Bogi forgolódott a kis budapesti lakásában, szorongva szorította a telefonját, amelyen ismét felvillant a hitelkifizetési emlékeztető. Szívébe szorult a kétség: hogyan fogja eltartani a családját, ha lánya és veje egyre nehezebb terhet tesznek a vállára? Minden akkor kezdődött, amikor idősebb lánya, a 19 éves Zsófi bejelentette, hogy gyermeket vár és házasodni készül.
Bogi már régebben is együtt dolgozott Marival, egy bölcs és érzékeny nővel. Mari egyedül nevelt két lányt: Zsófit, aki 19 éves volt, és a 10 éves Lilit. Eddig Mari nem panaszkodott a gyerekeire. Zsófi szorgalmasan tanult az egyetemen, Lili pedig kitűnt az iskolában. Mindketten engedelmesek, példásak voltak, és Mari büszke volt rájuk, mindegy, hogy egyedül kellett megküzdjön a gondokkal.
De a második évben Zsófi megismerkedett Tammal, az első szerelmével. A fiú vidékről jött, de Mari, miután találkozott vele, jóváhagyta lánya választását. Tamás kedvesnek, őszintének tűnt, nem akármilyen kalandor. Hamarosan a szerelmesek úgy döntöttek, együtt fognak élni. Hogy ne kelljen albérletre költeniük, átköltöztek Marihoz. A nő ellenezte ezt a sietséget – hiszen Zsófi még csak 19 éves, előtte lenne az egyetem, a saját lábára állás. De választása nem maradt.
Mari háromszobás lakásban élt, de a szobák picik voltak, a családnak így is szűkösen volt. Tamás megjelenése, a leendő vejéé, csak rontott a helyzeten. Mari türtőztette magát, de hamarosan megtudta az igazi okot a sietség mögött: Zsófi bevallotta, hogy terhes, és hogy Tamással össze akarnak házasodni. Mari úgy érezte, mintha a föld kiesne alóla. A lánya, aki alig kezdett felnőni, már anya akart lenni.
Tamás nem dolgozott. Ő is, akárcsak Zsófi, nappali tagozaton tanult, és egyikük sem akart levelezőre átiratkozik. A lagzit viszont úgy tervezték, mintha hollywoodi sztárok lennének. Kiválasztották Budapest egyik legdrágább éttermét, tucatnyi vendéget hívtak, Zsófi pedig egy divattervezői ruhát rendelt, mintha egy divatbemutatón lenne. Mari próbált tiltakozni, megmagyarázni, hogy neki nincs ennyi pénze, de Zsófi a hasára kapva sírva fakadt:
— Anyu, komolyan? A kicsi unokádra már sajnálod?
Mari összeszorított foggal fizetett mindent. A megtakarításából vette elő a pénzt, amit vészhelyzetre gyűjtött, és még úMari még egy új hitelt is felvett, remélve, hogy az esküvő után a fiatalok észhez térnek és elkezdenek dolgozni, de hamarosan rádöbbent, hogy hiába várja a változást.
