Az élet gyorsan múlik, nincs idő hosszan gondolkodni. Az élet bonyolult és néha igazságtalan, de néha olyan meglepetéseket hoz, amelyek új értelmet adnak neki. Lehetőséget ad a múlt hibáinak javítására, és segít megérteni az élet igazi értékeit, hogy jobb emberek lehessünk, mint korábban voltunk.
Zoltán Imre nyolc éve temette el feleségét, azóta pedig nem nősült újra. Eleinte fiával, Bencével laktak együtt ebben a nagy, két emeletes házban, ahol mindent a felesége, Eszter kezei rendeztek és ápoltak. Miután ő elment, Zoltán és fia egyedül maradtak, de a házban semmit sem változtattak meg, minden úgy maradt, ahogy Eszter idejében volt. Csak a tisztaságra ügyeltek, mindketten rendszeretők voltak.
Bence elvégezte a középiskolát, majd felvették az egyetemre. Szép fiú volt, a lányok már iskolában is rajongtak érte, ő pedig nem ellenkezett.
Bence, nem szép dolog így bánni a lányokkal mondogatta neki az apja. Egyszer csak jön egy, aki idő előtt gyereket hoz neked. Akkor majd megtudod, milyen a felelősség.
Az egyetemen ugyanez folytatódott. Amikor Bence elköltözött egy másik városba tanulni, Zoltán egyedül maradt. De nem sietett új kapcsolatba, látszólag nem tudta elfelejteni szeretett feleségét, Esztert. Köztük valódi szerelem volt, ami nem mindennapi dolog az életben.
Egyszer Zoltán régi osztálytársa és barátja, Gábor látogatott meg. A kertben álltak, sült kolbászt grilleztek és beszélgettek.
Hogy van Bence? Hogy mennek a dolgaid? kérdezte Gábor.
Jól, minden rendben. Bence a jobb kezem, az egyetem után segít a vállalkozásban, csak épp nem akar megházasodni. Ebben nem énre emlékeztet nevetett Zoltán. Jövőre tervezem bővíteni az üzletet. Neked hogy megy?
Nekem is minden jó, tudod, gazdálkodom, sokat tanultam. És még feleségem is lett, persze tudod, hogy Ildikóval elváltam. Az új feleségem jóval fiatalabb nálam, majdnem húsz évvel. Csak a lányommal nem találom a közös hangot. Haragszik rám, pedig már férjnél van, nem tetszik neki az új feleségem. De majd talán idővel belenyugszik mesélte Gábor. Neked pedig Eszter már rég elment, és te még mindig egyedül vagy. Itt az ideje megházasodni, nélküle nehéz.
Nem, Gábor. Most nem tervezem. Persze, sok nő van, akik érdeklődnek irántam, tudod. Még az irodában is van pár jó hölgy. De most még nem szeretnék új családot alapítani magyarázta Zoltán.
A szomszédjában egy Ilona nevű szép asszony lakott, aki három éve vesztette el a férjét, egyedül élt. A lánya már férjnél volt. Zoltán időnként beszélgetett vele, és valahogy ő is felkeltette az érdeklődését, de Ilona tartotta a távolságot, ahogy illik egy özvegyasszonyhoz. Semmi flört, csak néha süteményt vagy almát hozott a kertjéből.
Ilona, cseréljünk telefonszámot ajánlotta Zoltán. Egyedül élünk, bármi történhet. Ha sokáig nem látunk, legalább felhívhatjuk egymást.
Igazad van, Zoltán, az élet bonyolult bólintott a szomszédasszony.
Gábor távozása után Zoltán lefeküdt aludni a sült kolbász és a pálinka után bár mindketten csak keveset ittak. Másnap, mikor hazaért, egy fiatal lányt látott a ház előtt. Kiszállt az autóból és megkérdezte:
Bencét keresi? Ő már nem itt lakik, a városba költözött.
Tudom, Zoltán Imre, önhöz jöttem mondta halkan a lány. A nevem Viktória.
Hozzám? Ez érdekes mondta Zoltán, mire a lány egy fotót nyújtott át, amin egy kislány volt. Ez az unokája, Lili, négy éves.
Várjon csak, Viktória. Ne zavarjon fölöslegesen, ezt Bencével kell megbeszélnie zárta be a kaput és bement a házba.
Fél éve is járt már egy hasonló lány, még a gyereket is magával hozta, de a teszt kiderítette, hogy hazudik. Most már nem bízott a lányokban. Dúdolva ment be:
Hát, fiam, hány ilyen lány fog még idejárni? Holnap komolyan beszélek vele, itt az ideje, hogy megházasodjon.
Később kiment etetni Bundást, a házőrző kutyáját, és észrevett egy mappát a kapu alatt. Benne a kislány fotója és néhány papír volt. Bevitte a házba és letette a polcra:
Majd később megnézem, mi lehet itt annyira fontos.
Természetesen a munkában és a gondokban elfelejtette a lányt és a mappát. Bencével beszélt, de az, mint mindig, csak tréfálkozott.
Eltelt egy év. Zoltán dolgozott, amikor csörgött a telefonja. Felvette:
Halló! Mi? Lehetetlen! Mikor? lenyomta a gombot, a titkárnő bejött és a sápadt főnök láttán gyorsan hozott neki vizet.
Hatalmas csapás érte Zoltánt. Egyetlen fia, Bence autóbalesetben életét vesztette. Zivatar volt, Bence egy szomszédos városból tért haza üzleti út után. Nem bírt a kormánnyal.
A temetésről Zoltán csak homályosan emlékezett, csak annyit tudott, hogy Gábor mindent elintézett, és Ilonát látta mellette, aki állandóan vizet és gyógyszert adott neki. A temetés után kórházba került. Szívinfarktust kapott, és pihennie kellett.
A kórházban Gábor gyakran meglátogatta, Ilona pedig szinte mindig ott volt.
Bundást etetem, ismer engem, ezért eszik tőlem. De hiányzik gazdája, látom a szemein mesélte a szomszédasszony. A házat is figyelem, Gábor is gyakran benéz. Szóval emiatt ne aggódj nyugtatta Zoltánt.
Tudta, hogy a gyermek elvesztése rettenetes fájdalom, és nehéz ezz
