Negyven éve élünk ugyanazon tető alatt, és most, hatvanhárom évesen úgy döntöttél, új életet kezdesz?
Ilona egy régi karosszékben ült, bámulta az ablakot, s próbálta elfelejteni a nap zavaró eseményeit. Néhány órával korábban még sürgött-forgott a vacsora körül, várta Gábort a pecázásból. Gábor hazatért, nem haltól illatozva, hanem régóta dédelgetett gondolatokkal, amiket csak most mert kimondani.
Elválok, és szeretném, ha megértenéd, jelentette be Gábor, tekintetét elfordítva. A lányok már felnőttek, világosan látják, az unokákat sem érinti, mi csak lezárjuk. Nyugodtan, veszekedés nélkül.
Negyven éve együtt, és hatvanhárom évesen új utat keresel? értetlenkedett Ilona. Jogom van tudni, hogyan tovább.
Maradj a budapesti lakásban, én kiköltözöm a balatonfüredi nyaralóba, világosan eltervezte Gábor. Nincs mit osztoznunk, minden úgyis a lányokra száll.
Mi a neve? kérdezte Ilona elkeseredetten.
Gábor arca elvörösödött, zavartan pakolni kezdett, mintha nem hallotta volna a kérdést. Ilona ekkor már biztos volt, hogy létezik valaki más. Régen el sem képzelte, hogy idős korára magányos marad, és a férje egy másik nőért elhagyja.
Hátha még minden rendeződik, és jobb lesz, vigasztalta őt később Zsófia és Anikó, a lányai. Nem kell apád viselkedésével foglalkozni.
Már semmi sem lesz, sóhajtott Ilona. Csak nem látom értelmét a változásnak, végigélem az időmet, és az örömötöknek örülök.
Zsófia és Anikó elutaztak a balatonfüredi nyaralóba, hogy fontosat beszéljenek a apjukkal. Szomorúan tértek haza, anyjuknak nem mondtak el mindent, csak a hangnemük változott, próbálták meggyőzni Ilonát, hogy egyedül talán könnyebb, nem kell senkire pluszban figyelni. Ilona mindent értett, mégsem kérdezett tovább, egyszerűen csak igyekezett élni. Nem volt könnyű, mert rokonok és ismerősök állandóan faggatták, kíváncsiskodtak.
Hát ilyet, ennyi év után férje más nőhöz ment, mondogatták a nem túl tapintatos szomszédasszonyok. Fiatalabb vagy gazdagabb?
Ilona nem tudta, mit feleljen, de egyre gyakrabban gondolt a rivális személyére, szeretett volna találkozni vele. Ezért elment a nyaralóba, azzal az ürüggyel, hogy nyári befőttet hoz el. Nem szólt előre, hogy biztosan találkozzon az új nővel, s ahogy megsejtette, így történt.
Gábor, nem mondtad, hogy a volt feleséged is beugrik hozzánk, szólt rá kellemetlenül a feltűnő sminkű, extravagáns asszony. Úgy tudtam, minden el van intézve, nincs itt dolga.
Komolyan ilyenre cseréltél le? kérdezte Ilona, végigmérve a kihívó nőt.
Hagyod, hogy sértegessen? kiabált a nő. Egyébként csak pár évvel vagyok idősebb nálatok, de sokkal jobban nézek ki.
Ha ő igazán azt hiszi, hogy az élénk külseje a legfontosabb, mondta Ilona, próbált elkapni Gábor zavarban lévő pillantását.
Hazafelé a buszmegállóig hallotta az öregedő, madár-színű Barbie rikácsolását, igyekezett nem sírni. Otthon végül engedett érzéseinek, és felhívta a nővérét, Henriettát, hogy jöjjön át.
Hagyd abba, főzött mentateát Henrietta. Te is mondod, Gábor új választottja nem szép, ráadásul nem tűnik eszesnek sem.
Talán igaza van, én meg öregnek látszom a koromhoz, kételkedett Ilona.
Szép vagy a korodhoz képest, mondta őszintén Henrietta. Nagy hibának tartom hetvenhez közel leopárdmintás leggingsbe bújni vagy minit hordani. Minden korban lehet nő szép, ha tudja viselni magát.
