Orsi és Marika néni üldögéltek a régi, nyikorgó ágy szélén. Mindketten vastagon felöltöztek, hiszen tél volt, és csak most rakták be a fát a cserépkályhába a kicsi házban. Orsi próbálta tartani magát, nehogy Marika néni megijedjen.
Ne aggódj, anyu, minden rendben lesz. Nem vész el senki, és hamarosan adok gyógyszert is, mondta kedvesen.
Orsi próbálta megnyugtatni, de hát Marika néni hivatalosan nem is volt az anyja az egykori anyósa, sőt, már-már az exanyósa. Hát igen, a sors keverte úgy, hogy ők ketten maradtak egymásnak.
Tulajdonképpen hárman éltek együtt: Marika néni, a fia, Gábor, és Orsi, akit Gábor harmincéves korában vett feleségül, második nejként. Orsi nem volt vetélytársa a régi család életének, Gábor már elvált volt, mikor ők összejöttek.
Marika néninek Orsi első pillanattól szimpatikus volt olyan igazi jólelkű, nyitott nő, amilyet mindenki szívesen fogadna be a családba. Orsi gyerekkorában vesztette el a szüleit, így Marika néni az egyetlen, akit igazán közelinek érzett.
Úgy összejátszanak ezek ketten morgott tréfásan Gábor néha.
Öt év csak úgy elszaladt, aztán Gábor mintha kicserélték volna. Egyre feszültebb lett, kiabált anyjával, Orsival is, és a lényege az volt, hogy megjelent a képben egy új nő, egyre gyakrabban maradt ki, ráadásul péntek esténként nem is mindig volt józan.
Egy napon bejelentette: Elválok. Van két napod pakolni. Orsi még pakolni sem tudott, máris megérkezett Gábor aktuális nagy szerelme bőrönddel.
Valószínűleg elégtételt akart venni, hogy személyesen megnézhesse, kit kell lecserélnie. De nem jött be neki. Egy hosszúlábú, szőkített hajjal, műszempillával rendelkező lány volt, mintha egy barkácsáruház bohóckészletéből esett volna ki.
Orsi elnevette magát:
Te most engem erre az élő Barbie-ra cserélsz le? Sok szerencsét hozzá, nem lesz hiányérzetem mondta félhangosan.
Legalább ő jófej, ti meg az anyámmal olyanok vagytok, mint két banya. Tyúkok, válaszolta Gábor.
Engem hagyj, de anyádat minek bántod? szólt rá Orsi.
Szívem, és az anyád is itt akar lakni nálunk? cincogta a műpillás.
Elég volt, anyu, neked is menni kell innen. Gábor szinte kidobta az anyját is.
De hová mennék? A lakásomat neked adtam, minden pénzem ide tetted, sóhajtott Marika néni.
Úgyis csak panaszkodsz mindig, na, maradhatsz, de csak a saját szobádban, mostantól Albina az úr a házban dörmögte Gábor, miközben a szőkeség nyávogva követelte, hogy mindenki tűnjön el.
Orsi ekkor döntött: megölelt Marika nénit:
Gyere velem vidékre, anyu!
Még mindig inkább a régi kis falusi házban, mint ennél a fiadnál és ezzel a válaszolta, azzal elkezdtek csomagolni.
Orsi gyorsan bedobált mindent egy bőröndbe: gyógyszerek, ékszerdobozka, iratok, ruhanemű. A műszempillás csak morgott, hogy vigyetek mindent, ami a tietek, semmit nem sajnálunk.
Fél óra múlva már kint álltak, Orsi beült Marika nénivel a régi Suzukiba. Az idős asszony csak az ablakot bámulta, könnyeit törölgetve.
Hogy fogunk mi így boldogulni, kicsim? sóhajtott Marika.
Van félretett pénzem, meg te is kapsz nyugdíjat, anyu. Majd kitalálunk valamit, addig sem fogunk éhezni, kenyérre, vajra futja, mondta Orsi.
Visszatértek abba a kis faluba, ahol Orsi gyerekkorát töltötte, szerencsére napfényes volt az idő, a ház viszont jéghideg. Orsi begyújtott, fát hasogatott, vizet húzott, teát forralt pillanatok alatt.
Látom, neked minden kézre áll, Orsi.
Nagyapa mindent megtanított. Szerencse, hogy még a boltba se kell mennünk, mindent bevásároltunk Pesten. Nem hiányzik a falusi pletyka, kuncogott Orsi.
