Szeresd magad, és minden rendben lesz
Kint süvít a hófúvás, hideg és sötét valahogy így érzi magát Jolán is. Egyedül gubbaszt a hatalmas házban a budai dombokon, ahol minden megvan, csak éppen ő van egyedül. Férje is van, Gábor, de ő este megint elintéznivalók miatt szívódott fel, pedig Jolán pontosan tudja, miféle ügyek ezek.
A fia és lánya már rég kirepültek, a fia Erzsébetvárosban él a családjával, a lány nagy távolságra egy Tolna megyei kisvárosban. Ott végzett egyetemet, férjhez ment egy helybélihez, s most boldogok, még egy kislányt is nevelnek.
A lányával, Lenkével ma beszélt telefonon Jolán.
Anyu, miért vagy ennyire bánatos? faggatta Lenke , valami történt?
Semmi, kedvesem, minden rendben van. Ti hogy vagytok, hogy van az én drága kisunokám?
Minden klassz nálunk, anyu, Zolika ugyan mindig dolgozik, tudod, sebész orvos, nála mindig rengeteg a munka. Fáradtan jön haza, de szereti a munkáját, hivatásának tartja. Alinka is hamarosan ovis lesz, növögetünk, örülünk.
Örülök neked, leányom, csak így tovább, mondta Jolán fáradt hangon.
Azért nem tetszik a hangod és a hangulatod sem, anya. És apu hol van?
Apád? Ó, kinn szereli a Ladát a garázsban, gondolta bemelegíti, ilyen zimankóban és hóviharban, füllentett Jolán, mert nem akarta lehangolni a lányát.
Több mint fél éve gyötri magát Jolán, nincs kiben megbízzon, és minek is panaszkodjon? Egyesek talán megsajnálnák, mások viszont, ahogy mondják, örülnének a bajának. Egy nyári napon Jolán épp a kertben gazolt az ablak alatt: az ablak nyitva volt, ő révetegen elmerengett, miközben egyszer csak meghallotta Gábor hangját, gyengéden és szeretettel beszélt valakivel. Tudta, hogy a feleség nincs a házban, de mégis az ablak mellett telefonált, Jolánt nem látta.
Rendben, drágám ma már nem tudok menni, persze, nekem is hiányzol Én is szeretlek Jól van, ne haragudj, holnap beugrok. Ismersz: amit ígérek, megtartom
Gábor vagy lerakta, vagy kiment a szobából, több szó nem hangzott el. Jolán leforrázva ült, rosszul lett: mintha tarkón ütötték volna. Az ő Gábora, akiben annyira bízott, olyan lett, mint bármelyik másik férfi. Eszébe jutott a nővére panasza, hogy neki is lett valakije a férjének Jolán számára ez akkor még elképzelhetetlen volt.
Most azonban vele is megtörtént, s most már értette nővérét. Nem tudta, sírjon vagy rúgja ki Gábort. Leült a ház mögötti padra, sírni kezdett.
Jézusom, hát pont velem kellett ennek megtörténnie? Gáborka, akinek vakon bíztam magam, most ugyanúgy kíséretben jár, mint annyi más férfi is. Lehet, hogy benne is ott van az az ördög a bordákban
Gábor negyvenhét éves, az élet rendben van: Jolán szereti és gondoskodik róla, gyerekeiket rendesen felnevelték, külön élnek. Gábor és Jolán egy nagy Pest környéki faluban élnek, Gábornak itt van a lisztmalma, lisztet, takarmányt gyárt, elviszi különböző járásokba.
Jolán hosszú hónapokon át magába fojtotta a történteket. Fél év telt el, amikor lassanként kiderítette, ki az a nő, akivel a férje viszonyt folytat. Óvatosan mindent megtudott, egyszer még Gábor telefonjába is belesett, míg az aludt.
