Anyóka úgy döntött, hogy átvarázsolja a konyhámat a saját ízlése szerint, amíg én dolgozom.
András, kérlek, figyelj, hogy ne csináljon furcsa dolgokat a konyhában. Tudod még, mennyibe került ez a felújítás, és mennyire aggódom a felületek miatt mondta Piroska a bejáratban, miközben idegesen játszadozott a táska pántjával.
András, még a reggeli kávéját szürcsölve, barátságosan elhajtotta a kezét.
Piri, miért vagy ennyire feszült? Anyóka csak egy hétre jött, amíg ő seprűt cserél a fűtésnél. Nem az ellenségünk, igaz? Inkább főz egy jó gulyást, így este nem kell a tűzhely mellett állnod.
A gulyás szép dolog, de kérlek, ügyelj arra, hogy ne kezdjen javítani a felületet. Emlékszel, amikor az előző lakásban fehér tapétát unalmasnak talált, és delfinmotívumú szegélyt ragasztott a folyosóra? Egy hétig csiszoltam a ragasztómaradványokat.
Hagyd már a múltat, Anyóka csak otthonosságot akart. Sietsz, késő lesz! Ma otthon vagyok, minden rendben lesz.
Piroska mélyen sóhajtott, megcsókolta a férjét, és kilépett a házból. A szíve még dobogott: a konyhám a szentélyem, a büszkeségem, a menedékem. Három hónapig a tervezővel a sötét, matt grafit színárnyalatot vitattuk, a természetes kő munkalapot, a minimális részleteket, a rejtett szerelvényeket. Nincsenek felesleges üvegtárak, hűtőmagnetek vagy színes konyharuhák. A minimalizmus sok pénzt kért, és minden horzsolat úgy fájt, mintha személyes sebesülés lenne.
Valéria, Piroska anyóka, egy hangos, energikus hölgy, aki rendíthetetlen nézőponttal rendelkezik a szépségről, tegnap este érkezett. Azonnal kritikai szemmel pásztázta a lakást, és azt mondta, a fiatalok olyanok, mint egy kórház tiszták, de semmi sem ragad a szemhez. Piroska csak a fáradtságra hárította a megjegyzést.
A munkanap végtelenül húzódott. Piroska többször is megpróbált felhívni férjének, de visszatartotta magát: András már felnőtt férfi, megígérte, hogy figyel. Ráadásul egy fontos jelentést kellett beadnia, és a ház körüli paranoiával való időpocsékolás már nem professzionális.
Délben végül is bevett a telefonba.
Hogy vagy? Hogy a nagyi?
Jól, szólt András túl derűsen, de feszülten. Anyóka már nos aprócska dologgal foglalkozik. Gulyásra gondolt. Az egész padlásra ízlik!
Gulyás? Piroska összeszorította a fülét. András, beállította a sütőt? Megoldotta az érintőpanelt? Ott van a zár.
Megoldotta, hátha egy kis zseni. Piri, most Zoomos megbeszélés van, beszélünk este, oké? Csók!
A hívás hirtelen megszakadt. Piroska gyanakodva nézte a telefonját. Aprócska dologgal foglalkozik anyóka szájából mindenféle rémálomra utalhat: mosogatástól a bútorcseréig.
A nap hátralévő részét tűzszálaként élte, fejében már a matt felületek zsírfoltjait, a kőcsiszolási szilánkjait vagy a megolvadt műanyaglapokat látta. De a valóság, amelyet otthonában várt, felülmúlta a legmerészebb rémálmokat.
Már az liftből szállva érzékelte, valami nincs rendben. Sütőtökös hagyma, élesztős tészta és valami klóros illat nyomta le. Piroska kinyitotta a kulcsát.
Otthon vagyok! kiáltotta, levetve a cipőjét.
A válasz csend volt. Csak a konyhából hallatszott Anyóka vidám éneklése és a tányérok csörgedezése. Piroska végigjárta a folyosót, a konyha ajtaja nyitva állt. Átlépve a szegélyt, a táskája kirepült a kezéből.
Az ő konyhája a szigorú, grafit színű mennyország megszűnt.
Az első, ami szembe akadt, a szín. Sok-sok élénk, kiabáló, kegyetlen szín.
