Olga egész nap a szilveszteri ünneplésre készült: takarított, főzött, megterítette az asztalt. Ez volt az első újéve, amit nem a szüleivel, hanem a szerelmével töltött. Már három hónapja élt Tóni lakásában, aki 15 évvel idősebb nála, elvált, gyerektartást fizet és néha szeret inni… De mindez nem számít, ha szeretsz valakit. Hogy mivel fogta meg Tóni Olgát, senki sem értette: távol állt a jóképűségtől, inkább rossz külsejű volt, nehéz természetű, hihetetlenül fösvény, pénze sosem volt – ha mégis, csak magára költötte. És Olga pont ebbe a csodabogárba szeretett bele. Három hónapon át abban reménykedett, hogy Tóni végre meglátja benne a dolgos, engedelmes asszonyt, és feleségül akarja venni. Tóni is mondogatta: „Először lakjunk együtt, hadd lássam, milyen háziasszony vagy. Hátha pont olyan vagy, mint az exem.” Hogy az exe milyen volt, Olga sosem tudta meg, mert Tóni erről mindig kitérően beszélt. Ezért Olga mindent beleadott: nem szólt, ha Tóni ittasan ért haza, főzött, mosott, takarított, a bevásárlást is ő finanszírozta („nehogy azt higgye, pénzéhes vagyok”), a karácsonyi-újévi asztalt is a saját pénzéből terítette, sőt még egy új telefont is vett ajándékba. Miközben Olga izgulva készülődött, az ő csodás Tónija sem töltötte tétlenül az időt: haverjaival ivott. Részegen ért haza, és bejelentette, hogy szilveszterkor vendégeik lesznek – a saját barátai, akiket Olga nem is ismert. Az asztal terítve, egy óra múlva éjfél, a hangulat oda, de Olga türtőztette magát, nehogy olyan legyen, mint a „volt feleség”. Fél órával éjfél előtt betoppant a részeg társaság, Tóni egyből felvidult, mindenkinek helyet szorított az asztalnál, és folytatódott a tivornya. Olgát be sem mutatta – mintha ott sem lett volna. Mindenki saját beszélgetésével volt elfoglalva, nevettek, ittak. Mikor Olga szólt, hogy két perc múlva éjfél, ideje lenne pezsgőt tölteni, úgy néztek rá, mintha hívatlan vendég lenne. – És ez ki? – kérdezte egy részeg nő, mire Tóni vigyorogva felelte: – Az ágybeli szomszédom – és mindenki nevetett rajta. A társaság a vacsoráját ette, amit Olga főzött, de őt közben kinevették. Ahogy harangoztak, Tóni barátai a lány naivitásán vihorásztak, dicsérték Tónit, amiért „ingyen szakácsnőt és bejárónőt” szerzett, Tóni pedig még csak meg sem védte őt, hanem együtt nevetett velük, miközben habzsolta Olga főztjét és „törölte rajta a lábát”. Olga szó nélkül kiment, összepakolta a holmiját és hazament a szüleihez. Ennél szörnyűbb szilvesztere még nem volt. Anyja csak ennyit mondott: „Ugye, megmondtam”, apja megkönnyebbült. Olga kisírta magából minden csalódását, és végre levette a rózsaszín szemüveget. Egy héttel később, mikor Tóni pénze elfogyott, megjelent Olgánál, mintha mi sem történt volna: – Most miért mentél el? Megsértődtél? – kérdezte, majd mikor látta, hogy a lány nem hajlik kibékülni, előrukkolt: – Szép, amit csinálsz, te anyádnál-apádnál heverészel, nekem meg egér cincog a hűtőben! Pont úgy viselkedsz, mint az exem! Olgát annyira ledöbbentette a pofátlanság, hogy szavakat sem talált. Pedig sokszor elképzelte, hogyan mondja majd meg a magáét, de most csak annyi tellett tőle, hogy elküldte melegebb éghajlatra, és becsapta az ajtót. Így kezdődött Olga új élete, éppen újévkor.

Zsófia már reggel óta a szilveszter estére készült: takarított, főzött, terített. Ez volt az első újévi ünnepe, amit nem a szüleivel, hanem a szerelmével töltött.