Kiderült: a nő neve Panka, és távoli rokona közös ismerősöknek. Már többször vendégül látták náluk. Panka a település kocka nevű lakótelepének egyik ötödik emeletén lakik. Az ismerősök révén Jolán címet is szerzett hozzá.
Panka hírneve nem túl híres magyarázta neki Vera, egy régi barátnő , szép nő, de sosem volt férjnél, nincs gyereke. Hozzáteszem, a férfiak elkényeztették, túl szép. Harmincöt éves, de stabilitást nem talál, azt mondja, egyedül nem vállalna gyereket, öntötte ki a szívét Vera a rokonáról, nem tudta, hogy Gábor hozzá jár.
Jolán semmit sem szólt, hazament, és csak otthon adta ki a könnyeit.
Jaj Istenem, ezt cipelni borzasztó.
Néhány hét múlva Jolán elhatározta: felkeresi Pankát, nem bírta tovább. Amikor Panka ajtót nyitott, elsápadt. Ismerte a feleséget. Jolán meghívás nélkül beviharzott a kockalakásba, leült a kanapéra.
Szervusz, mondta fáradtan, és körülnézett.
Panka zavarodottan, ijedten állt. Talán azt hitte, Jolán megveri, hisz sok nő ilyenkor nem tud magának parancsolni. A csend után, haraggal szólalt meg Jolán:
Nem szégyelled magad, hogy egy másik asszony férjével fekszel le? Hát ennyire nincs más férfi? Más kárán nem lesz boldogságod, mindenki tudja!
Panka hirtelen sírni kezdett, őszintén.
Nem tudom, mi történt velem, de szeretem Gábort, és nem tudok nélküle élni.
Jolán ekkor nem bírta: felpattant, és arcul csapta. Panka megragadta az arcát, közben csak zokogott:
Bocsáss meg, Jolán, nem értem mi történt, ez valami bűvölet rajtam… pityergett.
Jolán sem bírta, sírtak mindketten. Miután megnyugodtak, Jolán odavetette:
Gábornak ne szólj, hogy itt jártam De ha megtudom, hogy tovább jár hozzád, akkor tőlem ne várj kíméletet… sarkon fordult és elment, magára hagyva a riválisát.
Panka nem szólt Gábornak, hogy ott járt a felesége. Jolán sem mondott semmit férjének, mindent magába fojtott. Így élnek ma is: nem tudja, Gábor vajon találkozik-e Pankával, csak néha dolgozni megy el, ő pedig sejti, hogy hova.
Nem tudom, mi tévő legyek A férjem mindenem. Nem képzelem el nélküle az életem, annyi év múltán eggyé váltunk. Válni? Mindent elosztani? Nem akarom. Hagyjuk így, ahogy van gondolta Jolán nehéz sóhajtással az ablak felé, ahol besötétedett, de a gondolataitól nem tudott szabadulni.
Ha itt hagyna Gábor, hiába maradna rám ez az óriási budai ház, mit érnék egyedül? A ház is állandó figyelmet kér, Gábor örökké szerel, fúr, farag, hol ez, hol az romlik el. Félek a szegénységtől, hozzászoktam ehhez a léthez És a gyerekeim? Hogyan mondjam el nekik, hogy az apjuknak más van? Fiatalabb? Jaj, az ő világuk is összedőlne
Jolán magában tartott mindent. Tudja, ha megosztaná, sokan csak szidnák, azt mondanák: tiszteld magad, szedd össze magad, válj el, szeresd magad, ne sajnáld magad!
Talán igazuk van gondolta Jolán , de én szeretem a férjem. Remélem, hogy ő is engem. Az is lehet, ez a fiatal nő csak múló szeszély. Hisz a férjem nem változott irányomban, ugyanolyan szelíd, beszélgetünk, nem veszekszünk minden, mint fiatalkorunkban. Talán igaz: szeresd magad, és minden jóra fordul. Magammal is törődnöm kellene…
Jolánnak nehéz ezzel a teherrel együtt élni, amióta tud Pankáról. Nehéz Gábor előtt úgy tenni, mintha minden rendben lenne. És Panka, aki fiatal és szép, nem megy ki a fejéből. Sőt, egyszer azon kapta magát, hogy már hozzá is szokott: férje nem csak vele alszik.
