Erzsébetnek volt a jubileuma – ötvenöt éves lett. A megünneplést nagyívben tervezték, egy hangulatos étteremben a Duna partján. Rengeteg vendég gyűlt össze: rokonok, barátok, kollégák. Hangosan mulatoztak, pohárköszöntőket mondtak Erzsébetnek, virágokkal és bókokkal halmozták el. Férje, Viktor, egy fényűző ajándékkal lepte meg – egy elegáns aranygyűrűt, amelyben zafír volt, és Erzsébet örömtől könnyezett. A műsorvezető mosolyogva jelentette be:
– Most pedig a menyasszonya szeretné köszönteni a jubilánsunkat!
A mikrofonhoz büszkén lépett elő Zsófia.
– Kedves Erzsébet néni – kezdte ünnepélyes hangon –, a család nevében egy különleges meglepetéssel készültem Önnek!
A vendégek kíváncsian suttogtak, várva, mi jöhet. Erzsébet boldogan állt fel, készülve egy megható vagy szívből jövő pillanatra. De azt elképzelni sem tudta, milyen „meglepetést” tartogatott neki a menyasszony.
Zsófia soha nem volt szimpatikus sem a férje, Miklós szüleinek, sem az idősebb nővérének, Annának. Úgy tűnt, ez csak egy szokványos história a nehéz kapcsolatokról a pár rokonai között, de ezúttal maga Zsófia volt a fő problémaforrás.
Miklós gyerekkora óta engedékeny volt. Iskolában mindig a többséget követte. Ha a fiúk jéghokizni hívták, velük ment, akkor is, ha inkább otthon maradt volna egy könyvvel. Ha valaki ráuszították, hogy bunkót mondjon egy osztálytársnőjüknek, Évának, bár szégyellte, megtette, annak ellenére, hogy titokban tetszett neki a lány.
Ez mindenben így volt. Miklós ritkán hozott saját döntéseket, mintha félt volna a saját árnyékától is. Nővére, Anna, nyíltan gyávának nevezte. Anyja, Erzsébet, bár megfeddte a lányát az éles szavakért, mélyen egyetértett vele. Hogy lehet, hogy ugyanazon szülőknek ilyen különböző gyerekeik lettek? Miklóst is ugyanúgy adták nevelésbe: nem kényeztették, nem ugrottak minden megsértődésére, megtanították, hogy egy férfinek ki kell állnia magáért.
Az apa sportolásra, az anya irodalomra és művészetekre nevelte. De úgy látszik, a természet többet nyom a latban, mint a nevelés. Erzsébet nem akarta törni a fiát, erőszakot alkalmazni a természetén. És így megtanulták elfogadni, amilyenné vált.
Amikor Miklós hazaAmikor Miklós haza vitte Zsófiát, senki sem lepődött meg – mindenki látta, hogy a fiú végre megtalálta az ő “parancsnokát”, aki irányítani fogja az életét.