Már harmadik hónapja lakott együtt Gáborral az ő lakásában. Gábor tizenöt évvel idősebb volt nála, már elvált, tartásdíjat fizetett, és néha szeretett is inni De Zsófia szemében mindez semmiség volt, amikor szereti az ember a másikat. Hogy mivel vett le a lábáról? Senki sem értette, sőt, biztosan állítható, hogy nem volt jóképű, inkább szinte csúnyácska, makacs természete volt, az irigység is túltesz rajta, és sosem volt pénze. Ha pedig volt egy kis pénze, azt csak magára költötte. Mégis, ebbe a csodabogárba lett szerelmes Zsófia.

Zsófi egész három hónapig abban reménykedett, Gábor majd észreveszi, milyen alkalmazkodó és dolgos nő, és biztosan feleségül akarja venni. Ő maga mondta: Előbb éljünk együtt, nézzük meg, milyen háziasszony vagy. Különben még te is olyan leszel, mint az exem. Hogy milyen volt az az ex, Zsófi sose tudta meg, Gábor sosem beszélt róla világosan. Ezért Zsófia még jobban igyekezett, elhalmozta Gábort minden jóval: nem balhézott, ha részegen jött haza, főzött, mosott, takarított, vásárolt ételt a saját pénzéből (nehogy Gábor azt gondolja, hogy érdekből van mellette). A szilveszteri vacsorára is ő költötte a saját forintjait. Sőt, még új mobilt is vett Gábornak ajándékba.

Miközben Zsófia serényen készülődött, Gábor sem tétlenkedett: a maga módján készült az ünnepre, vagyis berúgott a haverjaival. Vidáman toppant be, majd közölte, hogy szilveszterkor hozzájuk jönnek a barátai akiket Zsófia addig sosem látott. Zsófia már megterítette az asztalt, egy óra múlva éjfél, de a kedve elment az egésztől, csak azért nem szólt semmit, mert nem akart úgy viselkedni, mint Gábor exfelesége.

Fél órával éjfél előtt egy hangos, részeg társaság zúdult be hozzájuk, férfiak és nők vegyesen. Gábor rögtön feldobódott, mindenkit az asztalhoz ültetett, s folytatódott az ivászat. Zsófit Gábor be sem mutatta senkinek, senki nem törődött vele csak ültek, ittak, nevettek saját poénjaikon, beszélgettek. Mikor Zsófi szólt, hogy két perc múlva éjfél, töltsenek pezsgőt, úgy néztek rá, mintha ő lenne a hívatlan vendég.

Ki ez? kérdezte kissé részegen az egyik nő.

Az ágybérlőm vágta rá Gábor nevetve, mire a többiek is hangosan nevettek Zsófián.

Az ételeket, amiket Zsófia készített, jóízűen ették, közben pedig őt gúnyolták. Éjfélkor a harangszó alatt Zsófiát csúfolták naivsága miatt, elismerően paskolták Gábor vállát, hogy milyen okos húzás, hogy talált magának egy ingyen szakácsnőt és házvezetőnőt. Gábor nem védte meg Zsófit, csak nevetett együtt a többiekkel, zabálta az ételt, amit Zsófi vett és főzött, és megalázta őt.

Zsófia halkan felállt, összepakolta a cuccait, és elment a szüleihez. Ilyen borzasztó szilvesztere még sosem volt. Az anyja csak legyintett: Mondtam én neked. Az apja megkönnyebbült sóhaja után Zsófi, miután kisírta magát, végre levette a rózsaszín szemüveget.

Egy hét múlva, amikor Gábornak elfogyott a pénze, megjelent Zsófiánál, mintha mi sem történt volna, és megkérdezte:

Na mi van, megsértődtél? amikor látta, Zsófi nem akarja folytatni, támadó hangnemre váltott: Jól van, akkor jól vagy anyádéknál, közben nálam már az egér is éhen hal a hűtőben! Most kezded úgy viselkedni, mint az exem!

Zsófia a döbbenettől szólni sem tudott. Többször végiggondolta, mit fog mondani Gábornak, ha eljön, de most meg sem tudott szólalni. Egy dolgot tudott csak: elküldte őt a fenébe, és rácsapta az ajtót.

Így hát, Zsófi újévkor új életet kezdett.