Zsuzsika, találkozunk három nap múlva! És ne felejtsd el sütni a híres húsos pitédet, az valami isteni! csicsergett a telefonba anyósom, Piroska néni.
De Zsuzsa lelkesedése finoman szólva is hiányzott. Amint befejezte a hívást, nagyot sóhajtva rogyott le a székre. Néhány nap múlva jött a húsvét. Az összes férje, Misi rokonai hozzájuk gyűltek.
Ilyen tágas lakásotokban mindenkinek jut hely. Régen összepréselődtünk a kis szobáinkban, de itt végre leülhet az egész nagy család! jelentette ki Piroska néni már két éve.
Azóta Zsuzsa inkább utálta ezt a túl nagyra sikeredett háromszobás panelt, amit még hosszú évekig kell törleszteniük. Pusztán a hely miatt jött át mind ide a pereputty: mindenki nála csinálta a felfordulást és elvette az alvásidejét.
A konyhába besétált Misi, puszit nyomott Zsuzsa hajára.
Minden megvan anyuval? kérdezte.
Ja, ismét nálunk lesz az ünnep, nyögött fel Zsuzsa. Nem beszélnél vele te helyettem?
Misi homlokát ráncolta.
Jaj, de hát tudod, hogy imád téged anyu, na meg a főztödet! Hogy mondhatnám neki, hogy most ne jöjjön? Ráadásul már nyugdíjas, nem várhatjuk tőle, hogy főzzön mindenki másra is. Emlékezz rá, négy gyereket nevelt fel, igazán megérdemli a pihenést.
Zsuzsa mindig beadta a derekát a férje érvelésének. De magában csak azt hajtogatta: “És ki gondoskodik rólam? Miért kell nekem minden ünnepen elviselni a terhet?”
Panaszkodni persze felesleges volt. Nem akart veszekedni Misivel vagy tönkretenni a családi harmóniát. Így hát másnap elbattyogott a piacra, hogy beszerezze az alapanyagokat. Húsvét előtti nap meg beleállt a konyhai hadműveletbe, ami tartott is késő éjszakáig. Jöttek sorban az anyós összes gyerekei családostul vagyis jóval több mint tízen voltak!
Csak én pörgök itt egyedül?! Tényleg senki sem tudna besegíteni? Ha már nem anyád, akkor a sógornők, legalább valamelyik? Vagy mindenki kiérdemelte már a nagy pihenést? méltatlankodott Zsuzsa, miközben a pite tésztáját dagasztotta.
Misi szinte értetlenül nézett rá:
Hát de tudod, hogy mi, fiúk egyáltalán nem tudunk főzni. A sógornőknek meg hát egyiknél pici gyerek van, másik sokat dolgozik, nem szakíthatom ki csak úgy őket, Zsuzsa, az nem lenne korrekt.
Engem persze lehet. Én is dolgozom, csak épp itthonról. Nem vagyok kevésbé fáradt attól!
Ne haragudj, húzta át a derekán a karját a férje. Majd meglátod, minden rendben lesz: együtt ünneplünk, mindenki csak ámul majd a sütijeiden, aztán jókedvű leszel, meglásd!
Zsuzsa újra beadta a derekát, de éjfél után holtfáradtan se tudott elaludni. Egyfolytában csak járt az agya: “Minek nekem az a sok dícséret? Én is szeretném egyszer megúszni a készülődést se időt, se pénzt, se erőt nem áldozni ilyesmire.”
Hajnalban, mikor végre el tudott szundítani, csörgött a telefon: Piroska néni volt az, aki már korán köszöntötte elsőként a nagyobbik fiú családját, közben bejelentette:
Egy órán belül ott leszünk mindannyian! Tegnap szóltam a gyerekeknek. Kezdheted teríteni az asztalt! mondta csupa vidám hangon.
Zsuzsa szó szerint képtelen volt kikászálódni az ágyból. Már előre látta, ahogy százszor szaladgál majd a konyha meg az étkező között, vég nélkül pakolja az edényeket, majd mindent neki kell elpakolni
Nem akarom… nyöszörgött bele a párnába.
Zsuzsa, miért fekszel még? Jön mindjárt anyám, meg a vendégek! jelent meg az ajtóban Misi, kissé rosszallón ránézve.
Már kelek motyogta kelletlenül Zsuzsa, és próbált erőt gyűjteni. Menni fog, képes vagyok rá, erős vagyok bíztatta magát, aztán kimászott a fürdőbe arcot mosni.
Persze mindent sikerült még időben feltálalni, felmelegíteni.
A nagy asztalnál ment a beszélgetés, nevetgélés, a családok történeteket meséltek egymásnak. Zsuzsa mellett anyósa ült, és nem győzte fényezni:
Hát milyen nagyszerű szakácsnő a mi Zsuzsink! Minden olyan finom lett, lányom, én biztos nem tudtam volna így összehozni ezt az asztalt! Piroska néni szélesen mosolygott és elismerően szorította Zsuzsa kezét.
Ő kelletlenül fogadta a dicséreteket, de gyakran kisurrant a teraszra, nehogy rá kérdezzenek a gyerekvállalásra. Misivel azt beszélték, még várnak, míg stabilabb lesz az életük, de a rokonokat ez vajmi kevéssé érdekelte.
