Zsuzsanna még fiatal, biztosan szül majd még! ígéri most is. Végül senkinek sem kellett a gyerek.
Zsuzsanna és Róbert egy vidéki kisvárosban nőttek fel, sőt, ugyanabba az osztályba jártak. Az érettségi után mindketten Budapestre mentek továbbtanulni, majd ott próbáltak szerencsét. Egy apró albérletet vettek ki, találtak munkát, és házasság nélkül éltek együtt. Amikor Zsuzsanna teherbe esett, Róbert elhagyta őt. Egyáltalán nem tervezett gyereket.
A lány nagyon összetört, és úgy döntött, visszaköltözik szülővárosába, hogy ott nevelje fel a gyermekét. Róbert édesanyja komoly tisztséget tölt be a városban, és mindenkinek azt híreszteli, hogy Zsuzsanna másvalakitől vár gyereket, a baba nem is tartozik az ő családjukhoz. Ezt csak még inkább súlyosbította, hogy a két család azonos városrészben élt. Családi játszmák
Sokan ismerték a történetet baráti körükből. Zsuzsanna megszülte gyönyörű kislányát. Nem panaszkodott a Róbert családjára. A fiatal anya csak annyit akart, hogy csendben felnevelhesse a gyerekét. Ám Róbert anyja mindenhol hangoztatta, hogy ez a gyerek biztosan nem az ő fia gyereke.
Nézzék csak meg! győzködött mindenkit. Ennek a gyereknek világos szőke haja van, mi mindannyian feketék vagyunk! Az orra sem hasonlít ránk! Mi mind szép emberek vagyunk, ez a gyerek meg csúnya! Képtelen befurakodni a családunkba. Rossz emberek ezek!
Zsuzsanna elege lett az állandó rágalmakból, ezért felajánlott egy apasági tesztet, hogy végre megnyugtassa Róbert anyját. Miért kell mindezt elszenvednie? Az eredmény azonnal egyértelmű lett: Róbert anyja azonnal meghívta Zsuzsannát, hogy bemutassa neki az unokáját. A lány rengeteg szép és drága dolgot kapott a kicsinek. Zsuzsanna, aki csupán az édesanyja nyugdíjából él, nagyon hálás volt.
Rövid idő múlva az újonnan felfedezett nagymama kérte, hadd vigye magához az unokáját, legalább néhány napra. Zsuzsanna nemet mondott, hiszen a kislány még alig múlt egyéves, túl korai lenne anyja nélkül maradni. A nagymama ezen megsértődött.
Ezután figyelmeztette Zsuzsannát, hogy bírósághoz fordul, hogy láthassa az unokáját. Sőt, a kislánynak náluk lenne a legjobb, hiszen nála minden feltétel adott a fejlődéséhez. Az is számít majd, hogy az apa lakást tud biztosítani, tartásdíjat fizet (erről igazolást mutat be), míg az anya munkanélküli és magányos. A nagymama szerint Zsuzsanna még elég fiatal, szülhet még másik gyereket is. Csak azt tanácsolta, önként mondjon le lányáról. Mivel a városban minden bíró jól ismeri, könnyen kitalálható, kinek a javára döntenének. Zsuzsanna harcolni kezdett, hogy megtarthassa kislányát. Évekig tartó pereskedés vette kezdetét.
A lány, akit korábban az egész befolyásos család került, hirtelen a legdrágább, legfontosabb gyerekük lett. Rokonok, barátok tucatjával szervezkedtek, tanúkat szereztek, követgették, panaszkodtak, fotózták Zsuzsannát. Végül menekülnie, bujkálnia kellett. Rengeteg minden történt. Aztán minden elcsendesedett. Róbert megnősült, fia született. Az anyós továbbállt az újszülötthez. Zsuzsanna kislánya első osztályba jár. Az anya visszaköltözött Budapestre, de gyakran hazalátogat édesanyjához és lányához. Aztán megismert egy fiatal férfit. Az édesanyja azt tanácsolta neki, kezdjen új életet, majd ő addig gondoskodik az unokáról. Zsuzsanna megígérte, hogy ha letisztulnak a dolgok, magához veszi a lányát.
Zsuzsanna újra férjhez ment. Közösen bérelnek lakást, már gyermeket várnak. Minden rendben lenne. De Zsuzsanna nem viszi magával a lányát. Nincs hova vinnie. Az új férje nem törődik különösebben egy másik gyerekkel. Zsuzsanna úgy döntött, jobb lesz a kislánynak, ha nagymamánál marad: ott barátok, iskola várja. Különben is, amikor megszületik a kisbaba, nem is lenne, aki foglalkozzon a lánnyal. Így a nagymama sem egyedül marad, a gyerek is jó kezekben van. Azonban a nagymama egészsége egyre romlik. Többször jön a mentő, kórházba kerül, kezelik. A kislány ilyenkor a szomszéd idős házaspárhoz kerül. Ekkorra a befolyásos nagymama már nem is érdekli, mi lesz az unokával. Ha találkozik Zsuzsanna anyjával, csak ennyit mond nevetve:
Hallgatni kellett volna rám! Ha rögtön nekem adtad volna a gyereked, most gondoskodnék róla! Már több nyelven beszélne, zongorázna, elit iskolába járna. De persze az anyja elhagyta, ki lesz belőle így? Nekem most már az unokám a fontos! Neki mindent megadok, a legjobb iskolát, a legjobb lehetőségeket!
Az apa sosem érdeklődött a lány iránt. Így történhetett, hogy a gyerek, aki miatt évekig pereskedtek és harcoltak, végül senkinek sem kellett igazán. Senki sem tudja, mit tartogat a jövő a kislány számáraA gyerek azonban akire senki nem várt, akiről mindenki lemondott csendben nőtt fel a nagymama öreg házában, lassan megtanulta, hogy a szeretet nem mindig ott érkezik, ahonnan várnánk. A nagymama betegsége mellett is megjelentek a mosolygó arcok: a szomszédok, akik meséltek neki, elvitték fagyizni, ott volt az iskola titkárnője, aki meleg teával várta, és az iskolatárs, aki meghívta magukhoz hétvégére.
Az idő múlásával a kislány megtanulta óvni a saját szívét. Az első sikerélmények után bátrabban nevetett; az első barátságot követően elkezdett bízni magában. Talán nem zongorázott, talán nem beszélt több nyelven, de minden este, mielőtt elaludt, a nagymama kezét szorította, és lassan rájött: ő nem egy elhibázott történet végén áll, hanem a saját története legelején.
És egy napon, amikor a tavaszi eső kopogott az ablakon, a nagymama utoljára mesét mondott neki. A kislány akkor már tudta, hogy ő választja meg, kikhez tartozik, mit hisz el magáról, hogyan néz a jövő elé. Felnézett a felhőkön átderengő napfényre, és arra gondolt, egészen biztos: ha elég erősen szeretjük magunkat, egyszer valaki mégis hazatalál majd hozzánk akkor is, ha előtte mindenkinek túl nehéz volt szeretni.