Lassan átmelegedett a ház, Marika néni is megnyugodott.
Másnap jelentkezett a szomszéd, Kovács bácsi:
Nahát, megjöttél? Épp néztem, hogy itt van az autód. Mi újság veled, minden rendben? kopogott be.
Jól vagyunk, Kovács bácsi, gyere, igyál velünk egy teát! Ő itt Marika néni, az anyósom.
Az öreg bólintott: Csak szóljatok, ha kell valami.
Eltelt egy hét. Orsi kitakarított, a ház újra otthonos lett. Egyik este Marika néni elmesélte az életét:
Tudod, én is falusi lány vagyok, csak felköltöztem Pestre Gábor apjához. Szegény meghalt, amikor Gábor 23 volt. Eladtam a lakást, a fiam azt mondta, életem végéig nála élhetek. Most meg…
Orsi megszorította a kezét:
Ne sírj, anyu, lesz még jobb. Talán unokáid is lesznek egyszer.
Azoktól a nőktől? Isten őrizz! sóhajtott Marika néni. És Kovács bácsi egyedül lakik?
Már régóta egyedül. A felesége meghalt, amikor egy gyereket mentett ki a patakból. Se gyerekei, se közeli rokonai, barátok nagyapámmal voltak.
Eltelt egy hónap. Gáborról semmi hír. Egyszer azonban Orsi telefont kapott egy ismeretlen számról.
Orsi, ugye? Gábor felesége?
Igen.
Sajnálom, Gábor balesetet szenvedett, meghalt a kocsijában. Vele volt egy lány, ő túlélte. Jöjjenek be azonosítani.
Orsi teljesen lefagyott. Hogyan mondja el Marika néninek? Segítség kell! Ő hívta Kovács bácsit.
Mi történt? Olyan sápadt vagy!
Anyu ült le mellé , Gábor meghalt.
Marika néni csak sírt:
Ez az én hibám! Magára hagytam
Ugyan, anyu, ő vett semmibe minket. Ne ostorozd magad!
Orsi mondta, elmegy intézni a hivatalos dolgokat, Kovács bácsi vigyáz az anyósára.
Végül mindhárman együtt mentek. A temetés megtörtént, és eljött az idő, hogy Orsi és Marika néninek vissza kell mennie a pesti házba örökség, hiszen Gábor nem vált el jogilag, a ház az anyáé és a feleségé lett.
Kovács bácsi velük tartott:
Nem hagylak titeket egyedül mondta határozottan.
Ahogy beléptek, döbbenten álltak meg: piszok, üvegek, szemétkupacok, mindenhonnan szag áradt. Az új nő ott maradt egy kócos pasival.
Ez az én házam! Menjetek innen! visította.
Legyenek szívesek a papírokat megmutatni! szólt oda Kovács bácsi.
Hagyjatok! Esküvőnk volt, minden az enyém, Gábor nekem ígért mindent!
Csakhogy még el se vált a feleségétől! vágta vissza Orsi higgadtan.
Túlságosan nem is kellett tovább győzködni őket, kipakoltak, Orsiék pedig kicseréltették a zárakat, a papírokat is leellenőrizték.
A lakásból mindent kiszortíroztak, ami már használhatatlan volt. Mindenen segített Kovács bácsi.
Őszintén szólva sajnálom, hogy vissza kell mennetek Pestre, nagyon megszoktalak benneteket itt, mondta meghatottan.
Bármikor jöhetsz hozzánk, nevetett Orsi, sőt, akár maradhatsz is.
Kovács bácsi elmosolyodott, Marika nénihez lépett, Orsi csak összenézett velük:
Látom ám, mi van köztetek! Szerintem szerelmesek lettek! cukkolta őket.
Hagyjad már, mondta zavarba jőve az öreg, de azért mindketten mosolyogtak.
Eltelt egy év, és Kovács bácsi és Marika néni tényleg összeházasodtak. Boldogan éltek hármasban, Orsi pedig igazi családra talált. Sőt, azóta két gyereket is örökbe fogadott, egy testvérpárt, nem tudta volna őket elválasztani.
Szokták mondani, hogy az ember csak születésekor kap családot, pedig néha az élet más utakat kínál és igazi szívből jövő rokonokat hozhat melléd, még felnőttként is.
