Ágnes dicséri a házat, meg akarom nézni, mennyit költöttetek mondja felhősen mosolyogva Katalin Szabó.
Négy hosszú éven keresztül Eszter és Viktor építik a kétemeletes vidéki családi házat. Minden szabad percük a felújításra megy, és végre, évek után, a költözés megtörténik.
A három gyermekkel együtt Eszter és Viktor berendezkednek az új otthonban, és boldog családi életet terveznek. Minden rendben lenne, ha nem lépne be a szűkszülő, aki korábban a házépítést nagy butaságnak és felesleges pénzpocsékolásnak tartotta.
Miközben a család épp beköltözik, a rokonok megérkeznek, hogy megtekintsék a házat. Két hónap alatt már mindenki ott volt, kivéve Viktor anyját Katalint.
A rokonok és ismerősök nem tudnak betelni a ház csodájával, és ez a hír hamar eljut Eszterhez is.
Viktor és Eszter igazi mesét építettek! dicséri Katalin testvére, László. Láttad már?
Még nem, még nem jutott el a sor válaszolja Eszter látszólag közönyösen.
Aznap este, kitartás nélkül, Eszter smsel ír a férjének, hogy kérje meg a képeket.
Ágnes dicséri a házat, meg akarom nézni, mennyit költöttetek ismétli Katalin szippantó mosollyal.
Viktor gond nélkül elküldi anyjának néhány fotót. Amint megkapja a képeket, a szűkszülő azonnal kifejezi elégedetlenségét:
Érdekes, miért nem hívtok meg engem? Mindenki már járt nálatok, én meg nem
Talán azért, mert úgy gondoltad, csak hülyeséget csinálunk? emlékezteti a fia Katalint.
Ó, most már nem emlékezhetsz a múltra! Aki a múltat felidéz, vak lesz válaszolja anyja idegesen.
Aki elfelejti, kettő lesz zárja Viktor szigorúan.
Az idegesség elterelésére Katalin ismét a házra tereli a beszélgetést:
Küldd el üzenetben a címet, szeretnék eljönni kéri határozottan.
Viktor teljesíti kérését, és már másnap Katalin megérkezik vendégül.
Eszter, akiről Viktor semmi szó sem mondott az anyja hívásáról és a hirtelen felbukkanásról, teljesen megdöbben.
Viktor, miért nem tudtam erről? kérdezi szorosan.
Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan össze tud érni feleli Viktor vállvetve, ő maga is meglepődve, hogy anyja nem halasztotta el az érkezést.
Katalin házi süteménnyel érkezik a unokákra. Út közben három csokiszeletet vásárol, amire Eszter nem tud nem figyelni.
A férj anyjának viselkedése már nem okoz meglepetést, hiszen soha nem volt híve a gyerekekkel való kapcsolattartásnak.
A szűkszülő fagyosan körbejárja a házat kívül és belül, arcáról látszik, hogy nem elégedett.
Viktor eleinte nem tudja, mi zavarja anyját. Később rájön, amikor az asztalhoz hívják, hogy egy-egy pohár pezsgőt igyon.
Miért kellene én a lakásban élni, mint egy kérő, míg ez a hölgy egy nagy házban királynőként él? kérdezi Katalin felháborodva.
Mi a gond a lakással? Emlékszem, eladtuk a régi egy szobásot, és egy két szobásot vettünk. Ráadásul havonta 7500 forintot utalok neked. Hol vagyok én, a kérő? vádolja Viktor.
Gondolod, nem vagyok hálás? Hálás vagyok, de én is egy házban akarok élni! folytatja Katalin.
Anyám, egész családdal a mi álomotthonunkat építettük, mi megépítettük. Mit keres ez a dolog teletén? mondja Eszter.
Mit jelent ez a mit keres ez a dolog? Nem is én vagyok, aki nevelt, nevelt? Nem jár neki a luxus? Miért nem hívsz meg ide? ragaszkodik a szülő.
Eszter, akire a szűkszülő nem szégyenkezik a beszélgetés indításától, aggódva teszi hozzá:
Viktor, a magyarázatod hiábavaló. Ez a nő csak irigyelni akarja a boldogságunkat és a házunkat. Neki csak a saját felsőbbrendűsége számít
Viktor a feleségét nézi, megérti álláspontját, de továbbra is bűntudatot érez anyja felé:
Nehéz számomra ezeket a szavakat hallani, anya, őszintén. De ezt a házat mi magunk építettük. Neked van egy jó két szobás lakás, ahol kényelmesen élhetsz
Kényelmesen? Akkor legyen a feleséged ott, jó étvágyat, én meg itt uralkodom! válaszol Katalin szúrósan.
A szűkszülő viselkedése minden határon túlmegy. Szavai Esztert felbosszítják:
Látod, kedves, ahogy Katalin köszönetet fejez ki? Mindig követel, sértődik, kritizál, lealacsonyítja a szerepemet a családban
A válasz helyett a szűkszülő hangosan felnyavog, szemeit becsukva a pezsgőspohár felé nyúl.
Hogy komolyan beszéljen anyjával, Viktor a teraszra hívja őt.
Anya, őszintén: nehéz elviselni a folyamatos nyomásodat és elégedetlenségedet. Nem vagy kedves nagymama, a természeted nehezíti a kapcsolatot velünk. Különösen Esztert, a gyerekek pedig kerülik a társalgást veled, így nem beszélhetünk arról, hogy együtt éljünk vagy átadjunk neked házat.
Rossz nagymama vagyok? Talán csak nem tudsz a helyedre állni? szúrja vissza.
Hallgass meg, anya. Az én házam a családi boldogság szimbóluma, és nem engedem, hogy elrontsd!
Miért kellene én mindent elrontanom? Ez csak a te női elméd, ugye? Már megtudtam, hogy az érzéseim itt senkit sem érdekelnek! Mindenki ártatlan, csak én vagyok a bűnös! néz rá a fia, harapja meg az ajkát, majd nyomott hangon felkiált: Hallottam, ne aggódj! és hangosan sírva taxit hív.
Fél órával később a dühös, megsértett nő kimegy a kétemeletes házból, senkivel sem búcsúzva.
Azóta a kapcsolata Viktortól feszültté válik. Nem akar megbocsátani, hogy fia a saját családja érdekeit helyezte előtérbe.
Egy hónap múlt, amikor a nő váratlanul felhívja Viktort, és hatalmas színjátékot szít. Kiderül, hogy el akarta adni a saját két szobás lakását, a pénzért pedig egy házat vásárolni.
Már talált vevőt, de a szerződés aláírásakor kiderül, hogy a lakás tulajdonosa Viktor.
Megcsaltál, eladtad a régi lakást, és magamra írtad! sikítja Katalin. Teljesen elhagytál!
Talán azért, mert sok pénzt adtam hozzá, hogy megvegyük ezt a két szobást? Szerinted jogom volt vagy sem? kérdezi Viktor vissza.
Mindenki elveszi, ami a sajátja! kiáltanyálja a szűkszülő, és lekapcsolja a telefont.
Többé már nem jelentkezik, és minden próbálkozását Viktor szívesen figyelmen kívül hagyja.
Ha nem akarsz lemaradni a legújabb érdekes tartalmainkról, kövesd a lapot! zárja a felirat, miközben arra buzdít, hogy hagyjanak megjegyzéseket és kedveléseket.