Vajon most is hol lehet? Munka, mondta, de talán ott van
Hirtelen abszurd gondolat villant át az agyán:
Talán nekem is kellene valaki más? Jól nézek ki, bókokat is kapok… de rögtön elhessegette. Jaj, nem tudnám El sem tudnék képzelni magam mellett idegen férfit. Az én Gáborkám a legjobb, csak hogy hoznám vissza? Megbocsátanék neki, bármilyen nehéz is. A férfiak másmilyenek talán másként szeretnek vagy tévedek, ki tudja, mi jár a fejükben.
Eszébe jutottak a fiatalkor édes évei, s keserédesen elmosolyodott.
Milyen boldogok voltunk, amikor mindent magunknak teremtettünk… Amikor kollégiumi szobát béreltünk, és azt számolgattuk, vacsorára mire telik a fizetésig. Inkább moziba mentünk, jegyet vettünk, boldogan néztünk filmeket. Olyan rég volt, mégis, mintha csak most történt volna, az idő repült. Most már mindent megengedhetünk magunknak, csak éppen magányos vagyok. Nincs, akinek megnyíljak talán nem is akarok.
Egy este aztán, miközben Jolán álomittasan ült, azt látta, hogy Gábor begördül az udvarba, a fényszórók bevilágítják a kertet, majd motorleállítás, a garázskulcs csilingel. Nem siet, beáll, majd belép a házba.
Joli, hol vagy? Miért ülsz sötétben? nézett be a konyhába, felkapcsolta a lámpát, Jolán észre sem vette, hogy már rég beesteledett.
Itt vagyok, szólalt meg halkan. Elmerengtem, meg hát kint is zuhog a hó.
El ne mond, közben majdnem elakadtam, minden fehér odakint, havas minden. Farkaséhes vagyok, etess meg, mondta Gábor hétköznapi hangon.
Jolán talpra pattant, serénykedni kezdett. Közben Gábor kezet mosott, majd vacsoránál rámosolygott.
Figyelj, drágám, mindjárt új év és én gondoltam egy nagyot.
Jolán összerezzent: hirtelen nem szerette a meglepetéseket
Micsoda meglepetés? kérdezte elcsukló hangon.
Gábor kivárt, nézte a feleségét, látta, feszülten vár.
Jaj, drága, rég nem voltunk együtt sehol. Várj kiment az előszobába, onnan egy borítékot hozott vissza. Vettem nekünk két utazást a Balatonhoz. Siófokra utazunk, ott várjuk az új évet így, egy kicsit pálmafák nélkül, de meleg fürdővel! mosolygott azzal a régi mosollyal.
Jolán megkönnyebbült, mintha óriási kő gördült volna le róla, s már félszavakkal felelte:
Jaj, Gábor, nem változtál, mindig tudsz meglepni! Most rögtön indulnék sosem voltam télen a Balatonnál El sem tudom képzelni, nevette boldogan.
Sőt, a fiú adta az ötletet, de magam is gondoltam, hogy ki kell zökkentselek, ki a megszokottból. Úgyhogy készülj!
Minden rendeződött. Elutaztak Siófokra, ott köszöntötték az új évet, kikapcsolódtak, boldogan tértek haza. Az élet halad tovább, Jolán ismét bízni kezdett Gáborban. Látta: a férfi egyre figyelmesebb, igyekezett otthon lenni, ha késett, mindig előre szólt, hogy ne aggódjon.
És közben, ott, a Balaton ködös partján, álomszerű hóesésben, Jolán végre tényleg saját magát is szerette.
