BENCE, AZ EGYETLEN
Bence minden hétvégén a ház melletti garázsban babrálta a motorját. Körülötte kuporogtak a kisfiúk, mint egy verebcsapat, és csodálattal figyelték, ahogy gazdájuk vagy a motort tisztítja, vagy csavaroz valamit, vagy pedig ronggyal fenyesre polírozza a nikkelezett alkatrészeket.
“Na, ez majd el fog repülni!” – mondogatták csodálkozva a kisfiúk. – “Bence, te elviszel minket egy kört?”
“Ne, magatok még aprók, a motor meg komoly dolog, nem bicikli…”
A kisfiúk sóhajtoztak, mire Bence így folytatta:
“Na jó, de csak a ház körül, azt megengedem…”
A “verebek” boldogan ugrándoztak, majd elfutottak focizni. Bence hazament, megmosdott, anyja pedig morogva ráfogta:
“Mikor lesz már neked barátnőd? A Kovácsék fiúi közül már mind a kettő megnősült, és még mind fiatalabbak nálad. Te meg csak a garázsban turkálsz a vasaldival!”
Az “vasaldit” anyja úgy hívta is, ahogy volt: a vén Trabi, amit nagyapja adott Bencének, miután leszerelt a seregből. Bence fényesre csiszolta, újrafestette, és működőképes állapotba hozta.
“A kis Trabim úgy ragyog, mintha újszülött lenne. Nagy örömet szerez vele nagyapának. Így már bárki megvenné. De hát eladni… azt nem tudnám. Túl sok munka van benne…”
“Persze, persze, de hatodik éve vagy már itthon, és még mindig nincs senkid. Attól félek, csak a vasalád marad neked, fiam. Pedig az igazi boldogság a családban van…” – sóhajtott Erzsébet néni.
“Hol találjak én lányt? Táncolni nem szeretek, a moziban meg sötét van, nem is látok senkit!” – nevetett Bence.
“Igazad van, és miről beszélgetne veled egy rendes lány? Bevallom, ez az én hibám is. Nem olvastál könyvet az iskolai feladaton kívül, színház nincs a városban, a múzeumba meg beléd nem lehet vasalni. Csak a kocsik, a motorok meg a technika jár a fejedben.”
“De hát én ebből élek, anyu! A szervizben dolgozom, és hidd el, a kezeimre van igény.”
“Hát persze, de mosdatlanok maradnak. Már csak sötét színű törülközőt merék neked adni, ha észrevetted volna. És mégis milyen lány beszélgetne veled kocsikról?” – mosolygott anyja.
“Milyen? Aki szeret!” – nézte Bence a kezeit.
“Először is menj el a múzeumba, fiam, hogy fejlessz egy kicsit.”
“Mit csinálnék ott egyedül? Semmi esetre!” – zárkózott el Bence.
“Hát miért egyedül? Nyári szünet van, menjél el unokaöccseddel, Pistikével. A nővéred is örülni fog, sétáljatok egyet, egyetek egy fagyit, és máris kulturális program lesz!”
“Felderítés a hölgyek után?” – kuncogott Bence anyja tervén.
Pár nap múlva, vacsora közben anyja bejelentette:
“Holnap szombat. Pistike átjön.”
“És?” – nem értette Bence.
“Megígértem neki, hogy mentek a múzeumba. Nagyon izgatott, ki is öltözött.”
“Á, hát a múzeum? Na jó, elmegyünk, ha már megígérted.”
Gyönyörű nap volt. Először beültek egy cukrászdába fagyizni, aztán kötelező körként a múzeumba.
“Siessenek, a csoport már indul, az első teremben csatlakozzanak!” – szólt a pénztárosnő.
Pistike elől furakodott, hogy jobban hallja a kalauz meséjét, Bence viszont hátrébb húzódott, mintha szégyellné magát.
De jól látta a lányt: törékeny volt, mint egy porcelánbaba, fehér ruhában, ékszerrel, égszínkék szemekkel. Megfogta Bencét a látvány.
A csoportban sok gyerek volt, a kalauz gyakran fordult hozzájuk, kérdéseket tett fel. A mutatópálcája a keze körül lebegett, mint valami varázslatos madár karmai.
Bence el nem vette róla a szemét.
A túra végén a lány eltűnt a múzeum folyosóján. Kint a napfényes meleg meglepte őket.
“Ott bent mennyire hűvös volt!” – mondta Pistike. – “Csak hát én nem mertem kérdezni…”
“Semmi baj, visszajövünk még, és akkor mindent megtudunk.” – Bence visszanézett a múzeumra, hogy megjegyezze a nyitvatartást. – “Már holnap!”
“Holnap?” – lepődött meg a kisfiú.
“Persze! Addig se felejtsük el a kérdéseket!” – Bence megpaskolta Pistike vállát, és jókedvűen hazamentek.
Anyja meglepődött, amikor a fiúk újra a múzeumba készültek, de nem szólt semmit. Másnap Bence már az ajtóban rákérdezett:
“A tegnapi kalauzlányt hogy hívják?”
“Több kalauz is dolgozik nálunk, fiatalember.”
Bence hebeBence zavartan leírta a lányt, mire a pénztáros mosolyogva válaszolt: “Aha, hát ő Gabriella, de ma nem itt van, a fővárosi csoportot vezeti városnézésen – jöjjön vissza holnap!”.
