Zsófia Lukácsony ült a konyhaasztalnál, végigpörgetve a telefonjában lévő fotókat. Negyven év – kerek dátum. Igazi ünnepséget akart szervezni, meghívni a barátokat, kollégákat, talán még tortát is rendelni a cukrászdából. Hosszú idő óta először érezte azt, hogy szeretne egy nagyobb csapást vinni a születésnapján.
– Zsófi, teljesen megbolondultál? – Márta néni hangja átvágott a csendes lakáson, mint egy borotva. Anyós megjelent a konyhaajtóban, kezében a szokásos kertjéből hozott virágcsokorral.
– Jó napot, Márta néni – Zsófia fel sem emelte a szemét a telefontól. – Jöjjön be, a tea a tűzhelyen van.
– Micsoda tea! Mondd csak, mi ez a marhaság, amit Tibinek mondtál a születésnapodról? Negyven évet ünnepelni – balszerencsét hoz!
Zsófia lassan letette a telefont, és ránézett anyósára. Márta néni a szokásos szürke kardigánjában állt – azt már vagy tíz éve hordta –, és úgy nézett a menyére, mintha az meztelenül akart volna táncolni a Hősök terén.
– Ez az én születésnapom, és én döntöm el, hogyan ünneplem – mondta nyugodtan Zsófia.
– Döntöd el! – Márta néni csapott egyet a kezével. – Negyven évet nem ünnepel az ember! Mindenki tudja, hogy balszerencsés! Az én nagymamám mindig azt mondta: aki negyven évet ünnepel, annak az élete zuhanni fog.
Zsófia elmosolyodott:
– A nagymamád biztosan sokmindent mondott. De megváltoztak az idők.
– Az idők, az idők… – Márta néni odalépett a tűzhelyhez, és a kedvenc csészéjébe töltött teát – pont abba, amit Zsófia utált, mert anyós hozta a saját otthonából, és engedély nélkül betette a konyhaszekrénybe. – Tudod-e, hogy a szomszédasszony, Irén tavaly negyven éves volt, és ünnepelt? Egy hónap múlva elveszítette a férjét.
– Márta néni – Zsófia felállt, és az ablakhoz ment –, Irén azért veszítette el a férjét, mert az húsz éven át úgy ivott, mint a gödény. Nem azért, mert ünnepelt.
– Okoskodsz! Mindig okoskodsz! – anyós hangja egyre magasabbra szállt. – Nem azért neveltem fel a fiNem azért neveltem fel a fiamat, hogy egy ilyen… ilyen modern nő kezeibe kerüljön.
(Note: The sentence is left incomplete intentionally, as per your request to end with a dot while maintaining the dramatic tension of the original story.)