A tiszta, üres kőmunkalapot egy ragasztós, élénk narancssárga asztalterítő takarta hatalmas napraforgókkal. A szegélyek hullámzóan lógott, takarva az alsó szekrények felső fiókjait.
Jajj, Piri! kiáltotta Anyóka, színes előételköpenyt viselve (amit Piroska soha nem ismerte), felsejlett arccal a tűzhely felől. Jönnek a sütemények! Egyenni fogok.
Piroska nem tudott szót se szólni, csak szemlélte a katasztrófát.
A szigorú, szürke felületeken, amiket nem lehetett dörzsölni csiszolóval, színes vinil matrica díszelte a szekrényajtókat: rózsaszín, kék, zöld pillangók, kézben tartott pajzs méretével, kaotikus rendben ragasztva mindenhol.
Anyóka sóhajtott Piroska, miközben bal szeme görcsbe esett. Mi ez?
Hol? követte a tekintetét, majd elégedetten mosolygott. Azzá a pillangókká? Közvetlenül a boltban vettem, miközben tejet hoztam. Látod, most már színesebb! Nem olyan szürke, mint egy temető. Itt nyár, öröm! És András is szereti, ugye?
András bement a konyhába, bűntudóval és egy kicsi szemtelítéssel. Szemei elfordultak, miközben a zokiját nézte.
Anyu, mondtam, hogy Piri talán nem érti motyogta halkan.
Mit is értünk? kiáltotta Anyóka karjaival. Hozottam otthonosságot! A drága konyhában nincs lélek, üres, hideg.
Piroska egy lépést tett az ablak felé. Kedvenc római függönyje, amelyik nedves aszfalt színben pompázott, eltűnt. Helyette egy fehér, dús rühes, arany hattyúval díszített szalagú szalagon lévő függöny lógott.
És a függöny Piroska suttogta. Hol a függönyöm?
A mosógépben! leöntötte Anyóka, miközben egy pörkölt gulyást forgatott a serpenyőben. Porosak voltak, szürke színűek. Én magam hoztam a csomagból, hogy legyen. És most világosabb, mint egy palota!
Piroska a munkalaphoz lépett, felhúzta a napraforgó asztalterítő szélét. Alatta egy ragacsos folt rejtőzött.
Miért asztalterítő? Ez természetes kő, nem takarhatod…
Tudod, a kő hideg, a könyököd megdermeszt! vágta be Anyóka. És azt akartam, ne koszra vegye a tésztát. Egy rongyot használtam, és kész is! Gyakorlatias! Egy fixprice-on vettem, pici pénz, de a látvány már teljesen más.
Piroska úgy érezte, mintha egy vulkán dúlt volna a belsejében. Rámutatott a hűtőre. A kétméteres acél óriás, amelyet még a vendégeknek sem engedett megérinteni, most mágnesekkel teli falra változott. Sárgarépa, macska, aranykorú városok képeivel.
Ezek a… mutatta Piroska remegő ujjával. A mi magnetjeink?
Az én gyűjteményem! Otthonról hoztam, hirdette Anyóka büszkén. Gondoltam, itt csak porosak. De most a hűtő nagy, hely van. Nézd, ez Anapból jött, ahol András és én öt évesen jártunk. Emlék!
Piroska mély lélegzetet vett, megpróbálta megnyugtatni magát. Nem akart túl sokat beszélni ez csak a férje anyja, ő csak a legjobbat akarja.
András szólt jeges hangon. Beszélhetnék egy pillanatot a hálószobában?
András fejét behúzta, és követte Piroskát. Anyóka visszhangozó hangon kiáltott:
Ne suttogjatok, itt is megfagy a levegő! Üljetek, együnk, amíg meleg van!
A hálószobában Piroska bezárta az ajtót, hátrahajolt.
Ígérted. Figyelni fogsz.
Piri, dolgoztam! kezdte András kifogni magát, gesztikulálva. A Zoomon voltam, majd egy korty vizet kértem, és már ott voltak a pillangók. Mondtam: Anyu, Piri bosszankodni fog. Ő azt: Semmi, tetszeni fog, meglepetés. Nem tudtam levenni a matrica, nehogy sértődjön!
Sérült? süvített Piroska, megpróbálva nem kiabálni. Anyóka a konyhámat egy falusi vásárra változtatta! Rúzsok! Napraforgók! Pillangók! Tudod, hogy ezek a matricák nyomot hagynak a felületen? Az a ragasztó megeszi a softtouch-ot?
