Negyven éve élünk együtt, és most, hatvanhárom évesen te egyszer csak új életet akarsz kezdeni?
Mária a kedvenc karosszékében ült, bámult ki az ablakon, és próbálta elfelejteni a nap történéseit. Néhány órával korábban még kapkodva készítette a vacsorát, várta, hogy Sándor hazajöjjön a horgászatról. De Sándor nem halakkal tért vissza, hanem valami egészen más hírekkel, amiket már régóta meg akart vele osztani, csak eddig nem volt hozzá bátorsága.
El akarok válni, kérlek értsd meg mondta Sándor, és zavarodottan elnézett mellette. A lányok már nagyok, felfogják a dolgokat, az unokák meg úgysem értenék, mi történik. Megpróbálhatnánk ezt elrendezni csendben, veszekedés nélkül.
Negyven évet lehúztunk együtt, és most, hatvanhárom évesen új életet kezdenél? kérdezett vissza Mária döbbenten. Jogom van tudni, hogyan alakul tovább minden.
Te maradhatsz a pesti lakásban, én kiköltözök a telki házba felelte a férfi, mintha ezt már hetek óta eldöntötte volna. Nagy dolgokat úgyse kell osztoznunk, a többi meg majd úgyis a lányokra marad.
Hogy hívják? kérdezte Mária szinte lemondóan.
Sándor piros lett, kapkodva kezdte összeszedni a holmiját, úgy tett, mintha meg se hallotta volna. Máriának ebből már teljesen világos volt, hogy van valaki más. Fiatalabb korában ilyesmivel sosem kellett szembenéznie, és nem gondolta volna, hogy az időskorára egyedül marad, míg a férje más nő után megy.
Hidd el, még minden jól is alakulhat nyugtatták később Máriát a lányai, Luca és Enikő. Apa viselkedését ne vedd magadra.
Már semmi nem lesz úgy, ahogy volt sóhajtotta Mária. Én már csak élni próbálok, meg örülni a ti boldogságotoknak.
Luca és Enikő elmentek a telki házhoz, hogy beszéljenek Sándorral. Nem sokkal később feldúltan jöttek vissza, de sokáig nem mondták el az anyjuknak a teljes igazságot. Csak annyit hajtogattak, hogy egyedül is jól el lehetne lenni, legalább nem kell másról gondoskodni. Mária megértette mire céloznak, de már nem feszegette a témát, inkább megpróbált a mindennapokban kapaszkodni. Persze ez egyáltalán nem volt egyszerű, mert a családtagok és az ismerősök folyton kíváncsiskodtak, mindenki akarta tudni, mi történt.
Hát, hogy negyven év után így adta meg magát, és most egy másikhoz szökött? pletykáltak a nem túl tapintatos szomszédasszonyok. Biztos fiatalabb vagy gazdagabb nálad?
Mária nem tudta, mit feleljen, közben egyre többször foglalkoztatta, vajon ki lehet az új nő, szerette volna egyszer szemtől-szemben látni. Ennek reményében egy alkalommal elment a telki házhoz, hivatalosan a nyáron eltett befőzött barack miatt, de igazából remélte, találkozik vele. Előre nem szólt, hogy biztosan összefusson a vetélytárssal, és tényleg pont beleszaladt.
Sándor, nem mondtad, hogy az exed is fel-feljár ide szólt ki az extravagáns, erősen kifestett asszony. Azt hittem, már mindent megbeszéltetek, itt semmi keresnivalója.
Tényleg ezt választottad helyettem? kérdezte Mária, szemügyre véve a magabiztos nőt.
Most akkor csak állsz ott, és hagyod, hogy megalázzon ez a nő? kiabált a nő. Egyébként csak pár évvel vagy idősebb nálam, de sokkal jobban nézek ki!
Ha valaki ennyi idősen még azt hiszi, hogy a rikító smink és ruha a legfontosabb mondta Mária, miközben megpróbálta elkapni Sándor zavart pillantását.
Hazafelé, a buszmegállóig, folyton a “túlszokott” Barbie hangja visszhangzott a fejében, próbált nem sírni. Csak amikor már otthon volt, engedte szabadjára az érzéseit, felhívta a nővérét, Ilonát, hogy jöjjön át egy kis beszélgetésre.
Hagyd már ezt mondta Ilona, miközben menta teát főzött. Te magad is mondtad, hogy az új nő nem szép, és nem is túl okos.
De lehet, hogy igaza van, és én már tényleg öregnek tűnök a koromhoz képest aggodalmaskodott Mária.
Ne butáskodj, nagyon jól nézel ki a korodhoz képest mondta Ilona őszintén. Szerintem inkább nagy butaság az, hogy valaki hetven felé mini szoknyát vesz, vagy leopárd mintás leggingset húz. Egy nő minden korban szép, ha tudja viselni magát és korához illően öltözik.
