– Szóval nem hívod meg az esküvőmre, kislányom? Szégyelled az anyádat?
Zsófia beleszeretett az osztálytársába, Ádámba, a ballagás évében. Ádám akkor még egy közönséges, jelentéktelen fiú volt. De a nyári szünet után hirtelen megnőtt, kikerekedtek a vállai. Egyszer tornán megrándult a lába, és Ádám a karján vitte az iskola rendelőjébe. Zsófi összebújt hozzá, és ekkor vette észre, milyen erős és jóképű lett.
Attól kezdve nem váltak el. Tavasszal Zsófia rájött, hogy várandós. A ballagás után összeházasodtak. Ádám nem tanult tovább, elment építőmunkásnak. Karácsony előtt megszületett a kislányuk, Eszti. Ádám segített a fiatal feleségének: sétáltatta a gyereket, amíg Zsófi mosott, főzött vagy aludt. Tavasszal besorozták katonának.
Aztán újabb szerencsétlenség: Zsófia apja elhagyta az anyját egy másik nőért. Az anyja összetörve kezdett elfonyni, elvesztette az életkedvét. Gyorsan előrehaladott rákot diagnosztizáltak nála, és két hónap múlva meghalt. Zsófi egyedül maradt a pici lányával. A anyósa néha betért, de csak azzal jött, hogy lebaszta Zsófiát, amiért elhanyagolja magát, a lakás rendetlen, a gyerek ápolatlan. Segíteni nem akart.
Az öreg szomszédasszony megsajnálta Zsófiát. Felkérte, hogy takarítson nála és vegyen be neki boltból, egy kis pénzért. Cserébe időnként vigyázott Esztire.
Zsófia küszködött, ahogy tudott. Végül hazatért Ádám a seregből, de azért jött, hogy közölje: a házasságuk tévedés volt, a gyerekkori szerelem elmúlt, és fiatalon butaságot csináltak. Azt vetette a szemére, hogy a terhességével megbilincselte, ő pedig tovább akar tanulni.
Zsófi egyedül maradt kicsi Esztivel. Senki sem volt, akinek panaszra nyílna segítségért, sírhatna. Kihajszolta magát, hogy egyedül nevelje fel a lányát. Eszti pedig gyönyörű, okos diákká nőtt fel. A fiúk rajongtak érte, de ő mindegyiktől elfordult.
– Nem tetszik senki? – kérdezte Zsófia.
– Dehogynem! Péter nem rossz, Máté is rendes, de… olyanok, mint mi. A szüleik is a fizetésük végét várják. Nem akarom ezt. Szép vagyok, és a szépségnek ára van.
– A szépség múlandó, kicsikém. Én is gyönyörű voltam, s láss, mi lett belőlem. Te meg…
– Ne hasonlíts magadhoz, anya! – vágott a szavába Eszti. – Nem tervezek gyereket, legalábbis nem most. Először jól férjhez megyek, gazdag, tehetséges férjet keresek.
– Hol találsz ilyet? A kis városunkban több ujj van a kezemen, mint gazdag ember. A gazdagok nem a mi világunkból választanak… – magyarázta Zsófia.
– Nem is itt maradok! Leérettségizek, felvételizek Budapestre. Ott több a lehetőség. Ja, anyu! Kell egy új ruha, cipő, és egy menő kabátot is megnéztem. Nem mehetek el így… – Eszti megmutatott egy elegáns ruhát, amire Zsófia hónapok óta gyűjtött.
Zsófia még egy mellékállást vállalt. Kimerülten érkezett haza, és rögtön aludni dőlt. Mindenből visszavett, csak hogy Esztinek meglegyen mindene. A szomszédok csodálták, micsoda okos, gyönyörű lányt nevelt fel egyedül. Zsófia büszke volt, de nem árulta el, mi mindenbe került neki. A lányával egyre távolabb kerültek egymástól.
Az érettségi után Eszti Budapestre költözött, Zsófi utolsó megtakarítását is magához csapta. Felvételizett, ritkán hívta haza az anyját, és ha az keresDe amikor Eszti egy nap súlyosan megbetegedett, és egyedül maradt a kórházi ágyon, csak akkor értette meg, hogy anyja szeretete volt mindig is az egyetlen igazi kincs az életében.
