Léna egyedül maradt a kislányával, de amikor a hétfejű sárkány megérkezett…

Éva elvesztette a férjét és a kislányával egyedül maradt. Mikor azonban anyósa is jött még fanyalgás miatt, hát…
Éva nyugtalanul pislogott. Kis Viktóriája már a karjában aludt, a nő mégsem tudott elszakadni az ablaktól. Órák óta bámulta az udvart.
Pár órával korábban szeretett férje, András megérkezett a munkából. Éva a konyhában tett-vett, de ő nem kereste fel. Amikor kiért a szobába, András épp holmijait gyűjtögette.
– Hová mész? – kérdezte zavartan.
– Elmegyek. Elhagyalak, egy kedves nőhöz megyek.
– András, ez csak vicc? Baj történt a munkahelyeden? Utaznod kell?
– Hát nem érted? Elegem van belőled. Csak Vikinek vagy eszed, észre sem veszel. Magadra se figyelsz.
– Ne kiáltsz, felébreszted Vikit.
– Így. Megint csak a kislány a fejedben. Elhagy a férjed, te meg…
– Igazi férfi nem hagyja magára a feleségét picivel. – Éva halkan szólt, s a kislány szobájába ment.
Ismerte a férje természetét. Ha folytatja, veszekedés robban. Már remegtek a könnyei, de neki nem akart sírni. Kivette Vikit a kiságyból, s visszament a konyhába. Oda András nem követi, nem onnan kell semmit “becsomagolnia”.
Látta az ablakból, ahogy kocsijába ül és elhajt. Még vissza sem nézett. Éva viszont nem tudott elmozdulni. Talán azért, mert remélte: bármelyik percben visszajön az autó, s András azt mondja, ez csak egy bolond tréfa volt. De nem történt meg.
Átvirrasztotta az éjszakát. Nem tudott kihez fordulni a bajával. Anyja már rég nem kívánta őt. Örült a menyasszonyának, aztán szinte rögtön el is felejtette. Ilonka néni szerint mintha csak egy gyermeke lett volna: Éva öccse. Volt néhány barátnője, ugyanolyan kisgyerekesek, mint ő. Most biztosan pihennek. Mit segíthetnének?
Éva csak hajnalfelé aludt el. Megpróbálta felhívni Andrást, de levágta a hívást. Egy SMS-ben írta: ne zaklasd többet.
Ekkor Vikike elkezdett nyüszíteni. Éva odament. Nem engedheti meg magának, hogy összetörjön. Elment? Hát menjen! Neki ott van kislánya, aki rászorul az apórájára. Már most azon kell járnia, mitévő legyen.
Megnézte azt a kevés forintot a tárcájában és a bankkártyáján… És elképedt. Ha még el is érné, hogy a főbérlő négy napot halassza a lakbért a segély beérkezéséig, ígyis kevés marad. És enni kell valamit! Ráadásul András magához vitte a laptopját.
Még két hétig volt fizetve az albérlet, azalatt kellett valami kitalálnia. Sürgetős volt.
Barátnőit fölhívva azonban rájött: lehetetlen. Egyik munkahelyre sem fogadják fel kisgyermekkel. Még felmosni menni sem tudna, ha nincs ki vigyázzon Vikire egy-két órára. De nincs. A lakásváltás sem segít. Már így is olcsóbb albit béreltek. Az egyetlen út a szülőhöz költözés. De ő azzal kést el, hogy családot alapított; öccse viszont fiatalon nősült. Most a mamánál lakik a családjával, két ikrekkel. Öten egy kétszobás lakásban, ha ő is jön Vikivel, hova férjenek?
Éva jelezte a főbérlőnek, hogy a fizetési idő lejártával kiüríti a lakást. Szörnyen kifordult magából. Igen, bérelhetne szobát egy koliban, sőt már nézelődött is. De a szomszédság olyan lett volna, amit a legnagyobb ellenségének sem kívánna. Pénzért könyörgött Vikinek Andrásnak, de nem válaszolt. Még el sem olvasta az üzeneteket. Gondolom, letiltotta.
Né
Amikor a csengő megszólalt és Valentina néni váratlanul az ajtóban állt, a szívére ölelte Évát, biztonságos otthont ajánlva nekik, és ezzel a gesztussal elindította egy új családi szeretetkötél szövődését, amely végül arra tanította őket, hogy a vérnél sokkal erősebb kötelék az összetartozás akaratából születő mindennapi önzetlenség.