Tudod, Jancsi, ő a nővéred, én meg a feleséged. És már nem bírom nézni, hogy mindent elviszel a gyerekeinktől, és Orsinak adod.
Jancsi maga is tudta, hogy a feleségének igaza van, de másként nem tudott cselekedni. Amikor a nővére segítségre szorult, mindig elsőként nyújtott kezet, és ez így volt már gyerekkora óta.
Jancsika, add ide a szöget! kiáltotta a hétéves Orsi, egy zsámolyon állva a régi pajta mellett.
De minek neked szög? kérdezte gyanakodva a kilencéves testvér.
Hát egy macskaházat akarok csinálni.
Megint?! Múltkor is segítettem, de a macska aludni sem ment bele, te meg egy hétig duzzogtál.
Most más lesz, mert anyaggal fogom bevonni.
Így nőttek fel mint két hajtás egy gyökérből. Anyukájuk a gyárban dolgozott, apjuk korán eltávozott. Jancsi, noha még kicsi volt, átvette a férfi szerepét a házban. Megtanult biciklit javítani, csapot cserélni, vacsorát melegíteni.
Jancsika, szerinted felnövök, és színésznő leszek?
Már most az vagy. Tegnap is, mikor elestél és sírtál, aztán vigyorogva ettél lekvárt az igazi színház volt.
Az évek elszaladtak. Jancsi villanyszerelő lett, a városba költözött, feleségül vette Katalint.
Orsi tanítónőnek tanult, kollégiumban élt, és amikor csak tudott, hazalátogatott a bátyjához.
Kati csak sóhajtott:
Jancsi, a nővéred már felnőtt. Nem lenne itt az ideje, hogy magára maradjon?
Nem egy bőrönd, amit el lehet dobni válaszolta Jancsi halkan. Ő a nővérem.
A tanulmányai után Orsit falura osztották. Egy szobája volt a hideg koliépületben, egy régi tűzhelye és a minimális fizetése. Jancsi minden ünnepkor hazautazott:
Megmondtam, vegyél egy hősugárzót!
Most nincs rá pénzem, a gyerekeknek könyveket kell vennem.
Hoztam neked. És egy kabátot is.
Kati nem fog haragudni?
Dehogynem. De te ne fagyj meg.
Egyszer sírva hívta fel:
Bátyám gyereket várok.
Hát, gratulálok de miért a könnyek?
Elhagyott. Azt mondta, nem áll készen erre.
Hát, rosszabbul jár. Kitartás. Elmegyek hozzád.
De nem kell Megoldom valahogy
Húgom, ez nem vita tárgya.
Másnap ment. Vitt élelmet, pénzt, takarót és babaruhákat.
Kati nagyon mérges mondta, amint a konyhaasztalnál ült.
Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek
Figyelj. A feleségem jó asszony, de nem ő nevelt fel engem.
Te tudod, hogy ez már nem csak úgy egy elvesztett telefon. Ez komoly
Pont ezért vagyok itt.
Jancsi mellette állt a legfontosabb napon. A kezében tartotta az unokaöccsét, mint egy kincs.
Hogy hívják?
Máté.
Szép név. Majd ha felnő, megvéd téged, mint én.
A gyerek születése után is rendszeresen segített. Pénzt a tápszerre, javítást a szobában, babakocsit. Kati közben csendben eltávolodott.
Egy este azt mondta:
Jancsi, nem bánom, ha segítesz Orsinak. De ha mindig a mi családi költségvetésünkből veszel el, az már nem segítség. Ez veszteség nekünk.
Értem. De én másként nem tudok.
Én meg nem tudok úgy élni, hogy mindig ő az első, mi meg a második.
Jancsi hallgatott. Ugyanúgy szerette a nővérét is, meg a feleségét is.
Idővel Orsi talpra állt. Gyerekeknek nyitott kört, becsülték, szerették a faluban. A fia is nőtt, engedelmes, csendes fiú lett.
Jancsi ritkábban ment. De mindig vitt valamit:
Mátéka, nézd, mit hoztam neked építőkockát!
Anyu azt mondta, hogy öregebbek vagytok már te meg Kati néni, nehéz nektek, nekünk meg kevesebbet kell költenünk.
Hát, még nem vagyok olyan öreg, mint gondolja az anyád.
Amikor Jancsi ötven éves lett, súlyosan megbetegedett. Akkor Orsi felutazott a városba lekváros üvegekkel, házi fasírttal és a fiával.
Kati, takaríthatok? Jancsinak mindig rendetlenség van az asztalán mosolygott Orsi.
Takaríts. És tedd fel a fasírtot. Nélküled úgyse eszik semmit.
Ez nem igaz! mormogta Jancsi a kanapéról.
Persze, hogy nem. Csak hát egy hét alatt lefogyott
Nevettek, mint gyerekkorukban. És Kati akkor először nem irigységgel, hanem megértéssel nézett Orsira.
Tudod mondta halkan, mikor Orsi kiment a konyhába , igazad volt. Jó ember. Csak azt hittem, hogy választanod kell közöttünk.
Sosem kellett választanom. A szívemben mindkettőtöknek van hely.
Egy évvel később Katival és Jancsival megszületett az unokájuk.
Máté egyetemista lett. Orsi továbbra is tanított a faluban, minden vasárnap felhívta a bátyját.
Hogy vagy?
Hát, semmi különös. Kati híme