Zsuzsikám! hallatszott Piroska néni hangja. Itt az ideje behozni a desszertet, hová tűntél?
Kinyitotta az erkélyajtót, és bejött fölé Piroska néni.
Te dohányzol? kérdezte meglepve.
Mi? Dehogy! kapta fel a fejét Zsuzsa. Csak friss levegő kellett, úgy befülledt bent minden.
Hát aztán ne is próbálkozz ilyesmivel, még adós vagy nekem néhány unokával! csóválta meg játékosan az ujját.
Zsuzsa erőltetett mosolyt küldött, de anyósa ezt fel sem fogta.
Gyerünk, most már ideje lepakolni és behozni a tortát is!
Megyek már
Ahogy visszaértek a nappaliba, Piroska néni azonnal lerogyott a székére, Zsuzsa meg megint csak egyedül szedte le az asztalt, vitte a mosatlant, szervírozta a tortát, kiosztotta az evőeszközöket. Minden tennivaló rá maradt.
Ez a torta valami csoda, tényleg a világ legjobbja! áradozott újra az anyós.
Zsuzsa igyekezett elpucolni a konyhába mosogatni, csak hogy legalább addig is békén hagyják. Ilyenkor sajnálta csak igazán, hogy még mindig nincs mosogatógépük mindig elhalasztották a vételt.
Két óra múlva kezdtek gyülekezni a kabátok, összepakolni a csomagokat.
Misikém, hazavinnél? kérdezte Piroska néni.
Persze, csak felkapom a kulcsot.
Amikor Zsuzsa végre egyedül maradt otthon, levetődött a kanapéra. A lakásban óriási zűrzavar: a vendégsereg és egy tucatnyi gyerek megtette a magáét. A tegnapi takarításból semmi nyoma nem maradt.
Fel kéne állni és mindent befejezni, mondta magának. Ha most nem csinálom meg, holnap még jobban utálni fogom magam. Na, hajrá
Csendben felsóhajtva állt fel, belevágott a romeltakarításba. A piszkos edények, terítők, konyharuhák egyenesen mentek is a mosásba, az asztal kikerült a sarokba. Mosogatás, maradékok dobozba, porszívózás, felmosás szépen sorban mindent rendbe tett.
Ezért tényleg megérdemlek valami jót…
Feltöltött egy kád vizet, beledobta a kedvenc fürdősó golyóját, indított egy kis zenét. Forró víz, relax, végre elernyedhetett. Megnézte a telefonját, és ott várt a férjétől egy üzenet:
Anyu kérte, hogy maradjak. Majd holnap jövök haza.
Hát, ezen nem csodálkozom. Mint mindig…
Misi pontosan tudta, hogy Zsuzsa pont ma pakol el mindent, de inkább anyjánál maradt, mint hogy segítsen neki.
Na, ahogy ők bánnak velem, úgy fogok én is velük. Elég volt, kész!
Eltelt egy hónap, és közeledett a következő ünnep. Piroska néni telefonja gyorsan meg is szólalt:
Zsuzsikám, készítsd elő a lakást, megyünk pénteken ünnepelni a legkisebb fiú szülinapját!
Persze, a lakás a régi, csak főzni most valaki másnak kéne. Elsöprő munkám van, be kell mennem az irodába, nem tudom, mikor végzek sóhajtott Zsuzsa ál-szomorúan. Lehet, hogy még az ünnepre sem érek haza…
Tessék? Az meg hogy lehet?
Hát, munka… mit csináljak…
Jó, majd kitalálok valamit. Jaj, de kár… sóhajtott anyós.
Szia, minden jót! mondta Zsuzsa, és letette a telefont mosolyogva.
Az ünnepi estét inkább a barátnőjénél töltötte. Másnap azonnal Misit hajtotta takarítani elvégre a testvére szülinapja volt, nem az övé.
Anyósa közelgő kerek szülinapjára már előre szabadságot vett ki, és meglátogatta a saját szüleit egy másik városban. Az ajándékot megelőzően adta át, mellé pedig bejelentette:
És akkor hol ülünk le ünnepelni?
Misi majd beenged mindenkit, csak én most nem leszek itthon.
És az étel?
Rendelhettek valamit, vagy a többi sógornő főzhet. Biztosan sikerülni fog!
Aztán a következő ünnepeken Zsuzsa otthon volt ugyan, de már csak hidegtálakat és bolti tortát tálalt. Mindig ugyanazt mondta:
Sajnos megint nem volt időm főzni, nagyon el vagyok havazva a munkával. Ha akartok, tudtok rendelni is bármit.
Csakhogy senkinek nem akaródzott a saját pénzét elkölteni. Szilveszterre aztán mindenki megértette, hogy Zsuzsa szerepéből nem lehet többet ingyen ünnepséget kihozni. A nagy családi együttlétek iránti lelkesedés persze rögtön lelohadt.
Ezt a szilvesztert végül kettesben töltötte Misivel: koccintottak pezsgővel, Zsuzsa pedig arra gondolt, hogy ez igen, sikerült! És ezt igazán megünnepelhetem egy pohár buborékossal!
