Letörölte nedves kezét, halkan nyögött a fájdalomtól, és indult, hogy kinyissa az ajtót. Maria Kovács letörölte a nedves kezét, hátfájásra panaszkodott, és lassan megindult az ajtó felé. Harmadszorra csöngettek már, de halkan, és mivel épp az ablakot mosogatta, nem hallotta azonnal. Az ajtó mögött egy fiatal lány állt, csinos, de sápadt és kimerült.
Kovács néni, hallottam, hogy kiadná a szobáját?
Hát persze, a szomszédok mindig valakit ideküldenek! Nem adok ki szobát, soha nem is adtam.
Azt mondták, három szobája van.
Na és? Miért adnám ki? Egyedül vagyok hozzászokva.
Bocsánat. Azt mondták, hogy hívő ember, és gondoltam
A lány visszafojtotta a könnyeit, megfordult, és lassan lement a lépcsőn. A válla remegett.
Kislány, gyere vissza! Nem kergettem el! Jaj, ezek a fiatalok, mindjárt elsírják magukat Gyere be, beszéljünk. Hogy hívnak? Tegezhetünk?
Mira.
Tengeri, ugye? Az apád tengerész volt?
Nincs apám. Árvaházból jöttem. Anyám sem volt. Jó emberek találtak egy lépcsőházban, és a rendőrségre vittek. Még egy hónapos sem voltam.
Ne aggódj. Gyere, teázzunk egyet. Éhes vagy?
Nem, vettem egy fánkot.
Fánkot vettél! Hát persze, a fiatalok csak a fánkkal törik magukat, aztán harminc évesen már a gyomorfekélyük van. Ülj le, van még meleg bablevesem. Megmelegítjük a teát is. Van sok lekvárom. Az uram öt éve halt meg, de szokásból mindig két adagot főzök. Eszünk, aztán segítesz befejezni az ablakot.
Kovács néni, mást csinálhatnék? Szédülök, félek, hogy leesek a párkányról Terhes vagyok.
Még hátra volt! Szigorú vagyok. Törvénytelen gyerek?
Miért lenne törvénytelen? Férjes asszony vagyok. Tomi az árvaházból. De besorozták a katonasághoz. Nemrég jött haza szabadságra. A háziúrnő, amikor megtudta, hogy gyereket várok, rögtön kidobott. Egy hetet adott, hogy keressek lakást. Közel laktunk. De látja így állunk.
Hát És most mit kezdjek veled? Átteszem az ágyamat Sanyika szobájába? Jó, maradj nálam. Pénzt nem fogadok el, szó sem lehet róla. Menj, hozd a cuccodat.
Nincs messze. Mindenünk Tomival egy táskában van az ajtóban. Letelt a hét, úgyhogy már több házat is bejártam így.
És így maradtak ketten Mira ruhatervezői sulit végzett. Kovács Mária évek óta nyugdíjas volt egy komoly vasúti baleset után, otthon ült, csipkés kendőket, kismama blúzokat, gyerekcipőket kötött, és a közeli piacon adta el. Az ötletes munkái kendők, asztalterítők, gallérok finomak voltak, mint a tenger habja, és jól keltek. A pénz bőven volt, részben a kert terméséből is. Szombatonként ketten dolgoztak a kertben. Vasárnap Mária elment templomba, Mira pedig otthon maradt, átnézte Tomi leveleit, és válaszolt. Ritkán járt templomba, nem volt hozzászokva. Panaszkodott, hogy fáj a háta és szédül.
Egy szombati napon a kertben dolgoztak. Az összes termést begyűjtötték, felkészültek a télre. Mira gyorsan elfáradt, így Marika néni mindig hazaküldte a kis házba, hogy pihenjen és hallgassa a régi lemezeket, amiket még a férjével vettek. Aznap is, miután a gereblyézést befejezte, a fiatal anya pihent. Kovács Mária a száraz ágakat dobálta a tűzbe, és elmélyülten bámulta a lángokat. Hirtelen Mirától hallott kiáltást: Anyu! Anyukám! Gyere gyorsan! Szívdobogva, elfelejtve a fájó lábát és hátát, Mária rohant a ház felé. Mira sikoltott, a hasát fogva. Percek múlva Mária meggyőzte a szomszédot, és a régi Lada sebességével robogtak a kórházba. Mira nyögött: Anyu, fáj! De még korai, túl korai! Január közepére vagyok kiírva. Anyu, imádkozz értem, tudod, hogy te tudsz! Mária sírt. Könnyei között imádkozott.
A sürgősségiről továbbvitték Mirát hordágyon. A szomszéd hazahozta a síró asszonyt. Egész éjjel a Szűzanyához imádkozott, hogy megvédje a kisbabát. Reggel felhívta a kórházat.
Minden rendben a lányával. Elején folyton magát és Tomit hívta, sírt, aztán megnyugodott és elaludt. Az orvos szerint nincs vetélésveszély, de még pár napig itt kell maradnia. Alacsony a hemoglobinja. Vigyázzon rá, hogy jól egyen és pihenjen sokat.
Amikor Mirát hazaengedték, késő éjjelig beszélgettek. Mira folyton Tomiról mesélt.
Ő nem olyan, mint én. Árva. Mindig együtt voltunk az árvaházban. Még iskolában barátkoztunk meg, aztán szerelmesek lettünk. Ő vigyáz rám. Több, mint szerelem, így érzem. Látja, milyen gyakran ír. Mutassa a képét? Itt van, jobbról a második. Mosolyog
Jóképű Kovács Mária nem akarta megbántani Mirát. Már rég cserélnie kellett volna a szemüvegét. A képen több katona volt, és a kép kicsi és homályos. Nem látta sem a másodikat, sem a harmadikat, csak a körvonalakat
Mira, egy kérdésem van. Miért hívtál anyának a kertben?
Csak úgy kijött A félelemtől. Az árvaházban minden felnőtt apu és anyu volt, az igazgatótól a vízvezeték szerelőig. Valahogy levetkőztem, de ha ideges vagyok, megint anyának szólítom. Bocsánat.
Értem Mária sóhajtott, nyilvánvaló csalódottsággal.
Marika néni, meséljen magáról. Miért nincs sehol a férje, a gyerekei képe? Nem volt gyereke?
Nem, nem