Ilona vizsgálta magát a tükörben, egyetértett testvérével. Fizikailag jól volt, egészségre sem panaszkodott. Ruházata is rendben volt, lányai gyakran hoztak kozmetikumokat. Soha nem volt harsány, nem akart papagájra hasonlítani, így nem tudta elképzelni, hogy úgy viselkedjen, mint a riválisa.
Legalább most szabad nő vagy, élhetsz a saját örömödre, folytatta Henrietta. Lábaik önállóak, lehetőség rengeteg, korunkban is aktívan lehet fejlődni, nem engedem, hogy feladd.
Henrietta betartotta szavát, húgát magával vitte színházba, sétákra, koncertre. Hamar baráti társaság gyűlt, mind hasonló korúak. Még egy férfi is akadt, aki Ilonának udvarolt, de ő időben leállította, inkább kerülte a külön találkozókat.
Hallom, mostanában színházba jársz, új barátaid vannak, talán férjhez is mész újra? csipkelődött Gábor egy véletlen találkozáskor az élelmiszerboltban.
Miért jössz ilyen messzire bevásárolni, a nyaraló közelében nincs bolt, vagy az új asszonyod nem főz? érdeklődött Ilona.
Mindig itt vásároltam, megszoktam, idős korban nehéz változtatni, morgott Gábor.
Ilona nem feszegette tovább, inkább elfoglaltaságra hivatkozva hazasietett. Gábornak abban a pillanatban nagyon hiányzott, hogy elmondhassa, mennyire sajnálja a válást. Egész életében családdal volt, aztán elkapta a szenvedélyes Edit, s magával rántotta.
Eleinte izgalmasnak tűnt az élet vele, aztán kiderült, Edit nem szívesen foglalkozik házimunkával, inkább pletykál, férfiakkal flörtöl, hangos lakomákon múlatja az időt.
Gábort újabban egyre gyakrabban vonzotta haza, és a találkozás Ilonával felerősítette ezt a vágyat. Ilona nem rendezett jeleneteket, nem ordított, nem faggatott, csak méltósággal próbált túlélni. Gábor nem gondolta volna, hogy a nyugalom és otthonosság, kizárólag Ilona mellett volt, fog hiányozni valaha.
Megint aszalt sárgabarackot vettél, én aszalt szilvát kértem! dühöngött Edit, mustrálva a bevásárlást. Túlságosan zsíros a túró, a majonézt elfelejtetted.
Mert ezt régen Ilona intézte, vagy együtt vettük, te mindent rám akarsz hagyni, szólt Gábor.
Unom már, hogy az exeddel hasonlítasz össze! kiabált Edit. Mondd csak, sajnálod, hogy engem választottál?
Gábor tényleg sajnálta, tudta, hogy erről felesleges beszélni. Ilona nem tett semmit, nem trükközött, csak önmaga maradt, közben Gábor kétségbeesett, mennyire vágyott a megbocsátására.
Egyértelmű volt, Ilona többé nem fogja visszafogadni, nem lesz újra bizalom. Gábor többször akarta felhívni, s egy veszekedés után először elment a volt lakásuk ajtajához.
Valamit elvinnél? kérdezte Ilona a küszöbön, nem engedte beljebb.
Beszélni szeretnék, van időd? motyogta Gábor, a lakásból szilvás lepény illatát érezve.
Nincs időm, lehetőségem, kedvem, felelte nyugodtan. Vigyél, amit akarsz, én vendégeket várók.
Gábornak nem volt mit elvinnie, mondani akart volna sokat, de nem talált megfelelő szavakat. Visszatért a nyaralóba, főzött magának vacsorát, mert Edit újra a faluban kóborolt. Vidáman tért haza, ekkor Gábor végleg eldöntötte, időt ad neki a csomagolásra.
Edit vihara után meg akarta hívni Ilonát, hogy elmesélje, aztán visszafogta magát, megnyugodott. Gábor túlságosan ismerte Ilonát, tudta, hiába reméli a megbocsátást.
Talán egyszer, később, megbánása kifejeződhet és beszélnek. Meg kellett próbálnia, különben sosem leli békét. Reménykedett a megbocsátásban, de családot újra nem lehet, Ilona sosem bocsátaná meg, amikor Edittel kezdte.
Most a balatonfüredi nyaralóban létezett, Ilona a pesti lakásban élt, lányokkal és unokákkal találkozott, színházba járt. Gábornak már nem volt helye ebben az életben.
Eltávolítja a parazitákat és a szemölcsöket, jobban, mint bármely gyógyszer.
