Hívatlan vendégekkel teli ház
Ezek a kedves emberek tényleg nem tudnak valahol máshol lakni? kérdezte a feleség. Hát tele van panziókkal az egész környék!
Ugyan már, nem azért jöttek, hogy minket kényelmetlenítsenek el! Problémáik támadtak, most megoldják őket, aztán elutaznak! felelte férje.
És a helyükre azonnal újak jönnek! Képzeld, tegnap hallottam, hogy valami László bácsi, fogalmam sincs ki az, már két éve itt lakik!
Meddig mehet még ez így?! csattant fel Réka. Eszem megáll!
Mi van odakint? kérdezte Péter, miközben nyújtózott az ágyban.
Ott! Réka az ablak felé bökött lendületesen. Most kezdődnek a röplabdaversenyek!
Menő! ásított Péter nagyot.
Te most komolyan, Péter? Réka elhúzta a sötétítőfüggönyt. Mond csak, talán még csatlakozol is hozzájuk!
Á, inkább még pihenek, mosolygott Péter. Jobb is lenne, ha te is így tennél!
Réka lehuppant az ágy szélére:
Mondd már meg, ki az a normális ember, aki december elején szabadtéren szervez röplabdaversenyt?
Miért is ne? vont vállat Péter. Se hó, se fagy, száraz minden, mi baj lehet? Jó kis labdázás.
Még az összes ablakot ki fogják törni bosszankodott Réka. Olyan nincs köztük, aki profi lenne! A labda majd úgy röpköd, ahogy éppen kedve tartja.
Amit betörnek, azt kicserélik, nyújtózott újra Péter.
Réka fejcsóválva nézett ki az ablakon. Már nyitotta volna a száját valami újabb észrevételre, mikor lentről felhallatszott:
Aranyaim! Kész a reggeli! Túrófánkot sütöttem! Majd ráértek ölelkezni! Gyertek, mielőtt kihűl!
Zsuzsa néni a régi formájában! mosolygott Péter.
Pedig a reggeli készítése a feleség kiváltsága lenne! dörmögött Réka.
Hát főzz akkor egy jó kávét! kacsintott Péter.
Aranyaim! Kávé is van, de lassan kihűl! kiáltott fel újra lentről Zsuzsa néni.
Na tessék! mutatott az ajtó felé Réka. Tán mindjárt az ágyadban is Zsuzsa néni pótol majd engem?
Ne színezd túl! nevetett Péter. Az ágyban mindig a tied a hely! Gyere, reggelizzünk, tényleg kihűl minden!
Réka nagyot sóhajtva magára kapta a köntösét.
Ahogy a konyha felé ballagtak, sehol senkivel nem találkoztak.
Ez aztán csoda! morgott Réka. Azt hittem, sosem leszünk kettesben a saját házunkban!
Előfordul! mosolygott Péter. Legalább jó a társaság! Reggelizés után megnézzük a röplabdát, este meg János bácsi grillezett kolbászt ígért!
Füst, pernye, mindig valami odaég dünnyögte Réka, miközben beleharapott a túrófánkba.
A vendégháza? nevetett Péter. Már újat építettek! Jobb és háromszor akkora, mint volt!
Persze, hogy még többen beköltözhessenek! fújt Réka. A neveiket sem tudom megjegyezni!
Rájuk kéne akasztani névtáblákat! Sőt, odaírhatnák a rokoni kapcsolatot is, hogy ki kicsoda
Úgyis elvesznénk a családfában gondolkodott Péter. Elöl kezdené: a férjed testvérének felesége, aztán ki tudja, hova vezet
Réka elmosolyodott:
Mire mindet felsorolod, beleőrülsz!
A beszélgetés itt abbamaradt, mert a túrófánk annyira finom volt, hogy mindketten csendben falatoztak. Később, kicsit derűsebb hangulatban kérdezte Réka:
Péter, meddig tart még ez?
Mire gondolsz? kérdezett vissza Péter, bár sejtette.
Erre a véget nem érő vendégjárásra! Tudom, vendégszeretőnek kell lenni, de ennyire?
Tegnap unalomból megszámoltam: harminc fölött vannak!
Harminc ember él nálunk, és egyik sem úgy tűnik, el akar innen menni!
Ez is családi élet! Ezek az emberek, mondhatni, a családunk! nevetett Péter.