Mária hosszan nézett tükörbe, és lassan belátta, hogy a nővére mennyire igaza beszél. Egész jó formában volt, egészségi gondjai sem voltak komolyak. A lányai mindig lepik meg valami kozmetikummal, soha nem volt nevetségesen feltűnő, és nem is szeretne olyan lenni, mint mostani ellenfele.
Semmi baj mondta tovább Ilona. Most, hogy független nő lettél, van időd élvezni az életet. A lányok önállóak, annyi lehetőség van a szórakozásra, kultúrára, nehogy búslakodj!
Ilona pedig tartotta az ígéretét, húzta magával Máriát színházba, sétákra, koncertre. Hamarosan kialakult egy baráti kör korabeli társakkal. Akadt köztük egy férfi is, aki eleinte próbálta udvarolni Máriának, de ő rögtön határt húzott, elutasította a személyes találkozókat.
Hallom, most már színházba jársz, új barátaid vannak, talán még új férjhez is mész? jegyezte meg Sándor, amikor teljesen véletlenül összeakadtak a CBA-ban.
Mégis miért jöttél ilyen messzire vásárolni, nincs semmi közelebb a telki házhoz, vagy az új asszony nem főz neked? kérdezte Mária.
Hát, mindig itt vásároltam, ennyi év után már nehéz változtatni a szokáson morgott Sándor.
Mária nem bonyolódott bele, inkább azzal mentett ki magát, hogy dolga van, hazaindult. Sándornak ekkor valami egészen furcsa érzése támadt, legszívesebben utána rohant volna, hogy elmondja, mennyire bánja a válást. Mindig is családcentrikus volt, aztán egy nap magával ragadta az eleven Terézia, aki teljesen felkavarta a megszokott életüket.
Eleinte izgalmasnak tűnt a változás, de hamar kiderült, hogy Terézia nem szeret házi munkákat végezni, inkább pletykál, férfiak körül forog, vagy zajos társaságban mulat.
Sándornak mostanában egyre többször fordult meg a fejében, hogy haza kéne menni, és a Máriával való találkozás csak erősítette ezt. Mária nem rendezett jelenetet, nem veszekedett, egyszerűen méltósággal próbált továbblépni. Sándor igazából sosem gondolta volna, hogy ez a nyugalom és otthonosság hiányozni fog neki.
Már megint aszalt sárgabarackot vettél, én szilvát kértem, vágta Terézia a szemére, amikor átnézte a bevásárlást. A túró sem elég zsíros, majonézt pedig el is felejtetted!
Régen Mária intézte az ilyesmit, vagy együtt mentünk, most mindent rám akarsz hagyni fakadt ki Sándor.
Elég már az összehasonlításból, kiabálta Terézia. Csak azt ne mond, hogy visszasírod az exed!
Sándor tényleg visszasírta, de tudta, kár ezt mondani. Mária semmit nem tett azért, hogy szégyenbe hozza, egyszerűen önmagát adta, így Sándornak nagyon fájt, hogy elveszítette őt.
Az is világos volt számára, hogy Mária sosem bocsátana meg, nem engedné vissza, hiába vágyott rá. Többször akarta hívni, de végül mindig lemondott róla. Egy veszekedés után aztán először vette a bátorságot, hogy elmenjen volt lakásuk ajtajához.
Valami holmit otthagytál, vagy mit keresel itt? kérdezte Mária, de nem engedte beljebb.
Beszélni szeretnék… ráérsz most? dadogta Sándor, miközben a konyhából az ő kedvenc szilvás pitéjének illata szállt ki.
Időm most nincs, lehetőségem se, kedvem meg pláne mondta nyugodtan Mária. Vedd el, amit jöttél, én meg vendégeket várok.
Sándor igazából semmit nem akart elvinni, és hiába szeretett volna mondani valamit, a szavak nem jöttek. Hazament a telki házba, magának készítette a vacsorát, mert Terézia ismét a faluban járt. Vidáman, kissé kapatosan tért vissza, Sándor pedig végleg eldöntötte, hogy időt ad neki a csomagolásra.
A cirkusz után újra eszébe jutott, hogy hívni kéne Máriát, aztán lemondott róla, próbált megnyugodni. Sándor túl jól ismerte exfeleségét, pontosan tudta, hogy a megbocsátásban és elfelejtésben nem reménykedhet.
Talán később, egyszer még megbeszélhetik ezt, csak egyszer ezt ki kell mondani, különben sosem lesz békéje. Még remélt a bocsánatban, de abban soha, hogy Mária visszafogadná. Amikor annak idején Teréziával kezdte a kapcsolatot, pontosan tudta ezt.
Most Sándor a telki házban tengeti napjait, Mária továbbra is Budapesten él, a lányok és az unokák körében, színházba jár, kulturális programokra. A férje már nem része ennek az életnek és ez így van rendjén.
