**A Férfiak Háza**
József az a fajta ember volt, akinek minden sikerül. Megépítette a házát, nevét két fiúnak adta, és teleültette a kertet fákkal. Röviden: nem hiába élt.
A házat saját kezével építette, a város szélén, a csendes övezetben. Idővel gázt, vizet is bekötött. Minden olyan volt, mint egy lakásban – még egy kád is akadt. Csak épp tágasabb volt, és nem kellett hallgatni a szomorkodó szomszédokat.
Felesége, a mindentudó és gyönyörű Mária mindenre ráért: főzött, takarított, és még a kertet is gondozta. József pedig segített neki mindenben. Két fiú nőtt fel otthon, öt év korkülönbséggel. Éltek, mint a mesében.
Aztán Mária súlyosan megbetegedett és meghalt, amikor a kisebbik fia negyedikes volt. József hosszú ideig gyászolt, de nem adta fel, nem vetette el magát az italba. Nehéz volt egyedül, hiányzott egy női kéz a ház körül. De arra gondolni sem mert, hogy újra megnősüljön.
Mindig azt álmodták Máriával, hogy a gyerekek jó tanulók lesznek, karriert építenek. Mindent megtettek érte. A nagyobbik, Béla, elvégezte a sulit, egyetemre járt. Meg is házasodott – lesz már a házban asszisztens. József büszke volt rá. A kisebbik, Laci, nem volt nagy tudomány, de mindenben segített az apjának.
Negyedik egyetemi évében Béla tényleg feleségül vette Zsuzsát.
– Van hely bőven. Tiértem építettem ezt a házat. Mit keresel egy panellakásban, ahol a szomszéd nyakadba jár? Ha fázol, kapcsold fel a gázt, nem kell várni a központit! – Hiába próbálta József lebeszélni őket, hogy ne dobják ki a pénzt albérletre, nem sikerült.
Zsuzsa határozottan elzárkózott attól, hogy a férje apjával éljen egy családiházban. Béla pedig engedett neki – hát szerelmes volt. József bánkódott, de elfogadta. Legyen úgy, ahogy ők akarják.
– Te legalább hozz haza egy menyecskét! Kinek építettem ezt a házat?! – mondta József a kisebbik fiának.
– Még korán van a házasságra, – legyintett Laci.
Ősszel, amikor József mindenféle befőttet készített, a felvét Bélaéknek vitte. De azok nem igazán fogadták el – Zsuzsának kínos volt, hiszen semmit nem termelt, nem szedett, nem ültetett.
– Nem idegeneknek adom, hanem a gyerekeimnek! Ne szégyelljék! Fogadják el, különben megsértődök! – mondta József, miközben egy hatalmas táskát nyomott a fiába. – Ha elfogy, hozok még.
Laci befejezte a sulit, de továbbtanulni nem akart, besorozták.
Egyszer Béla eljött az apjához, de valahogy nem akart a téma előkerülni, csak kertelt. József látta, hogy valami nyomasztja a fiát, de az nem merte kimondani. Végül megkérdezte tőle.
– Zsuzsa gyereket vár. Fiú lesz, – mondta Béla, és várta az apa reakcióját.
József boldogan gratulált.
– De nem azért jöttél, hogy ezt elmondd. Nyisd ki már a szád! – siettette a fiát.
– A gyerekkel többe kerül minden, egyedül az én fizetésemre kell számítani. Zsuzsa szülni megy, nem dolgozik. Nehéz lesz fizetni az albit, – kezdte magyarázni Béla.
– Akkor költözzetek hozzám! Laci a sándorban, nem lesztek útban. Van hely bőven. Ha kevés, építhetünk mellékhelyiséget. Minden kényelem itt van. Friss levegő, a gyereknek tökéletes. Mióta hívlak! – örült József.
– Zsuzsa nem akarja. Hogyan élünk itt együtt? A baba fel fogja ébres, pelenkát mindenfele fogunk szárítani. Ha meg hazajön Laci? Ha ő is megnősül? Köszönjük, de ez nem megoldás, – mondta Béla.
– Nem beszélgetést akarsz, ugye? Van más ötleted? – kérdezte egyenesen József.
– Van, apa. Zsuzsa apja azt javasolta, hogy felezzük meg a költséget, és vegyünk nekünk egy lakást. Az egyik kollégája olcsón adja, külföldre költözik, – magyarázta izgatottan Béla.
– Mennyi kell hozzá? Egy konyha-nappali nem elég, ugye? Gyerek is lesz. Van némi megtakarításom. Mondd ki nyugodtan!
Béla egy számot mondott, és várakozva nézett az apjára.
– Ez az egész lakás ára, vagy csak az én részem? – kérdezte József.
– Csak a tiéd, – habozott kissé Béla.
– Ez minden, amim van. Laci hazajön, házasodik. Hogyan segítek neki akkor? Ha tanulni akar? Nem fair ez. – József csóválta a fejét.
– Apa, mind a ketten segítünk neki! Ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget! Később ennyiért nem találunk lakást. Ha megszületik a baba, úgysem lesz időnk erre, – győzködte Béla, egyre idegesebben.
József egész éjjel forgolódott. Mindenhogy számolt, de nem tudott mindkét fiúnak megfelelni. Úgy tűnt, Lacit kell háttér-
be szorítani. De nem az utcára kerül. Talán az ő felesége hajlandó lesz bejönni a nagy házba. Bélát sem hagyhatja cserben. Persze, a legjobb lenne, ha ők is ideköltöznének. Vagy talán igazuk van, hogy nem akarnak a szülőkkel élni?
Eszébe jutott, hogy amikor ő nősült, mennyit szívott a saját szüleivel egy szűk lakásban. Akkor határozta el, hogy olyan házat épít, ahol mindenkinek van helye. De a mai fiatalok nem akarnak kertészkedni. Ők lakást akarnak.
Reggel felhívta Bélát, és örömmel közölte, hogy odaadja a pénzt. Hamarosan Béla megvette a lakást, és meghívta az apját házavatóra.
Józsefnek nem tetszett a lakás. A tágas háza után szűkösnek tűnt, a konyha meg csöppség volt. De a vőlegény apja azt mondta, hogy a fiataloknak külön kell élni, függetlennekDe József csak mosolygott, és miközben hazafelé sétált, arra gondolt, hogy az élet néha másképp alakul, mint ahogy eltervezzük, de a szeretet, amit adtunk, az mindig velünk marad.