Persze, tizedikágon! bosszankodott Réka. Magának az ajándékot hozó bátyádnak sem igazi rokona, csak a feleségének!
Hidd el, mindegyiknek van valami családfa elnevezése, csak én se tudom fejből! nevetett Péter. De alapvetően jó emberek!
Na de tényleg nem tudnak másutt lakni? Ott vannak a szállók!
Ugyan, nem szeretnek terhünkre lenni! Mindenki azért jön, mert komoly gondja akadt, itt megpihennek, aztán mennek tovább!
Ám, ha valaki elmegy, rögtön másvalaki jön! És László bácsi már könyvelőként dolgozik a helyi boltban! Zsuzsa néni, aki a túrófánkot sütötte, három házat takarít a környéken!
Hát legalább dolgoznak! mosolygott Péter.
Péter, ha így marad, visszamegyek Pestre! Ott még megvan a lakásom! Sosem gondoltam, hogy kétszer ekkora társasághoz megyek férjhez!
***
Réka jól tudta, rizikóval kezdte a kapcsolatukat. Péter tíz évvel volt idősebb nála, ő sem volt már fiatal lány. Huszonöt évesen ismerkedett meg Péterrel.
Felpörgött benne a kérdés:
Vajon Péter miért nem nősült korábban? Van vele valami baj?
De magáról is kérdezhették volna:
Miért vagyok huszonöt, és nem házasodtam meg? Talán én sem vagyok rendben?
Réka tudta a választ. Építészmérnökként végzett, de egy diploma nem jelent kenyeret az asztalon! Tapasztalatot és hírnevet akart szerezni, sőt: eltartani magát, hogy társat választhasson, ne csak elfogadjon valakit, aki szembe jön.
Először egy állami cégnél dolgozott, aztán átment egy jóval jobban fizető, izgalmasabb magáncéghez, ahol közvetlenül kellett az ügyfelekkel tárgyalni, mindenféle típussal.
Az ilyen munka mellett esélye sem volt komoly kapcsolatra.
Péter története sem volt unalmas: bátyja, András, rögtön egyetem után céget alapított, azonnal megnősült, hogy aztán szinte minden feladatot Péterre hárítson, aki akkoriban épp csak leszerelt a katonaságtól.
Így Péter egyszerre tanult és vezette a céget.
Péternek meg kell adni: bírta. Viszont a magánéletét teljesen elhanyagolta. Mikor Andrásnak fia született, Péter már alig volt otthon.
Te András, tervezed, hogy dolgozol is valaha? kérdezte egyszer.
Pisti, elegem van ebből az egészből válaszolt zavartan András. Két kezi munkát akarok! Dolgozni, aztán este hazamenni a családhoz!
Abból majd megélsz? vonta fel a szemöldökét Péter.
Dórival eldöntöttük, leköltözünk a Mecsekbe Nézd, mindent rád írtam, cég, minden. Ügyes vagy, majd te viszed!
Akkor add meg egy bankszámlát, küldök részesedést a haszonból! mondta Péter, miközben próbált magához térni a hír hallatán.
Így aztán Pétert utolérte a stabilitás. Harmincöt évesen eldöntötte, ideje családot alapítani.
Egymásba szerettek Rékával, amikor tisztázták a múlt sarkalatos kérdéseit. Fél év se telt el, összeházasodtak.
Kezdetben Réka lakásában éltek.
Szeretlek, Péter, de nekem így minden sokkal kényelmesebb mondogatta Réka fülig pirulva. Öt perc gyalog a munkahelyemre! És utálok reggel korán kelni
Nekem mindegy vont vállat Péter. Eddig csak albérletben laktam, nem volt holtnak a saját lakásom. Most viszont rád bízom, hogy hol legyen a mi közös otthonunk.
Az az álmom, hogy vidéken éljünk mondta Réka. De nem tudom, engednék-e az otthoni munkát!
Próbáld meg! Vagy engedik a home office-t, vagy elmész egy másik céghez. Vagy akár saját vállalkozást is indíthatunk nevetett Péter.
Előbb azért beszélek velük válaszolt Réka derűsen.
Különben, van egy vidéki házam mondta Péter. Mármint
András egyetlen kérése mielőtt költözött:
Pisti, Dórinak népes rokonsága van! Ha jönnek, megkéred őket, hadd lakjanak nálatok, amíg elintézik ügyeiket! Jó emberek, de azért ne hagyd, hogy a fejedre nőjenek!
