„Többé nem kellesz” – Így hagyta el a feleségét egy férfi, mikor anya lehett volna
Amikor Gyöngyi péntek estére hazament a munkából, fogalma sem volt, hogy ez a nap felforgatja majd az életét. Bekopogtatta a lakás ajtaját, és szokás szerint odaszólt:
– Drágám, itthon vagyok!
Csend. Az egész ház szokatlanul csendes volt.
– Furcsa… Már itt kéne lennie – gondolta magában, és a hálószoba felé indult.
Amikor belépett, megállt, mint aki villámcsapást kapott. István, a férje, épp gyorsan pakolta a cuccait egy bőröndbe.
– Isti… Mit csinálsz? – suttogta Gyöngyi, alig hisz a szemének.
– Elmegyek – felelte nyugodtan, anélkül, hogy ránézett volna.
– Hogy elmész?! Miért?! Mi történt?
– Minden a te apád miatt – mornogta ingerülten.
– Az apám?!… És ő most hogy jön ide?
Gyöngyi nem értett semmit – sem a szavakat, sem a történések mögötti logikát. Közben pedig a házassága, amibe annyi szeretetet és türelmet fektetett, szétesett a szeme előtt.
Akkor ismerkedtek meg, amikor Gyöngyi huszonnyolc éves volt. István nyolc évvel idősebb volt – magabiztos, vonzó, tapasztalt. Akkor úgy érezte, megtalálta az igazi férfit. A család, a barátok, mindenki azt hajtogatta, ideje férjhez menni. Az óra ketyeg, a kor már nem a legjobb. Gyöngyi így minden kérőt potenciális férjeként kezdett el nézni – ami persze elriasztotta a pasikat.
De Istvánnal más volt. Egy kolléganőn keresztül találkoztak egy kávézóban, beszélgettek, és onnantól kezdve ment minden magától. Udvarias volt, figyelmes. És amikor megtudta, hogy Gyöngyinek saját lakása van, új autója, jó állása a városházán, ráadásul üzletember apja – hirtelen még gondosabb és szeretőbb lett.
Egy év múlva pompás esküvőt tartottak. Mindent az apja fizetett. István nem ellenkezett. Sőt, örömmel fogadta el, amikor az após boltjaiban kapott eladói állást.
Az elején minden tökéletesnek tűnt: utazások, éttermek, ajándékok. Csak egy dolog zavart: István nem fizetett soha semmiért. Mindent Gyöngyi állt. Először nem törődött vele, aztán kérni kezdte, végül könyörgött.
– Miért nekem kell mindent viselnem? – panaszkodott egy barátnőjének. – Nő akarok lenni, akit gondoznak, védelmeznek.
De István csak nevetett:
– Édesem, ne legyél naiv. Minden rendben van. Ne foglalkozz ilyen apróságokkal.
A munkahelyén semmit sem csinált, legtöbbször a telefonját nyomkodta, a pénzt pedig a saját számlájára tette félre. Gyöngyi erre sosem jött rá.
Aztán beteg lett. Komolyan. Egy hónapot kórházban töltött. A szülei minden nap meglátogatták, István ritkán. Amikor hazatért, ledöbbent: kosz, mosatlan edények, a padló tele szeméttel.
– Te egyáltalán nem takarítottál?! – kiáltott fel.
– Hát miért is tettem volna? Ez a nő dolga – válaszolta lustán.
– De kórházban voltam, Isti! És akkor is nekem kell mindent elrendezni?!
– Hát most már itthon vagy. Takaríts hát.
Gyöngyi, alig bírt a lábán, kihívott egy takarítócéget. Az orvos szerint egy év kellett a felépüléshez. A gyerekvállalásról szó sem lehetett.
Amikor egy év múlva az orvosok végre engedélyezték, izgatottan közölte a férjével.
– Képzeld! Most már lehetne… Kezdhetjük a tervezést!
– Hát… Nem most van kedvem ehhez – mormogta, a játékvezérlőjébe temetkezve. Az új konzol, amit az ő pénzéből vett, most már az élete értelme volt.
Hetek teltek el, továbbra is elkente a témát. Aztán egy nap ezt mondta:
– Tudod, Gyöngyi… Elmegyek. És nem akarok tőled gyereket.
– Mit beszélsz?!
– Nem szeretlek. Sőt, soha nem is szerettelek. Kényelmes volt veled. Lakás, pénz, autó. De most már elegem van belőled. Meguntalak. Többé nem kellesz.
– Isti, te… te nem teheted ezt! Láttad, mennyit küzdöttem, vártam!…
– A csőd az a te problémád. Nem az enyém. Én szabad ember vagyok.
Becsukta a bőröndöt, beledobta a konzolt – és kilépett az ajtón.
Gyöngyi nem evett, nem aludt, csak ült a lakásban, a semmibe bámulva. Három nap múlva az aggódó szülei érkeztek. Az apja, amikor meglátta lányát ebben az állapotban, alig tudta visszafogni a dühét.
Magukkal vitték a nyaralójukba. Istvánt még aznap este kirúgták. Nem sokkal később pedig Tibor bácsinak sikerült ismerősökön keresztül nullázni a veje bankszámláját. Az egész „megtakarítása” – eltűnt.
István üres zsebbel, munka és lakás nélkül maradt. Alig volt pénze egy szoba bérlésére. Mit kezdjen magával – fogalma sem volt.
Gyöngyi viszont pár hónap múlva új munkába állt. Ott megismerkedett egy Gábor nevű férfival. Nem volt fiatal, de becsületes, nyugodt volt, és első látásra mély tisztelettel és kedvességgel fordult hozzá.
Fél év múlva pedig kis csoda történt az életében: két csík a tesztÉs amikor Gábor a karjaiba zárta, tudta, hogy végre megtalálta azt az igazit, aki nem a pénzéért, hanem önmagáért szereti.