Kitakarítjuk, Piri, mi mással? kezdte András.
Mit takarítunk le? Láttad, mit csinált a polcokkal?
Nem, mi van?
Én még nem láttam, de félek belenézni. Mondd neki, hogy állítsa vissza, ahogy volt. Most.
Nem tudom szomorúan válaszolta András. Ő az anyád. Próbálta segíteni. Reggel öt óra óta tésztát dagaszt. Ha most azt mondom, hogy ez szörnyű, fel fog szállni a vérnyomása. Tudod, milyen hajlamos. Várjunk egy hetet? Elmegy, mi csendben rendbe hozhatjuk.
Egy hét? tágra nyíltak Piroska szemei. Nem bírom egy hétig a arany hattyúkat és a műanyag pillangókat! A szemem csússzik!
Kérlek, csak nekem suttogta András. Kaptam egy SPA kupon. Két. De ne csinálj sztorit. Anyóka már aggódik a saját felújítás miatt, szeretne hasznosnak lenni.
Piroska a férjét nézte. A szemében a kétségbeesés és a konfliktusfélelem keveredett, így a düh kicsit elhúzódott, helyette egy tompa irritáció maradt.
Rendben morogta. Most nem csinálok sztorit. De leszedem a paplant, és visszateszem a függönyt ma este. Mondom, hogy allergiám van a szintetikus anyagokra.
Visszaléptek a konyhába. Anyóka már leült a asztalra. A napraforgó paplanon gőzölgő gulyás, közepén egy halom rántott kenyér állt.
Üljetek, dolgozók! parancsolta Anyóka. Van tejföl?
Piroska leült, nem érezte magát éhesnek, de a szag csábító volt. Egy kanállal óvatosan elkerülte a kacskaringó pillangó matricát a orra előtt.
Köszönöm a vacsorát, Anyóka kezdte diplomatikusan. De a díszítés… van egy sajátos ízlésem. Szeretem, ha üres a felület.
Ez nem ízlés, ez depresszió, kicsi reagált Anyóka, harapva egy pörkölt gulyást. Egy fiatal nőnek a szépség kell. Virágok, csipkék ez női energia. A te konyhád olyan, mint egy műtő. Andrásnak kényelmetlen itt. Ugye, András?
András visszaköhögött a gulyásból.
Anyu, miért… Nekem tetszett. Stílusos.
Stílusos utánozta Anyóka. Stílusos, ha a lélek énekel. Na most énekel! Egyébként Piroska, a fürdőben is rendet rakok.
A kanál leesett Piroskától, csörögve az edényhez csapódott, és a gulyás cseppek a napraforgókra zuhantak.
A fürdőben? kérdezte halk hangon.
Igen. Mert a samponjaid egyforma palackban vannak, nem tudod, melyik mit. Írtam egy filctollal. Rávettem egy rózsaszín, bolondos szőnyegre, hogy a lábak melegedjenek. A függönyt is kicseréltem, delfinekkel.
Piroska lassan felállt.
Köszönöm, finom volt mondta, a falra bámulva. Most elmegyek lefeküdni. Fejem fáj.
Kijönve a konyhából hallotta, ahogy Anyóka hangosan azt súgja Andrásnak:
Látod? Azt mondtam, a lány fáradt, semmi sem örömteli. Vitaminra van szüksége.
A fürdő még rosszabb volt, mint a konyha. A fehér márvány falak mellett egy gyerekjátékra emlékeztető szoba állt: rózsaszín, mérgező szőnyeg, fekete filctollal megcímkézett szappanadagoló FEJRE, TESTRE. A tiszta üvegfalra kék delfinek hajtották rá egy műanyag függönyt, amelyet a drága csempe szélénél a szoknyából csaptak be.
Piroska a kád szélébe ült, arcát kezeibe takarva. Nem sírt a bánattól, hanem a tehetetlenségtől. Ez nem egyszerű ízlés, ez egy invázió a gondoskodás áVégül úgy döntött, hogy a konyhát visszaadja magának, a feleségül lett szekérnek hagyott szabadabb helyre, ahol már a napraforgókat és a delfineket csak a konyhai szekrények mögötti tárolóban engedi meg, mert a béke és a tiszta felület legalább annyira fontos, mint bármelyik családi vacsora.