Meg hova tenném őket? Panzióba? hökkent meg Péter.
Amúgy vettem egy házat tavaly, de sose költöztünk be. Tudod mit? Azt is rád írom! mondta András, és már indult is a Mecsek felé.
Igaz, néhány rokonné a feleségem ágán már ott lakik. De hatalmas a ház, és külön vendégház is van! Kétlem, hogy zavarnátok egymást!
Mikor Réka Péterhez költözött vidékre, nem hitte volna, mennyi vendég lesz ott! Mikor megérkezett, egész kis hadsereg fogadta.
De mindenki mosolygott, segített, kínált, ahol tudott.
Egy hónap alatt Réka ezernyi szomorú történetet hallott: válás, családból elűzött gyermekek, építkezés alatt lakás nélkül maradt családok, egyetemisták vidékiek, akiknek átmenetileg nem volt hova mennie.
A társaság színes volt: fiatalok, idősek, szinte minden foglalkozás képviseltette magát. Még egy professzor is lakott ott, akit egykori diákja hagyott el. Most egy lakáscserére várt.
A házban mindig barátságos légkör uralkodott.
Réka dolgozott is, de kifogott egy makacs megrendelőt. Ekkor lépett közbe Imre bácsi: meghallgatta a beszélgetést, aztán oldalról beleszólt a kamerába:
Kedves uram! Az Ön megjegyzései alapján azt látom, hogy se a témához, se az élethez nem nagyon ért! De a leány mindent jól megcsinált! Ha a maga változtatása mellett dönt, hát ha összeomlik a háza, ne csodálkozzon!
A megrendelő elfogadta a munkát, Réka pedig kisvártatva megkérdezte Imre bácsit:
Honnan tudta, amit mondott?
Drága, én harminchat évig dolgoztam építészként! Gyere csak, ha tanács kell!
Bármennyi haszna volt is a segítőkészségnek, az állandó zsivaj, jövés-menés Rékát kezdetben bosszantotta. Nem ilyen vidéki családi életet álmodott magának.
Itt inkább kavalkád uralkodott!
***
Drágám, ha úgy gondolod, költözhetünk vissza Pestre mondta Péter. De talán nem értesz még mindent ezekről az emberekről.
Mit nem értek? kérdezte Réka.
Például azt tudtad, hogy a vendégházat a lakók maguk építették újjá, mikor tűz volt? Mennyibe került?
Biztos sokba mondta Réka.
Semmibe! Péter nullát mutatott a kezével. Mindent maguk fizettek és építettek!
Réka tátott szájjal nézett.
A rezsit, élelmet, minden költséget is mindig magukra vállalják! Bevásárolnak, főznek, takarítanak, szerelnek! Mi szinte az ő gondoskodásukból élünk itt!
Több vendég dolgozik vagy vállal munkát, és sokan közöttük hasznos tanácsaikkal segítenek!
Van köztünk villanyszerelő, könyvelő, jogász, közgazdász, mezőgazdász, biológus professzor!
És építész! tette hozzá Réka, eszébe jutva Imre bácsi segítsége.
Tőle kapott ötletekkel tartott előrébb a munkájában.
Nemrég dupláztam meg a cégem hasznát csak azért, mert hallgattam ezekre az emberekre mondta Péter. Lassan már felvenném őket hozzánk!
És tudod, mi a legszebb? nézett Rékára. Ők nem kérnek semmit! Egyszerűen csak családként élnek itt velünk.
Ekkor röpült be egy labda az ablakon keresztül, szertehullott az üveg, és Andris, a tízéves fiú kiáltott:
Zoli már be is ment a városba új üvegért! Ne aggódjanak, két órán belül minden szebb lesz. Bocsi! felkapta a labdát és elszaladt.
Hát így, mosolygott Péter.
Szerintem megszokom mondta Réka kissé bizonytalanul.
Egy hónap múlva azonban már otthonosan mozgott ebben az élénk, összetartó közösségben, és a többieket sem vendégnek, hanem egy nagy család tagjainak érezte.
Néha olyan családot választ nekünk az élet, amelyik nem a vér szerinti rokonainkból áll, mégis együtt jobb, erősebb, vidámabb. Néha a boldogság sokszorosan is visszatérő, váratlan vendégekkel érkezik.
