A pénzért fiatalabb lettem. Évek múlva a férjem megtudta az igazságot, és elváltunk.
Egy kis magyar faluban születtem. Nyolcadik osztály után beiratkoztam egy vendéglátóipari szakiskolába, amit négy évvel később végeztem el. Ezután a szakmámban dolgoztam egy presszóban, de öt évvel később rájöttem, hogy többet akarok az élettől, és valamit változtatni kell. Kevés pénzt fizettek forintban, én viszont többre vágytam.
A munkahelyemen ismerkedtem meg egy férfival, Tamással, aki Budapesten élt, és jó kapcsolatai voltak a fővárosban. Egy nap vettem a bátorságot, felutaztam Pestre és találkoztam vele. Segítséget kértem tőle, hogy bejusson egy főiskolára. Nem utasított el, de közölte, hogy ez pénzbe fog kerülni. Szerencsére volt némi spórolt pénzem, amit erre szántam. Az első szolgáltatásáért jó sokat fizettem.
Sikerült új bizonyítványt is szereznem. Az akkori papírok alapján öt évvel fiatalabbnak mutattak, és az új bizonyítványomon minden jegy kitűnő volt.
Tamás segítségével valóban bekerültem az egyetemre.
Teljesen új világ nyílt meg előttem. Vidám, fiatal társaság vett körül. Egy év múlva férjhez is mentem. A férjemet Mártonnak hívták, akkoriban tizenkilenc éves volt. Ő pesti születésű volt, én pedig a szülei lakásába jelentkeztem be.
Amint elvégeztem a főiskolát, az országban rendszerváltás lett. Mártonnal hamar feltaláltuk magunkat: kibéreltünk egy kis helyiséget, és megnyitottuk saját kis kocsmánkat. Később ki is tudtuk vásárolni a bérleményt, így lett saját presszónk.
Jól éltünk együtt, bár gyerekünk nem született. Egy napon úgy döntöttünk, látogassuk meg a falut, ahol felnőttem. Ott összefutottam régi iskolatársakkal, barátokkal. Teljesen más életet éltem, mint ők, jól néztem ki, jobb körülmények között voltam. Sokan irigykedtek, egyik osztálytársam viszont elpletykálta Mártonnak, hogy régen bárban dolgoztam, és valójában idősebb vagyok, mint mondtam.
Márton számonkérte rajtam a hazugságot, és ettől kezdve teljesen megváltozott. Egyre többször ivott, végül elváltunk. A közös vállalkozásunkat meg kellett osztani. Én vettem egy lakást, ő viszont, a válás után, rossz feltételekkel vett fel hiteleket a bankoktól. Mindenünk széthullott.
Most is dolgozom még, pedig már nyugdíjas lehetnék. Sokszor gondolok Tamásra, aki egyszer figyelmeztetett, hogy meggondolatlan vagyok a hamis papírokkal. De a múltat már senki sem tudja megváltoztatni, a fiatalkori hibákat nem lehet helyrehozni.
Nemrég meglátogattam édesanyámat, a faluban találkoztam egy volt iskolatársammal. Már két éve nyugdíjas, unokáira vigyáz, kertészkedik. Én még dolgozni kényszerülök, pedig az egészségem sem a régi már. Fiatalon könnyelműen cselekszünk, de a következményeit egész életünkben cipeljük.
Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tehetném jóvá azt a bolondságot, amit évekkel ezelőtt elkövettem.
