Réka már nem akarta tovább elviselni a helyzetet. Nem értette, miért viselkedett Dávid most úgy vele elhagyta őt? Aznap este, amikor ismét későn jött haza, a nappaliban aludt le.
Reggel, miközben Dávid a reggelizőhez indult, Réka felült előtte.
Dávid, el tudnád mondani, mi folyik itt?
Mi a gondod?
Dávid kávét ivott, és igyekezett nem nézni rá.
Mióta megszülettek a fiúk, olyan lettél.
Nem vettem észre.
Dávid, már két évig együtt élünk, mint szomszédok. Te ezt észrevetted?
Hallgasd, mit akartál? A lakásban mindenhol játékok hevernek, tejfölös kását szaglik, a gyerekek kiabálnak Szerinted ez valakinek tetszik?
De ez a te fiaid!
Dávid felugrott, és idegesen a konyhában járkált.
A normális feleségek egy normális gyereket hoznak a világra, hogy csendben játszon a sarokban, ne zavarjon. Neked meg kettőt! Az anyám azt mondta, én nem hallgattam az olyanok, mint te, csak szaporodni tudnak!
Olyanok, mint én? Mik azok, Dávid?
Olyanok, akiknek nincs célja az életnek.
De te azt akartad, hogy felhagyjak az egyetemmel, mert a családra akartál koncentrálni!
Réka leült. Egy pillanatra csendben maradt, majd hozzáfűzte:
Azt hiszem, válni kellene.
Dávid egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:
Én benne vagyok. De ne kérjél táppénzt, én adok neked pénzt.
Dávid elfordult, és kimúlt a konyhából. Réka siránkozni akart, de a gyerekszobából zaj jött: a ikrek felébredtek, és figyelmet igényeltek.
Egy hét múlva összeszedte a cuccait, magával vitte a ikreket, és elköltözött. Nagy szobája volt egy elöregedett társasházban, amit a nagymamája hagyott örökül.
Az új házban új szomszédok voltak, szóval Réka mindenkivel meg akarta ismerni magát.
Az egyik oldalon egy morcos, de még nem idős férfi, a másik oldalon pedig egy vidám, hatvanéves hölgy lakott. Elsőként a férfihoz kopogott:
Jó napot! Új szomszéd vagyok, hoztam egy tortát, gyere be egy csésze tea mellé.
Réka erősen mosolygott. A férfi csak nézett rá, majd morcosan mondta:
Nem eszem édességet, és bezárta az ajtót a szemei előtt.
Réka vállra vállra vállát vonta, és Zsuzsannához ment, a hatvanéves hölgyhez. Zsuzsanna beleegyezett, de csak azért, hogy előadjon egy rövid beszédet.
Szóval, én szívesen pihenek délben, mert este sorozatot nézek. Remélem, a gyermekeitek nem zavarják a csendet. Kérlek, ne engedjétek, hogy a folyosón rohangáljanak, ne szennyezzenek, ne törjenek el semmit!
Hosszan beszélt, míg Réka csak szomorúan gondolta, hogy itt a jövője nem lesz édes.
A fiúkat bölcsődebe vitte, magát is ott dolgozó nevelőnőként. Kényelmes volt, mert csak addig dolgozott, míg Andort és Mátét haza kellett hozni. Bár a fizetés alig érte a forintot, Dávid ígérte, hogy segít.
Az első három hónapban, amíg a válás folyamatban volt, Dávid tényleg küldött pénzt. De azt követően már nem jött semmi, és Réka már két hónapja nem tudta fizetni a közös költséget.
A kapcsolat Zsuzsannával minden nappal romlott. Egy este, amikor Réka a konyhában etette a fiúkat, az egyik szomszéd, egy selymes köntösben, belépett.
Kedvesem, megoldottad már a pénzügyi gondot? Nem szeretném, hogy áram vagy gáz nélkül maradjatok.
Réka sóhajtott:
Még nem. Holnap megyek a volt férjemhez, úgy tűnik, elfelejtette a gyerekeket.
Zsuzsanna a asztalhoz lépett.
Minden nap tésztát adtok nekik Nem gondoljátok, hogy rossz anya vagytok?
Jó anyuka vagyok! Neked jobb lenne, ha nem szúrnád a fejedet.
Zsuzsanna felkiáltott, míg Iván, a másik szomszéd, a szobából kinézett, hallgatva a szitkozódást. Egy percig csak kártyálkodott, majd pénzt dobott a Zsuzsannának:
Csendesedj, itt a közös költség.
Zsuzsanna elhallgatott, de amikor Iván eltűnt, a hangja visszhangzott:
Megbánod majd!
Réka elsikarta, de később a volt férjéhez menve azt mondta:
Most nehéz időszakban vagyok, nem tudok fizetni.
Akkor etess, nem tiltok.
Alapozom a táppénz ügyet.
Nyugodtan, a fizetésemnek olyan kicsi a része, hogy könnyen sírt fogsz. És ne zaklasd már engem!
Réka könnyek között hazafelé sétált, a fizetés még egy hétre van, a pénz alig maradt. Otthon egy újabb meglepetés várt: a járóőri megjelenése. Zsuzsanna bejelentette, hogy Réka fenyegeti az életét, és a gyerekek éhesen vannak.
A járóőr egy órát beszélgetett vele, majd ezt mondta:
Jelenteni kell a felügyeletnek.
Miért? Nem csináltam semmi rosszat.
Így van. Jelzés jött, meg kell intéznünk.
Este Zsuzsanna újra megjelent a konyhában.
