A kicsiny színpad előtt a vendégek táncoltak, élen a hatvanöt éves főnökkel, aki a mostani névadója volt a bulinak. „Istenem, micsoda férfi…“ – énekeltek lázasan a nők, a zenekar énekesnőjére csatlakozva.
Erzsébet és a férje, Károly, a vidámságtól, a bortól és a bőséges ételtől elfáradva, a feldúlt asztalnál maradtak. A távolabbi részen két kollégája hevesen vitatkozott, míg egy harmadik álomba merült, fejét a kezére hajtva.
Erzsébet odahajolt a férjéhez és fülébe súgta:
– Menjünk haza? Mindenki ittas, észre sem veszik, ha távozunk. A zajtól szétfeszül a fejem. – A meggyőzés kedvéért ujjhegyei közé szorította a halántékát.
Károly hunyorogva végignézett a teremben.
– Igazad van, itt már nincs mit keresnünk, menjünk – bólintott.
Észrevétlenül kiosontak az étteremből.
– Phú, de jó! – Erzsébet teljes tüdővel szívta magába a friss éjszakai levegőt.
– Taxi? – kérdezte Károly.
– Nem, sétáljunk egy kicsit, lélegzzünk. – Erzsébet karolva kapta a férjét, és lassan indultak a sötét utcákon.
– Nem fáradsz meg a magassarkúban? – érdeklődött Károly.
– Akkor te viszel a karodban. Emlékszel, húsz éve? Új cipőt vettem fel, és felhorzsoltam a lábam. A moziból gyalog mentünk, mert még nem volt autónk, és a busz már nem járt. Te vittél haza a karodban. – Erzsébet felsóhajtott.
Károly könyökével szorosan magához ölelte a karját, jelezve, hogy emlékszik.
– Ó, milyen fiatalok és szerelmesek voltunk. Húsz év elrepült, mintha egy nap lett volna. Még mintha csak tegnap lettünk volna házasok, én vártam Marikát, és olyan boldogok voltunk… – Erzsébet ismét sóhajtott.
– Hamarosan előléptetést kapok, új lehetőségek és magasabb fizetés vár. Nemsoká Marika szülni fog, és unokánk lesz. Ősszel pedig megünneplem a születésnapomat. Egészségesek vagyunk. Ez nem elég a boldogsághoz? – kérdezte Károly.
Erzsébet nem tudott válaszolni, mert épp a házuk elé értek.
Erzsébet elsőként zuhanyozott le, lemosva a sminkjét. Kijött a fürdőszobából még nedves hajjal, a pongyolájában. Károly összehasonlította gondolatban Juliskával, a szeretőjével, aki sima bőrű, fiatalos, telt testű volt, csábító szemű, dús hajú… „Mit tesznek az évek a nőkkel. Vajon Juliska is így fog kinézni húsz év múlva, mint Erzsébet? Nem, vele ilyen nem történhet meg, mindig fiatal marad a számomra, hiszen én mindig húsz évvel idősebb leszek nála. Bárcsak most itt lenne…“
A gondolatok a fiatal és szenvedélyes szeretőről annyira felizzították, hogy jéghideg zuhany alá állt, hogy lehűtse magát.
Reggel kivett a szekrényből egy vasalt inget, amely finom ápolószer illatát árasztotta, és leemelt egy nyakkendőt a fogasról. Erzsébet mindig azonnal kiválasztott hozzá egy nyakkendőt, és a fogasra akasztotta. A konyhából frissen főzött kávé illata csábított.
– Ma ki akarok menni a kertbe. Valószínűleg hullanak már az almák, összeszedem, főzök belőlük levet, sütök almás pitéKároly a konyhaajtóban megállt, és halkan kérdezte magában: vajon valaha is kiheveri ezt az álarc nélküli napot, amikor az egész élete egy tréfa tárgya lett?
