Hajnali ötkor ébredtem, amikor az ablakon alig derengő világosság szűrődött be. Mellettem Zsolt horkolt, karja a feje alatt a szokásos póz, egy olyan emberé, aki soha nem alszik eleget. Lábujjhegyen, csendben kiosontam a konyhába, bekapcsoltam a villanyt, és a hűtőből kivettem mindent, ami a süteményhez kell: piskótát, krémet, friss gyümölcsöket. Ma volt ötödik születésnapja Marcinak, és azt akartam, hogy ez a nap igazán varázslatos legyen.
Nem túl korán? szólalt meg a hang az ajtóban. A férjem állt ott, hunyorogva a fénytől, összegubancolt hajjal.
Menj aludj vissza mosolyogtam, miközben a vajat kevertem. Ha most nem kezdem el, a vendégek érkezésére biztosan nem lesz kész.
Bólintott, de ahelyett, hogy elment volna, mögém állt, átölelt, és arcát a nyakamhoz szorította.
Néha úgy érzem, nem érdemlek meg téged mondta halkan.
Elmosolyodtam és letettem a tálat.
A promócióról beszélsz? Persze, most már te vagy a főnök, én pedig ugyanaz az általános iskolai tanító maradtam.
Zsófi, hagyd abba fordított maga felé. Ma elmondjuk mindenkinek. Ez lesz a legjobb meglepetés.
Bólintottam, próbálva visszafojtani az izgalmat. Hat éve vagyunk házasok, de az érintése még mindig megállítja a lélegzetemet. Pedig régen senki sem hitte, hogy sikerülhet közöttünk valami.
Tizenegy órára a sütemény össze volt rakva, a díszer világított, az ajándékok gondosan el voltak rejtve a szekrényben. Megszólalt a csengő. Mélyet lélegeztem, összesimítottam egy fürt hajam, és kinyitottam az ajtót.
Irén néni! Jó reggelt, milyen korán érkezett!
A küszöbön az anyósom állt egy hatalmas becsomagolt dobozzal. Tökéletesen megfésült haja (szalonba jár hetente másképp nem lehet) és gondosan felkent sminkje éles kontrasztot alkotott a otthoni köntösömmel és összefogatlan hajammal.
Zsófi csókkal levegőzött a vállam felett , korábban jöttem, hogy segítsek. Tudod, milyen fontos, hogy minden méltó legyen.
Csendben fogadtam a kabátját és a konyhába vezettem. Az ő segítség abban merült ki, hogy minden lépésemet irányította, és azonnal szóvá tette a hibákat különösen, ha valami olyanról volt szó, ami az ő ízlésével és státuszával javítható lett volna.
Jaj, ez meg mi? mutatott a süteményre, amit épp a hűtőből vettem ki. Magad készítetted? Miért nem rendeltél egy jó cukrászdából?
Szerettem volna én elkészíteni feleltem nyugodtan, és elővettem a tányérokat. Marcinak tetszik, amikor anya süt.
De hisz még kicsi, mit tud ő vonta össze a szemöldökét az anyós. És a vendégek? Mit szólnak hozzá? Zsófi, ne haragudj, de a cukrászda színvonal. Ez meg nos, otthonias.
Hallgattam, a terítéssel foglalkoztam. Hat éve hallgatom ezeket a megjegyzéseket. Hat éve kapom a célzásokat, hogy nem felelek meg az ideális meny képének.
Zsolt hol van? körülnézett. Még alszik? Az apja sem szeretett korán kelni.
A parkban van Marcinnal, hamarosan jönnek.
Az anyós kinyitotta a szekr
