Naplóbejegyzés Nagy reményeim voltak, hogy anya nyugdíjba megy, kiköltözik vidékre, és nekem meg a férjemnek adja a háromszobás lakását!
Szeretnék mesélni a szomszédomról, Borbáláról. Most 68 éves. Sokáig egyedül élt a tágas háromszobás lakásában Budapesten. Nemrég Borbála úgy döntött, hogy kiadja a lakását, és elindult egy hosszabb utazásra.
A lánya, Boglárka, átjött hozzám, és panaszkodott:
Mit művel az anyám? Olyan csalódott vagyok benne! Most az anyósom csak ordít velem, hogy öregségemre biztos én is megbolondulok. Mondja is: “Olyan a fa, amilyen az alma…” Ráadásul a férjemmel nemrég autóhitelt vettünk fel! Már két hónapja el vagyunk maradva a törlesztővel. Nagyon számítottam anyára, hogy segít majd! Ehhez képest ő kiadta a lakását, és elutazott!
Elgondolkodtam, hogy miért gondolja Boglárka, hogy az anyjának kellene fizetniük az ő autóhitelüket? Boglárka közben csak sorolta:
Az anyósom teljesen fel van háborodva, hogy nála lakunk a lakásában, miközben anya meg kiadta a sajátját!
Éreztem, hogy Boglárka együttérzést vár tőlem, de szerintem Borbála helyesen döntött. Miért hiszik az emberek, hogy ha egy nő nyugdíjba megy, akkor mindenről le kell mondania és csak a gyerekeknek, unokáknak élni? Miért lenne ez természetes? Megkérdeztem Boglárkát:
Miért nem magatokra, saját erőre számítotok a férjeddel? Miért nem tettetek félre az elmúlt 15 év alatt, hogy saját lakást vegyetek? Akkor nem lenne semmi veszekedés az anyósoddal.
Erre Boglárka elmesélte:
Nagyon reméltem, hogy ha anya egyszer nyugdíjba megy, leköltözik vidékre, és mi majd megkapjuk a háromszobás lakást!
Mosolyogva elkezdtem kalandozni a gondolataimban, és tréfásan mondtam Boglárkának:
Mi lenne, ha Borbála még egyszer férjhez menne? Az egyik ismerősöm pár éve elutazott Horvátországba, ott megismert egy férfit, hozzáment, és most boldogan élnek ott. Lehet, hogy Borbála is valami hasonlót tervez!
Boglárka csak döbbenten nézett rám. Nemrég láttam képeket Borbáláról az interneten: írta is, mennyire jól érzi magát, élvezi az életet. Őszintén örültem neki! Úgy érzem, helyesen döntött. Nem gondolom, hogy a kor akadály lenne a boldogság útjában vagy az új, izgalmas élményekben.
Ma már biztos vagyok benne: az élet itt, Magyarországon is lehet szabad és örömteli, bármennyi idősen. Nem az a dolga egy nőnek, hogy mások helyett fizessen hitelt, hanem hogy élvezze, amit eddig elért! Borbála példája nekem is erőt ad: soha nem késő újrakezdeni, új utakat felfedezni. Talán egyszer nekem is lesz ilyen bátor pillanatom.
