– «Πάμε, Πυρρία;» μουρμούρισε ο Βασίλης, τραβώντας το αυτοσχέδιο λουρί από παλιό σχοινί. Έκλεισε το μπουφάν

– Piroska, kész az ebéd? – hallatszott a férjem hangja a hálószobából. Délután egy óra volt.

— A pakolóemberek fél óra múlva itt lesznek — nézett félre Laci, és idegesen babrált az autókulcsával.

Cher journal, « J’ai fait mon sac. Je vais chez maman. J’en ai marre de ce campement », a déclaré Antoine

– Ελένη, το φαγητό είναι έτοιμο; – η φωνή του άντρα μου έφτασε από την κρεβατοκάμαρα. Ήταν μία το μεσημέρι.

András Pál az ablak mellett ült, és a telefonján lévő hirdetést nézte. A betűk úsztak a szeme előtt –

– Na, Rudi, gyere… – dörmögte László, igazgatva a régi kötélből készült házi pórázt. Bekapcsolta a kabátját

Ce soir, je pose tout sur le papier. Camille vient de s’endormir, et moi je tourne encore. Elle a eu

Ο Ανδρέας Παυλίδης καθόταν στο παράθυρο και κοίταζε την αγγελία στο κινητό του. Τα γράμματα θόλωναν μπροστά

Nem hittem volna, hogy egy ilyen történetet leírjak, de most itt ülök a noteszem fölött, és még mindig