Ha a gyerekeid még egyszer megzavarják, a felügyelethez fordulok!
De ők csak gyerekek! Nem tudnak egy helyben ülni!
Ha rendesen táplálnád őket, aludnának, nem rohangálnának!
Réka kilépett a konyhából, a fiúk ijedten néztek rá.
Egyél, kedvesek vagyunk. A néni csak tréfálkozik, valójában kedves.
Miközben Réka a tűzhelyhez ment, Iván belépett, egy óriási zacskóval. Csendben felnyitotta a hűtőt, és betöltötte élelmiszerrel.
Bocs, rossz hűtőbe nyúltam.
Iván nem fordult meg, bepakolt mindent, és eltűnt. Réka csak állt a kapuban.
Két nap múlva, miután megkapta a fizetését, Réka megkérte Ivánt:
Köszönöm a termékeket. Itt van kétezer forint, majd hozok többet, csak mondd meg, mennyit kéne.
Ne hozd, nincs szükség.
Iván újra becsukta az ajtót. Eközben Zsuzsanna sikolyt vetett: Bálványok! Koldusok! Ki lesz belőletek ilyen nevelésből?!
Réka a gyerekeknek a szobába küldte a rendet, letörölte a padlót, és visszatért a saját ágyához, nem tudva, hogyan tovább. A fiúkat a székbe ültette, és mellette leült:
Ne sírjatok, egy kicsit türeljetek, majd valami megoldunk, és elhagyjuk ezt a helyet.
A fiúk mindkét oldalról körülölelték, apró kezük a régi anyjukkal.
A következő este, amikor a járóőri és egy férfi megjelent a bejáratnál, Réka kinyitotta az ajtót, és ott álltak két ismeretlen nő, a járóőr és egy férfi.
Üdvözlöm, Ön Valentina Szabó?
Igen.
Mi a felügyelet munkatársai vagyunk.
Miért?
Hadd átlépjünk.
A nők átkutatták a szobát, körbejárták a hűtőt, megvizsgálták a takarót.
Gyermekeket kell elvinni.
Mi? El akarják venni a gyerekeimet?
Andor és Máté mindkét oldalról körülölelték, sírva, hogy mi folyik. A járóőr a fiúkat kifogta, miközben a férfi Rékát erősen megfogta.
Anyám! Ne adjátok el minket!
Réka minden erejét összeszedve küzdött, de a férfi letartóztatta. A járóőr átvitte Mátét, miközben a fiúkat a lépcsőn kifelé vitte. A szobában csend lett, csak a kifogott szekrényben egy nagy fejsze maradt. Réka felkapta, egy gyors mosollyal, ami inkább szigorú ráncolás volt.
A fejszét felkarra vette, és a Zsuzsanna ajtajához ment, amikor azt felforgatták, és a sikoltozó Zsuzsanna alig tudta elmenekülni. Ekkor Iván előlépett, a fejszét elvonta.
Ostoba! Mit csinálsz?
Réka lelélegzett:
Nem érdekel már semmi.
Iván elvitte a kanapéra, adta a nyugtatótablettát. Réka bekapta, de tudta, hogy ha Iván elfordul, megszökik. A híd felé indult, de a fejébe nyomta a fáradtság, és elaludt.
Iván egy másik reggel felébresztette Rékát, és elmesélte:
Volt egy családom, feleség, két fiú. Nem értékeltem őket, azt hittem, hogy minden rendben van. Egy nap a feleség elhagyott, a ház felperzselt, a tűz elvitte mindent.
Mi történt veled? kérdezte Réka.
Ittam, veszekedtem, néhány évet börtönbe került, a lakásomat eladtam, visszakerültem ide, és most megpróbálok jó lenni.
A járóőr a nap végén hozott neki egy papírt, amelyen azt állították, hogy a felügyelet el fogja venni a gyerekeket, ha nem fizet. Réka csak nézte a papírt, a szemében könnycsepp csillant.
A következő nap, mikor a gyerekek ismét a szobában sírtak, Iván azt mondta:
Ne aggódj, minden rendben lesz.
Réka a szívében egy kis remény gyúlt, és a fiak megnyugtatták: Anyu, lesz még nap, mikor újra nevetünk.
Az élet lassan rendeződni kezdett. Zsuzsanna már nem jelent meg a szobában, és Réka Iván segítségével technikusként kezdett dolgozni egy helyi üzemben. Nem keresett milliókat, de a forint már elég volt a kenyérre és a tejre. Egyik nap, mikor véletlenül leejtette Iván kabátját, a telefonja felragyogott a képernyőn: a háttérképén Rékát látta. Felállt, és a szobába ment, ahol Iván a kanapén fekszik, a plafont bámulva.
Tudod, Iván, mindig is féltem, hogy túl sokat mondjak. De most már elmondtam, amit szeretnék. kezdte Réka.
Miről?
Hogy talán házas legyünk?
Iván egy pillanatra elgondolkodott, majd a kezével megérintette Rékát, és így szólt:
Nem tudok szépen beszélni, de tudd, hogy mindenért megteszek, amit csak tudok a fiúkkal.
A lakásban a szomszédok továbbra is beszélgetnek. Katalin, a hatvanéves hölgy, időnként megkérdezi:
Hogy áll a helyzet?
Jól vagyok, csak a forint egyre nehezebb, de megoldjuk. válaszolja Réka, miközben a gyerekek a kandalló mellett játszanak, és a ház körül a macskák nyávognak, mintha egy magyar mesét írnának.
