?
Viktor fájdalmasan összeráncolta a homlokát. Már fél éve nyugdíjas, és minden nap megpróbáltatás. Tamásné állandóan talált okot a szemrehányásra, és ő úgy érezte magát, mint egy megbélyegzett iskolás.
A gyárat régen bezárták mondta halk hangon. Az akkori igazgató pedig még a nullás években meghalt.
Pontosan! Tamásné hirtelen megfordult. Korábban kellett volna ezzel foglalkoznod, nem pedig várni, míg muszáj lesz. Most a hanyagságod miatt maradunk a nyugdíjpótlék nélkül.
Viktor lehorgasztotta a fejét. A felesége, mint mindig, igaza volt. Valóban nem törődött az iratokkal előre, remélte, hogy majd úgyis megoldódik. Most viszont kiderült, hogy a jövedelemigazolás nélkül nem kapja meg a veszélyességi pótlékot.
Megpróbálom még a megyei levéltárban motyogta.
Persze, megpróbálod Tamásné visszaült az asztalhoz és nekiállt rendezgetni a papírokat. Ahogy mindig megpróbáltad. Emlékszel, mikor megígérted, hogy megoldod a lakcímünket, mikor a Lénánk férjhez ment? Két évig járt a hivatalok között, végül ő maga intézte el.
Viktor sóhajtott. A lányuk lakcímének ügye még mindig érzékeny téma volt a családban. Akkor tényleg mindent megígért, de csak mindenkit kifárasztott.
Talán elmegyünk Lénához? javasolta. Ő a hivatalban dolgozik, talán tud segíteni.
Lénának van dolga, nem a mi problémáinkat kell megoldania vágta el Tamásné. Elég a lányra támaszkodni. Neked magadnak kell elintézned a férfidolgokat.
A férfidolgok. Viktor keserűen elmosolyodott. Egész életében próbált igazi férfi lenni, a család főnöke. A gyárban esztergályosként dolgozott, hazahozta a fizetést, nem ivott, nem dohányzott. De valahogy az évek múlásával egyre inkább azt érezte, hogy csődöt mondott.
Jó, holnap reggel elmegyek a megyei levéltárba mondta, felállva a kanapéról.
Csak ne felejtsd el a személyid! intette Tamásné. És írd le pontos címet, nehogy ismét eltévedj, mint múltkor.
Viktor bólintott és kiment a konyhába teát főzni. Az ablakon besötétedett, az udvaron kigyulladtak a lámpák. A megszokott tájra nézett és azon gondolkozott, mikor sodródott el az élete.
Régen Tamásné nem volt ilyen kemény. Amikor harminc éve összeházasodtak, egy gyengéd, törődő asszony volt. Tudott támogatni, biztató szavakat mondani, ha valami nem sikerült. Most viszont minden hibája hosszas felelősségre vonáshoz vezetett.
Vityám, vacsorázol? kérdezte Tamásné a másik szobából.
Igen, persze válaszolta.
Akkor hámozd meg a krumplit, én pedig megsütöm a húslevest.
Viktor elővette a zacskóból a burgonyát és nekiállt tisztítani. A monoton munka megnyugtatta, elterelte a gondjait. De ekkor megszólalt a telefon.
Apa, szia! hallatszott a lány hangja. Hogy vagy?
Léni, drágám Viktor rögtön felderült. Örülök, hogy felhívtál. Hogy van a kislány?
Marika jól van, oviba jár. Apu, anya mesélte, hogy gond van a nyugdíj irataiddal?
Igen, egyszerűen nem kapom meg a jövedelemigazolást. A levéltár szerint elvesztek az iratok.
Értem. A nyugdíjpénztárnál voltál? Ott is kéne lennie a befizetéseidnek.
Viktor elgondolkozott. Valóban, miért nem jutott eszébe ez az egyszerű megoldás?
Nem, még nem. Te szerinted segítene?
Persze, hogy segítene. Kilencvenkettő óta minden befizetést nyilvántartanak. Menj el holnap, ne halogasd.
Rendben, mindenképp elmegyek.
Apu a lány hangja melegen csengett , ne aggódj túl. Minden megoldódik.
A beszélgetés után Viktor ereje teljében érezte magát. A lánya, a feleségétől eltérően, mindig tudta, hogyan bátorítsa. Gyorsan befejezte a krumplihámozást és elment elmondani Tamásnénak a lány tanácsát.
Látod mondta a felesége, mikor meghallotta a nyugdíjpénztárt , rögtön oda kellett volna menned, nem a levéltárakban kószálni. Csak az idődet pazaroltad.
Viktor nem válaszolt. Hiába vitázott Tamásnéval, ő mindig talált volna hibát.
Reggel elment a nyugdíjpénztárba. Nem volt nagy sor, hamar sorra került.
A befizetésekről igazolást? kérdezte az ablak mögötti fiatal ügyintéző. Természetesen, meg tudjuk adni. Csak egy gond van az adatbázisban hiányzik a kilencvennyolcas év.
Hogy hiányzik? nem értette Viktor.
Az adott évre nem jelennek meg a befizetések. Valószínűleg a gyár nem továbbította.
Mit tehetnék akkor?
Szükség van a munkahelyi jövedelemigazolásra abból az időszakból.
Viktor érezte, hogy a szíve egy pillanatra megállt. Ismét a kiút
